..:Prológus:..

A nevem Mo Cooper, 20 éves vagyok, egyedül élek London városában. Egy albérletet bérlek, kisállat kereskedésben vagyok kisegítő munkás. A főnököm, Patricia nagyon kedves, mintha az anyukám lenne. Mindenben segít, ha a rezsit nem tudom kifizetni, megtoldja a fizetésemet annyival, amennyivel kell. Nagyon szeretem.
Legjobb barátnőm Beth, 18 éves, ugyanott dolgozik mint én. Nagyon kedves, jó fej lány. Bármit elmondhatok neki, ő nem adja tovább. Segít a bajban.

A barátom, nem úgy kell érteni, mint a fiúm, hanem a barátom(!) Niall Horan. Tudom, ez hihetetlen, de Niall és én pár éve ismerkedtünk meg, amikor az X-Factorba jelentkezett. Én is jelentkeztem, de nem jutottam tovább. Niall jött utánam, én sírtam. Magához ölelt, és a fülembe súgta: "Ne aggódj. Nem a te hibád. Nagyon szép hangod van." Megköszöntem neki, és sok sikert kívántam neki. Rám  mosolygott, átadtam neki a mikrofont. Mielőtt a színpadra ment volna, még hátra nézett, és rám mosolygott. Visszamosolyogtam rá, majd elmentem onnan. 

A képernyőt néztem odakint a folyosón, láttam, hogy mennyire jól megy neki. Őt megdicsérték, iszonyatosan irigyeltem. Fájt a szívem, hogy őt továbbjuttatták, de engem nem. Tudtam, hogy jól tudok énekelni, csak valahogy ez nem jött ki ott a színpadon. Lámpalázas vagyok. Amikor Niall végzett, kijött a folyosóra. Arra a folyosóra, ahol én álltam, és figyeltem a képernyőt. Niall rám nézett, majd én is rá. Ezt mondta: "Sikerült!" Magához ölelt, a gesztusa nagyon jól esett, így visszaöleltem. Gratuláltam neki.

"Mi a neved?" -kérdezte.

"Mo."

"Szia, Mo."

**Egy évvel később

Niall és én még mindig jó barátok vagyunk. Miután megalakult a banda, bemutatott a srácoknak. Mind nagyon kedvesek, és őrültek is. Louis az örök jókedvű, mindig vidám, és imád viccelődni. Amikor először megláttam, egy "Kevin" nevű, műanyag galambot szorongatott a kezében. Épp előbukkant a fal mögül.

"Szia." -köszönt jellegzetes hangján.

"Szia. Mo vagyok. Ő meg ki?" -mutattam a galambra.

"Kevin." -viccelődött.

"Mo!" -szólított Niall. -"Gyere. Bemutatlak a srácoknak."

"Nyugi, engem már nem kell bemutatnod!" -ordított vissza Louis. -"Gyere."

Elindultam vele a helyiség felé. Három ismeretlen, de mégis ismert srácot láttam meg, amint a kanapén ülnek, és néznek maguk elé. Amikor megláttak, rögtön felálltak. Niall mellém állt, és biztatott arra, hogy bemutatkozzam nekik.

"Sziasztok. A nevem Mo Cooper."

Köszöntek, majd bemutatkoztak volna, de én már előttük jártam egy lépéssel.

"Liam Payne." -bólintott a srác. -"Zayn Malik." -ő is helyeselt.

"Harry Styles." -szólt közbe a göndör hajú fiú. "Szia."

Rám mosolygott, majd én is mosolyogtam. Niall-re néztem, aki mögém állt, és a vállamat fogta.

**Napjainkban

A sok koncert miatt gyakran látom őt, a turnét nemsokára befejezik, még van egy-két pont, és jönnek haza Londonba. A srácok azt mondták, ezután a turné után lazulnak pár hetet Londonban, és kezdődik minden elölről. 

Minden reggel egyedül kelek az ágyban, kimegyek a konyhába, iszok egy csésze teát, megmosakodom, felöltözöm, és úgy 9-10 között elindulok munkába. Patricia mondta, hogy ne ragaszkodjak annyira az időhöz, csak 10-re érjek be. Eredetileg 9-től kéne dolgoznom, de elengedett nekem egy órát. Ez is egy indok arra, hogy szeressem.