Part 3/Grillparti

Annyira megtetszett a grillhús illata, hogy nem bírtam betelni vele. Úgy éreztem, hozzá kell érnem, és legalább tíz falatnyit letuszkolni a torkomon. A hús sercegését hallottam, mikor Harry felém nyúlt. Vagyis azt hittem, de rájöttem, hogy az asztalon lévő tányérért nyúlt. Lekapkodta a hússzeleteket a rácsról, majd rakta le a tányért az asztalra. Megfogta azt a tányért, amin még a nyers csirke mellek csillogtak. Harry rám mosolygott, mert felnéztem rá. Visszamosolyogtam, feltette a rácsra a húsokat, amik sercegtek. 

***

Egy számomra elég unalmas beszélgetés folyik... valószínűleg Beth és Pat is unalmasnak tartja, mert nem szólnak semmit. A csajokról beszélnek, mármint arról pontosan, hogy kinek mi tetszik egy lányon, és, hogy idáig mennyi volt a barátnőik létszáma. Hárman lapítottunk, és próbáltuk visszafojtani a nevetést. Amikor Niall-re került a sor, kínosan felnevetett. Rám nézett, amit nem értettem. Ha arra gondol, hogy rosszul esne az, ha előttem sorolna el mindent, akkor nem. Nem esne rosszul. Nincs közöm az exeihez, nem is nagyon érdekelnek.
- Mo. Neked melyikőnk jön be? -kérdezte Zayn. -Kivel járnál?
Felegyenesedett a székről, mutatóujját a mellkasára szegezte, és tátogta: én. Megforgattam a szemeimet, ezzel be bizonyosult, hogy nem ő. Bár titkon mondogatom magamban, hogy milyen helyes, de nekem ő nem jön be annyira, mint a választottam.
Gondolkodóan néztem körbe a fiúkon, Niall volt az utolsó, aztán visszafele néztem őket. Gondolkoztam, vagyis ezt próbáltam kimutatni, ezzel próbáltam húzni az időt, amit szerencsésen meg is tettem. Azt hiszem, hogy a lányok is kíváncsiak már, hogy ki a jelöltem.
- Nem tudom. -válaszoltam hazugsággal. -Hogy az igazat megvalljam, mind nagyon helyesek vagytok. -fűztem hozzá. -De akivel járnék... -kínosan felnéztem az égre. Úgy éreztem, mintha tűkkel szurkálnák a nyakamat, az a szorító érzés ami a torkomban van, felér egy büntetéssel is. Nem mertem elmondani, mert féltem, hogy ez változtat a kapcsolatunkon, azzal a személlyel, aki itt ül körünkben. Visszanéztem a többiekre.
- Ha ennyire nem akarod elmondani, akkor mond meg, hogy mi tetszik neked rajta. -enyhített Liam.
Egy köszönömöt eltátogtam neki, mi egy mosolyt váltott ki belőle. Elkezdtem agyalni, hogy egészben jöjjön ki belőlem az, ami tetszik a fiún.
- Ami tetszik benne... -húztam ismét az időt, csak úgy hangulat "fokozóként". -a szeme, a humora, az őszintesége, ez furcsán fog hangzani, de a haja is tetszik.
Amint a végére értem, éreztem, hogy az arcomat elborítja a vörösség. Vigyorogtam, nem tudtam, hogy ebből levágták-e, hogy ki az, akire gondolok, vagy sem. Ha engem kérdeztek, jobban örülnék annak, ha azt válaszolják, hogy nem értik.
Oldalra néztem Elizre, aki csak maga elé bámult. Félénk tekintettel nézett végig mindenkin, majd mikor engem is megvizsgált, valamilyen szinten megnyugodott. Vagy mégsem. Számított arra, hogy őt is kikérdezik erről a térről.
Egy ideig még gondolkodtak, hogy ki lehet az a "titokzatos" személy. Rám néztek, majd egymásra, ismét rám, és egymásra.
A "titokzatos" személy pillantását éreztem magamon, ami égetett. Nem mertem abba az irányba fordítani a fejem, nem is tudtam, mivel a nyakam beállt. Az agyam nem engedélyezte, hogy elforgassam a fejem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Ő hogyan is reagálja le ezt az egészet, tudja-e, vagy legalább sejti, hogy Ő rá gondoltam a felsorolás alatt.
Valaki érintését, majd az érintéséből vált szorítását éreztem a jobb karomon. Megrezzentem, mert váratlanul történt. Aztán az ismeretlen a fülemhez hajolt. A leheletét éreztem a nyakamon, amibe beleborzongtam. Undorodom az ilyentől, főleg ha a kifújt levegője meleg.
- Nekem elmondod?
Oldalra fordítottam a fejem, megbizonyosodtam az ismeretlenről, aki Beth. Megráztam a fejem.
- De miért?
- Mert ismerlek, és tudom, hogy tovább adnád valakinek.
Nem akartam ezzel megsérteni, csak az igazságot mondtam. Egy időre bevágta a durcát, és nem szólt hozzám. Szerencsére addig sem nyaggatott senki. Mosolyogva néztem végig a társaságon, ahogy túlléptek a dolgon. Titkon bíztam abban, hogy Az a Személy, Akire gondoltam, felismerte Magát. Bár tudtam jól, hogy ennyiről nem lehet mindent tudni. Ha úgy gondolkodunk, akkor arra jutunk, hogy mindegyikőjükkel tökéletesen kijövök. Liam a mindig óvatos, és ő a legfelelősségteljesebb a kis csapatunkban, ezért becézzük őt gyakran Daddynek, vagy Daddy Liamnek. Viccesnek találja, ezt mi is így gondoljuk. Aztán ott van Louis. Ő a mindig vidám arc. Bármi van, ő mindig nevet, vagy a vidám oldalát mutattam. Amikor szomorú, azt is teljesen kimutatja, olyankor magába zárkózik. Csak Harry tudja nála megtörni a csendet. Miután beszéltek, rögtön viccelődni kezd. Ott van Niall, aki folyton eszik, s még sem hízik egy dekát sem. Ő a legnagyobb arc, mindig próbál színészkedni. A legkedvencebb pillanatom tőle az, amikor utánozta Liam nevetését. "Ha-ha-ha. Liam vagyok." Ő is tud érzékeny lenni, ha arról van szó. Mindig nevet, mint például amikor felégették a konyhát, mert pizzát szerettek volna sütni... amíg oltották a tüzet, ő vidáman nevetett a háttérben. Zayn az a személy, aki úgy tűnik, mintha egy komoly arc lenne, aki durva, és rossz. De nem az. Én nem ilyennek ismertem meg. Zayn mindenféle. Szeret sok mindent, el lehet vele beszélgetni dolgokon. Olykor egy-egy témába teljesen beleéli magát, ami mindig megmosolyogtatott. Olyan érdekesen mondja el az aznap eseményeit, vagy épp azt, hogy miket csinált gyerekként, mikért volt oda. Harry pedig a jóképű nőcsábász. Tíz ujjamon nem tudnám megszámolni, hogy hány lányt láttam már az oldalán. Nem mondom, hogy falja a nőket, de ez már egy szint. Ennek ellenére nem próbálkozik be nálam, se Bethnél (a lány szerencsétlenségére... ő úgy gondolja, hogy jól jönne egy kis Styles stílus). Kitűnően tud grillezni, ami nálam ad egy plusz pontot. Fantasztikus társaság. A hangját szeretem a legjobban. Olyan mély, és olyan kellemes. Örömmel halhatom minden egyes szavát, ha érdekel, ha nem.
- Mindjárt jövök, elmegyek slozira. -jelentette ki Niall.
Egy újabb lényegtelen információ, amit senki nem akart megtudni. Ez az egyik dolog, amit Niall elfelejthetne. Nem tökéletes semelyikőjük sem, az egyszer fix!
- Lesz valami programotok holnapra, vagy a hétre? -kérdezett Liam. -Ha nem, akkor eljöhetnétek bulizni, mondjuk csütörtökön. Mit szóltok hozzá?
A csajokkal egymásra néztük. Patricia megrántotta a vállát. Mivel ő a főnök, úgy gondoljuk elenged minket (magával együtt) szabadnapra, azaz kettőre. Ha csütörtökön bulizunk, pénteken ki kell gyógyulnunk a részegségből, vagy épp a fáradalmakból. Takarítani is kell majd, úgyhogy ez így pont tökéletes.
- Mikor jöjjünk? -tette fel a fontos kérdést Pat.
- Úgy dél körül kéne. Kell venni piát, nasit, meg valami jó cuccokat.
- Milyen cuccokat? Miről van szó? -értetlenkedett a visszatért Niall.
- Buli lesz. Csütörtökön. Emlékszel? -világosította fel Zayn a srácot.
- Szóval... akkor két nap szabit kapunk. -mosolygott felénk Pathi.

Part 2./Kezdődik a grillparti!

Megérkeztünk. Niall ment elöl, mivel ő jobban ismeri az utat befelé, mint mi. Igaz, párszor már én is voltam itt, de nem tudtam rendesen az agyamba vésni az útvonalat. Arra viszont emlékeztem, hogy merre van a konyha, a fürdőszoba, Niall szobája, és a kertbe merre kell kimenni. Nem olyan bonyolult, mivel Niall szobája a fürdővel szemben van, a konyha pedig a kertbe vezető ajtó mellett van. Kifejezetten mondhatom, hogy a konyha a kedvencem, nagyon tetszik. A hatalmas ablakok, amik a hatalmas üvegajtó két oldalán van, nagyon megtetszett. Lehetséges, hogy ilyent szeretnék én is... ha lesz rá elegendő pénzem. 

- Hű -Patricia ámulatában majdnem összeesett. Támaszra Niall vállán talált. -Gyönyörű a házatok.

Niall csak rámosolygott. Körbenézett ő is a szobán, ezt a cselekedetét én is követtem. Beljebb léptem, és szembe találtam magamat a nappalival. Úgy emlékeztem, hogy ez a helyiség kissé odább volt...

- Építkezés volt, míg mi turnéztunk. Mi is ledöbbentünk a látványon, mert eszméletlen -Niall mellém lépett, suttogta szinte a szavakat. 

Oldalra néztem rá, tekintetünk egy pillanatra összeakadt. Ezt én bontottam, mivel úgy éreztem, kezdett az arcom pírba borulni. Elismertem azt amit mondott, tényleg eszméletlen a szoba. A falak fehérek, de tele van mintákkal... mint például: gitár, a banda logója és a név, hogy One Direction. A csupasz falakat sem hagyták magukra, poszterekkel és nagyobb képekkel fedték le. Egy kétsoros polc volt a giga LCD Tv alatt, amin a díjaik álltak, csillogtak. Mintha büszkélkedtek volna abban, hogy kik kezébe kerültek. 

- Mindenki itt van? -szólalt meg vékonyka, félős hangon Beth. -Mármint... mindenki, mindenki?

- Ha mindenki alatt, mindenkit értesz, akkor kinyilvánítom neked, hogy igen. Mindenki itt van. -vágta rá Niall, a szavakat hadarta.

Elmosolyogtatott az, amit a srác mondott. Odaléptem Lisa mellé, nyugtatóan simítottam végig a hátán, majd bal karommal öleltem át. Fejemet az övének döntöttem, mi egy nevetést váltott ki belőle.

- Jól van, nem vagyok szomorú! -duzzogott.

- Az biztos, hogy nem. -nevettem. 

***

A grill parti nemrég kezdődött, a többiek már kint ülnek a kerti asztalnál, a nevetésüket hallani. Pár szót hallottam viccekből, amiket Louis mesélt a srácoknak, hogy jobb hangulatba hozhassa őket, de én is elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy Lou mennyire be tudja lopni magát az emberek szívébe csupán azzal, hogy vicces és jó fej. Fantasztikus társaság és hihetetlen jó barát. 

- Segítsek valamit?

- Nem kell, köszi. -mosolyogtam. Jobban átgondoltam. 8 üdítő két kézben? -Harry. Ezeket megfoghatnád. -mutattam a két párra, akik az asztalon álltak és várták, hogy ki emeli fel őket onnét. 

Megfogta az üvegeket, kettőt-kettőt fogott hüvelyk-, mutató-, és középujja közé. Én a hagyományos módon fogtam meg (a számomra hagyományos módon) az üvegek alját. 

- Ketten jönnek le a hegyről. Az egyik futva, a másik medve!

Először mindenki nézett, mivel senki nem értette. Aztán mint egy mennydörgés, úgy kezdett el nevetni a csapat. Mindenkinek leesett. Nekem már a könnyem folyt. Nevetésem közben nekidőltem Harry-nek, háttal voltam neki, és ő megtartott a karjaiban. Amíg kinevettem magam, úgy voltam, de kiemelkedtem a tartásából. Megköszöntem neki, hogy nem hagyott elesni, majd ledobtam magam Niall mellé a hintaágyba. 

- Jól kijöttök Harryvel. -mondta. 

- Igen. Jó fej srác. -erősítettem meg a kijelentését. Rámosolyogtam a szőke hajú fiúra.

- Igen, az. Vannak helyzetek, amikor eldurvulnak a dolgok... ilyen, mikor piál. Bevedel vagy 4 sört, legurít hozzá pár felest, és már is kész van.

- Hmm... jól bírja az alkoholt. -nevettem. Láthatóan nem értette, így megmagyaráztam neki, miért. -Én egy sörtől is repülök. 

Elnevette magát. A karját tartózkodóan fonta össze, amit nem értettem, hogy miért teszi. Ránézett Harry-re, aki a grill előtt állt, és figyelte a húsokat. Mindenki ordibálta neki egyszerre, hogy mennyire átsütötten kéri, amire a következő volt a reakciója: megfordult a grillvillával a kezében -elég ijesztően nézett ki- és mondta "Egyszerre csak egyet, ha kérhetném."
Felálltam a hintaágyról, lassú léptekkel mentem Harry mellé. A derekamra tettem a két kezem, figyeltem, hogy mit ügyködik.
- Te, hogy kéred?
- Én majd csirkét kérek. -mosolyogtam. -Nem szeretem a disznóhúst... olyan nyálkás, vagy nem tudom.
- Nyálkás?
- Nyálkás. -nevettem.
- Ha én csinálom, akkor nem lesz az! -dicsekedett.
- Akkor legyen teljesen átsütött, de a legkisebb szelet. Tényleg nem szeretem.
- Ha nem eszed meg, majd megeszem én.
- A legkisebbet. -zártam le a témát.
Elfordultam tőle, az asztalnál ülő kis bagázst vettem célpontnak. Csatlakoznom kéne a beszélgetéshez, mivel kezd engem is érdekelni, hogy miket is fognak tervezni a közeljövőben.
Megfogtam a széket, kihúztam, és leültem rá. Az üdítőmért, és egy sörnyitóhoz nyúltam, lepattintottam a kólámról a kupakot. Egy cuppogást hallatott, egy halk pisszenést utána, és a kupak már a földön landolt; pár másodpercig forgott. Unottan nyúltam le a földre, vettem fel, majd dobtam fáradtan az asztalra.
Kortyoltam párat, figyeltem a többiek arcát. Legfőképpen most Louis arckifejezései kötöttek le, a vigyora mindig elvarázsolt. Érdekes. Nem tetszik Lou, csak a mosolya... és a szeme. Olyan szép a szeme. De tényleg nem tetszik.
- Mo. Figyelsz rám? -csettegtette Eliz az ujjait az orrom előtt. Bólintottam, egy újabbat kortyoltam az üvegemből. -Mit mondott Harry?
Megforgattam a szemeimet unottan... ennyire Harry megszállott vagy?, kérdeztem magamban. Nem válaszoltam rá semmit, csak megráztam a fejemet válaszul. Nem akarok most itt külön órákat tartani a fiúról, aki ráadásul szívesen hallgatná a "dicséreteket", mivel mögöttünk áll. Biztos fülelne, ha a nevét hallaná... mint mindenki más.

Part 1. /"Mondtam..."

Reggel a szokásosnál is korábban keltem, nem bírtam megállni, hogy ne bújjak ki az ágyból, ugyan is délutánra beszéltünk meg egy grillpartit. Az időpont pontosan az utánra szól, amikor is vége van a műszakomnak. Megkérdeztem a srácokat, hogy elhívhatom-e a főnökömet. Kedvesen beleegyeztek, aminek nagyon megörültem. Hihetetlenül imádok velük lógni, legfőképp azt szeretem, hogy egy "bulit" csapunk. Már annyira várom! Teljesen fel vagyok pörögve. 

A zuhany alá álltam -nem szokásom reggel zuhanyozni, mivel így is mindig késésben vagyok... imádok aludni-, áztattam magam vagy 10 percig. Kinyúltam a törülközőmért, amit magam köré tekertem. Megnéztem magamat a tükörben, és önkénytelenül is mosolyognom kellett. Úgy érzem, hogy imádom az életem, pedig elég rosszul kezdődött... de nem akarok most belemenni a részletekbe. 

Megfésülködtem, megmostam az arcom, utána egy natúr, könnyen elkészíthető sminket vittem fel a szemhéjamra. Ajkaimat a kedvenc, rózsaszín rúzsommal kentem át. Még egyszer megvizsgáltam magam, úgy éreztem, kész vagyok az induláshoz. 

Amint kiértem a fürdőből, be a nappaliba -ami egybe van az étkezővel és a konyhával-, rápillantottam gyorsan a faliórára. 8:19. Korán van még. A hasam megmordult egyet. Végig simítottam a kockás ingemen. Újból megmordult. Már-már kezdett ijesztővé válni. Visszagondoltam arra, hogy tegnap mit is ettem... két szelet melegszendvicset, kamillateával. Nem hangzik rosszul, rögtön összefolyt a nyál a számban. Nagyon szeretem a melegszendvicset... a kamillateát még jobban. 

Újból az órára néztem, amin eltelt 3 perc. Nem érdekelt, elindultam. Az ajtót kulcsra zártam, és mint már szokásommá vált, a kilincset lenyomtam újból, meggyőződve arról, hogy tényleg jól zártam-e be, és igen!

Lebaktattam a lépcsőn, a harmadik emeletről nem is volt olyan vészes. Azt sajnálom, hogy az idősebbek laknak a magasabb szinteken. A liftet nem használják, mivel volt már egy olyan eset, hogy az ötödik-hatodik szint körül lezuhant... akkor halt meg egy fiatal lány. Azt hiszem Donna volt a neve. Úristen. Nagyon undorító volt. Pont akkor jöttem haza a boltból... nem engedtek be a házamba, mert kivizsgálás volt. Miután meggyőződtek arról, hogy a lift magától zuhant le, akkor már beengedtek, persze lakcím kártyával.

Gyalog mentem buszozás helyett. Az út alatt hallgattam Avril Lavigne pár dalát, név szerint; Girlfriend, What the Hell, Smile és When You're Gone. Imádom ezeket a dalokat. Nem tudom miért, de van egyetértésem párral... 

Az utolsó dalt még a boltban hallgattam végig. Bementem a raktárba, ahol halomban voltak papírdobozok, amik csak arra vártak, hogy kibontogassam őket, és az eledeleket elrakosgassam a helyükre. A szekrényem elé álltam, kinyitottam, és beraktam a táskámat, és kivettem a kis mellénykémet, ami tényleg kicsi. A telefont lenémítva dugtam a zsebembe. Bezártam a szekrényt, a telefon mellé tuszkoltam be a kulcsot. 

Kimentem az állatokhoz, és körbenéztem rajtuk. Kígyók, halak, madarak, nyulak, tengerimalacok, hörcsögök, egerek... nem szeretem a rágcsálókat. Nagyon aranyosnak tartom őket, de ha meg kell fogni őket, akkor már undorom van. Puhák és szőrösek. Szőrgombócok. 

Beszippantottam a térnek azt a büdös szagát, amit minden nap megszokok pár perc alatt. Ez most is így lett. 

- Szia, Mo! -Patricia kedves hangja zökkentett ki a bambulásból. -Nagyon korán ideértél. Mi történt?

- Szia. -mosolyogtam. -Nem történt semmi, csak gondoltam legyen egy kivételes alkalom, ezért jöttem be korábban. 

- Értem. 

Elhaladt mögöttem. Csak akkor vettem észre, hogy tele van a keze mindennel. Táskája félig a vállán lóg, a kabátja ugyan azon a kezén, amire épp lepróbál csúszni a táska... két szatyrot tart a másik kezében. De bunkó vagyok!, csaptam a fejemre. Utána siettem, és elvettem a kezéből a zörgő táskákat. 

- Mik vannak ebben? -megmordult a gyomrom megint, mire felnevetett. Én csak kínosan fogtam a hasam, éreztem, hogy az arcom rák vörös színűvé válik. 

- Orvosság a korgásra... -célozgatott. -Gyerünk, nyugodtan vegyél ki belőle azt amit akarsz.

- Köszönöm. -motyogtam.
Követtem őt. A raktárba ment, én pedig a szekrények előtt álltam meg, a kis asztalra raktam a táskát, és kinyitottam. Találtam benne kakaós csigát, fánkot meg pár kiflit, mellettük pedig három 1 literes üdítőket. Valamit tervez..., gondoltam. Egy vállrántással elintéztem a dolgot, kivettem a számomra tökéletesnek látszó kakaós csigát, a választásban segített az is, hogy nagyon szeretem. Kivettem még egy üdítőt is. Nagyjából meg van a reggelim. 
***
Munka után megvártam a bolt előtt Bethet, míg átöltözik. Hallottam a lány vihogását, amihez Paté is társult, majd jókedvvel hagyták el a boltot. Pat bezárta, majd megkérdezte, hogy mehetünk-e, válaszul bólogattunk rá. Elindultunk a parkoló felé, útközben felhívtam Niallt, aki nem vette fel a mobilját. A füleden ülsz? Megcsörgettem megint, de újból nem vette fel. Aztán megint... hallottam egy ismerős dallamot játszani messziről, halk volt, de hallottam. Minél közelebb értünk a parkolóhoz, annál jobban hallottam, de ezt a lányok nem vették észre. Ilyen éles a hallásom...
Ránéztem a telefonra, nem nyomtam ki. Amikor már kellően hangos volt, felemeltem a fejemet, és ott láttam Niallt közeledni felénk. A járása megmosolyogtatott. Ugyan a telefoncsörgés hangos, még nem nyomtam ki.
- Sziasztok. -köszöntött minket. -Mondtam, hogy eljövök érted...
- Nem mondtad. -vágtam rá.
- A lényeg, hogy nem kell gyalogolnotok. -mosolygott kedvesen.
- Figyelj, Niall. Mindenki ott lesz? Mármint mindenki, mindenki? -kérdezősködött Beth.
- Ha mindenki alatt mindenkit értesz, akkor mindenki ott lesz. -magyarázta. -Na gyerünk.
Átkarolta a vállamat, miután meg is ölelt. Gesztusát viszonoztam, egy puszit is kapott. Nevetve nyomta ajkait a hajamba, egy cuppogás után pedig újból az előző formációban voltunk.
Csendesen mentünk a kocsihoz. Niall kinyitotta nekem az ajtót kedvesen, rámosolyogtam, majd beültem. A többiek maguktól beültek hátra. Végignéztem, ahogy a szőke hajú fiú megkerüli az autót, kinyitja az ajtaját, az ülésre ül, beköti a biztonsági övét, bepöccenti a kocsit... a kezét a kormányra teszi. Mind végig a tekintetemmel faltam őt. A visszapillantóra nézett, a szeme akkor csillant fel egy kicsit. Nevetve nézett rám, a szemeimbe.
- Mi az? Van valami az arcomon?
- Ő... mi?
- Mehetünk?
- I-igen. 

Új blog

Aloha!

Az új blog új történettel fog kezdődni. Sajnos csak szeptemberben tudok jönni az első résszel, hogy szeptember elején, közepén, vagy végén, azt még nem tudom. Mindenesetre olvassátok el a ..:Prológus:.. oldalt.