Annyira megtetszett a grillhús illata, hogy nem bírtam betelni vele. Úgy éreztem, hozzá kell érnem, és legalább tíz falatnyit letuszkolni a torkomon. A hús sercegését hallottam, mikor Harry felém nyúlt. Vagyis azt hittem, de rájöttem, hogy az asztalon lévő tányérért nyúlt. Lekapkodta a hússzeleteket a rácsról, majd rakta le a tányért az asztalra. Megfogta azt a tányért, amin még a nyers csirke mellek csillogtak. Harry rám mosolygott, mert felnéztem rá. Visszamosolyogtam, feltette a rácsra a húsokat, amik sercegtek.
***
Egy számomra elég unalmas beszélgetés folyik... valószínűleg Beth és Pat is unalmasnak tartja, mert nem szólnak semmit. A csajokról beszélnek, mármint arról pontosan, hogy kinek mi tetszik egy lányon, és, hogy idáig mennyi volt a barátnőik létszáma. Hárman lapítottunk, és próbáltuk visszafojtani a nevetést. Amikor Niall-re került a sor, kínosan felnevetett. Rám nézett, amit nem értettem. Ha arra gondol, hogy rosszul esne az, ha előttem sorolna el mindent, akkor nem. Nem esne rosszul. Nincs közöm az exeihez, nem is nagyon érdekelnek.
- Mo. Neked melyikőnk jön be? -kérdezte Zayn. -Kivel járnál?
Felegyenesedett a székről, mutatóujját a mellkasára szegezte, és tátogta: én. Megforgattam a szemeimet, ezzel be bizonyosult, hogy nem ő. Bár titkon mondogatom magamban, hogy milyen helyes, de nekem ő nem jön be annyira, mint a választottam.
Gondolkodóan néztem körbe a fiúkon, Niall volt az utolsó, aztán visszafele néztem őket. Gondolkoztam, vagyis ezt próbáltam kimutatni, ezzel próbáltam húzni az időt, amit szerencsésen meg is tettem. Azt hiszem, hogy a lányok is kíváncsiak már, hogy ki a jelöltem.
- Nem tudom. -válaszoltam hazugsággal. -Hogy az igazat megvalljam, mind nagyon helyesek vagytok. -fűztem hozzá. -De akivel járnék... -kínosan felnéztem az égre. Úgy éreztem, mintha tűkkel szurkálnák a nyakamat, az a szorító érzés ami a torkomban van, felér egy büntetéssel is. Nem mertem elmondani, mert féltem, hogy ez változtat a kapcsolatunkon, azzal a személlyel, aki itt ül körünkben. Visszanéztem a többiekre.
- Ha ennyire nem akarod elmondani, akkor mond meg, hogy mi tetszik neked rajta. -enyhített Liam.
Egy köszönömöt eltátogtam neki, mi egy mosolyt váltott ki belőle. Elkezdtem agyalni, hogy egészben jöjjön ki belőlem az, ami tetszik a fiún.
- Ami tetszik benne... -húztam ismét az időt, csak úgy hangulat "fokozóként". -a szeme, a humora, az őszintesége, ez furcsán fog hangzani, de a haja is tetszik.
Amint a végére értem, éreztem, hogy az arcomat elborítja a vörösség. Vigyorogtam, nem tudtam, hogy ebből levágták-e, hogy ki az, akire gondolok, vagy sem. Ha engem kérdeztek, jobban örülnék annak, ha azt válaszolják, hogy nem értik.
Oldalra néztem Elizre, aki csak maga elé bámult. Félénk tekintettel nézett végig mindenkin, majd mikor engem is megvizsgált, valamilyen szinten megnyugodott. Vagy mégsem. Számított arra, hogy őt is kikérdezik erről a térről.
Egy ideig még gondolkodtak, hogy ki lehet az a "titokzatos" személy. Rám néztek, majd egymásra, ismét rám, és egymásra.
A "titokzatos" személy pillantását éreztem magamon, ami égetett. Nem mertem abba az irányba fordítani a fejem, nem is tudtam, mivel a nyakam beállt. Az agyam nem engedélyezte, hogy elforgassam a fejem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Ő hogyan is reagálja le ezt az egészet, tudja-e, vagy legalább sejti, hogy Ő rá gondoltam a felsorolás alatt.
Valaki érintését, majd az érintéséből vált szorítását éreztem a jobb karomon. Megrezzentem, mert váratlanul történt. Aztán az ismeretlen a fülemhez hajolt. A leheletét éreztem a nyakamon, amibe beleborzongtam. Undorodom az ilyentől, főleg ha a kifújt levegője meleg.
- Nekem elmondod?
Oldalra fordítottam a fejem, megbizonyosodtam az ismeretlenről, aki Beth. Megráztam a fejem.
- De miért?
- Mert ismerlek, és tudom, hogy tovább adnád valakinek.
Nem akartam ezzel megsérteni, csak az igazságot mondtam. Egy időre bevágta a durcát, és nem szólt hozzám. Szerencsére addig sem nyaggatott senki. Mosolyogva néztem végig a társaságon, ahogy túlléptek a dolgon. Titkon bíztam abban, hogy Az a Személy, Akire gondoltam, felismerte Magát. Bár tudtam jól, hogy ennyiről nem lehet mindent tudni. Ha úgy gondolkodunk, akkor arra jutunk, hogy mindegyikőjükkel tökéletesen kijövök. Liam a mindig óvatos, és ő a legfelelősségteljesebb a kis csapatunkban, ezért becézzük őt gyakran Daddynek, vagy Daddy Liamnek. Viccesnek találja, ezt mi is így gondoljuk. Aztán ott van Louis. Ő a mindig vidám arc. Bármi van, ő mindig nevet, vagy a vidám oldalát mutattam. Amikor szomorú, azt is teljesen kimutatja, olyankor magába zárkózik. Csak Harry tudja nála megtörni a csendet. Miután beszéltek, rögtön viccelődni kezd. Ott van Niall, aki folyton eszik, s még sem hízik egy dekát sem. Ő a legnagyobb arc, mindig próbál színészkedni. A legkedvencebb pillanatom tőle az, amikor utánozta Liam nevetését. "Ha-ha-ha. Liam vagyok." Ő is tud érzékeny lenni, ha arról van szó. Mindig nevet, mint például amikor felégették a konyhát, mert pizzát szerettek volna sütni... amíg oltották a tüzet, ő vidáman nevetett a háttérben. Zayn az a személy, aki úgy tűnik, mintha egy komoly arc lenne, aki durva, és rossz. De nem az. Én nem ilyennek ismertem meg. Zayn mindenféle. Szeret sok mindent, el lehet vele beszélgetni dolgokon. Olykor egy-egy témába teljesen beleéli magát, ami mindig megmosolyogtatott. Olyan érdekesen mondja el az aznap eseményeit, vagy épp azt, hogy miket csinált gyerekként, mikért volt oda. Harry pedig a jóképű nőcsábász. Tíz ujjamon nem tudnám megszámolni, hogy hány lányt láttam már az oldalán. Nem mondom, hogy falja a nőket, de ez már egy szint. Ennek ellenére nem próbálkozik be nálam, se Bethnél (a lány szerencsétlenségére... ő úgy gondolja, hogy jól jönne egy kis Styles stílus). Kitűnően tud grillezni, ami nálam ad egy plusz pontot. Fantasztikus társaság. A hangját szeretem a legjobban. Olyan mély, és olyan kellemes. Örömmel halhatom minden egyes szavát, ha érdekel, ha nem.
- Mindjárt jövök, elmegyek slozira. -jelentette ki Niall.
Egy újabb lényegtelen információ, amit senki nem akart megtudni. Ez az egyik dolog, amit Niall elfelejthetne. Nem tökéletes semelyikőjük sem, az egyszer fix!
- Lesz valami programotok holnapra, vagy a hétre? -kérdezett Liam. -Ha nem, akkor eljöhetnétek bulizni, mondjuk csütörtökön. Mit szóltok hozzá?
A csajokkal egymásra néztük. Patricia megrántotta a vállát. Mivel ő a főnök, úgy gondoljuk elenged minket (magával együtt) szabadnapra, azaz kettőre. Ha csütörtökön bulizunk, pénteken ki kell gyógyulnunk a részegségből, vagy épp a fáradalmakból. Takarítani is kell majd, úgyhogy ez így pont tökéletes.
- Mikor jöjjünk? -tette fel a fontos kérdést Pat.
- Úgy dél körül kéne. Kell venni piát, nasit, meg valami jó cuccokat.
- Milyen cuccokat? Miről van szó? -értetlenkedett a visszatért Niall.
- Buli lesz. Csütörtökön. Emlékszel? -világosította fel Zayn a srácot.
- Szóval... akkor két nap szabit kapunk. -mosolygott felénk Pathi.
- Mo. Neked melyikőnk jön be? -kérdezte Zayn. -Kivel járnál?
Felegyenesedett a székről, mutatóujját a mellkasára szegezte, és tátogta: én. Megforgattam a szemeimet, ezzel be bizonyosult, hogy nem ő. Bár titkon mondogatom magamban, hogy milyen helyes, de nekem ő nem jön be annyira, mint a választottam.
Gondolkodóan néztem körbe a fiúkon, Niall volt az utolsó, aztán visszafele néztem őket. Gondolkoztam, vagyis ezt próbáltam kimutatni, ezzel próbáltam húzni az időt, amit szerencsésen meg is tettem. Azt hiszem, hogy a lányok is kíváncsiak már, hogy ki a jelöltem.
- Nem tudom. -válaszoltam hazugsággal. -Hogy az igazat megvalljam, mind nagyon helyesek vagytok. -fűztem hozzá. -De akivel járnék... -kínosan felnéztem az égre. Úgy éreztem, mintha tűkkel szurkálnák a nyakamat, az a szorító érzés ami a torkomban van, felér egy büntetéssel is. Nem mertem elmondani, mert féltem, hogy ez változtat a kapcsolatunkon, azzal a személlyel, aki itt ül körünkben. Visszanéztem a többiekre.
- Ha ennyire nem akarod elmondani, akkor mond meg, hogy mi tetszik neked rajta. -enyhített Liam.
Egy köszönömöt eltátogtam neki, mi egy mosolyt váltott ki belőle. Elkezdtem agyalni, hogy egészben jöjjön ki belőlem az, ami tetszik a fiún.
- Ami tetszik benne... -húztam ismét az időt, csak úgy hangulat "fokozóként". -a szeme, a humora, az őszintesége, ez furcsán fog hangzani, de a haja is tetszik.
Amint a végére értem, éreztem, hogy az arcomat elborítja a vörösség. Vigyorogtam, nem tudtam, hogy ebből levágták-e, hogy ki az, akire gondolok, vagy sem. Ha engem kérdeztek, jobban örülnék annak, ha azt válaszolják, hogy nem értik.
Oldalra néztem Elizre, aki csak maga elé bámult. Félénk tekintettel nézett végig mindenkin, majd mikor engem is megvizsgált, valamilyen szinten megnyugodott. Vagy mégsem. Számított arra, hogy őt is kikérdezik erről a térről.
Egy ideig még gondolkodtak, hogy ki lehet az a "titokzatos" személy. Rám néztek, majd egymásra, ismét rám, és egymásra.
A "titokzatos" személy pillantását éreztem magamon, ami égetett. Nem mertem abba az irányba fordítani a fejem, nem is tudtam, mivel a nyakam beállt. Az agyam nem engedélyezte, hogy elforgassam a fejem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Ő hogyan is reagálja le ezt az egészet, tudja-e, vagy legalább sejti, hogy Ő rá gondoltam a felsorolás alatt.
Valaki érintését, majd az érintéséből vált szorítását éreztem a jobb karomon. Megrezzentem, mert váratlanul történt. Aztán az ismeretlen a fülemhez hajolt. A leheletét éreztem a nyakamon, amibe beleborzongtam. Undorodom az ilyentől, főleg ha a kifújt levegője meleg.
- Nekem elmondod?
Oldalra fordítottam a fejem, megbizonyosodtam az ismeretlenről, aki Beth. Megráztam a fejem.
- De miért?
- Mert ismerlek, és tudom, hogy tovább adnád valakinek.
Nem akartam ezzel megsérteni, csak az igazságot mondtam. Egy időre bevágta a durcát, és nem szólt hozzám. Szerencsére addig sem nyaggatott senki. Mosolyogva néztem végig a társaságon, ahogy túlléptek a dolgon. Titkon bíztam abban, hogy Az a Személy, Akire gondoltam, felismerte Magát. Bár tudtam jól, hogy ennyiről nem lehet mindent tudni. Ha úgy gondolkodunk, akkor arra jutunk, hogy mindegyikőjükkel tökéletesen kijövök. Liam a mindig óvatos, és ő a legfelelősségteljesebb a kis csapatunkban, ezért becézzük őt gyakran Daddynek, vagy Daddy Liamnek. Viccesnek találja, ezt mi is így gondoljuk. Aztán ott van Louis. Ő a mindig vidám arc. Bármi van, ő mindig nevet, vagy a vidám oldalát mutattam. Amikor szomorú, azt is teljesen kimutatja, olyankor magába zárkózik. Csak Harry tudja nála megtörni a csendet. Miután beszéltek, rögtön viccelődni kezd. Ott van Niall, aki folyton eszik, s még sem hízik egy dekát sem. Ő a legnagyobb arc, mindig próbál színészkedni. A legkedvencebb pillanatom tőle az, amikor utánozta Liam nevetését. "Ha-ha-ha. Liam vagyok." Ő is tud érzékeny lenni, ha arról van szó. Mindig nevet, mint például amikor felégették a konyhát, mert pizzát szerettek volna sütni... amíg oltották a tüzet, ő vidáman nevetett a háttérben. Zayn az a személy, aki úgy tűnik, mintha egy komoly arc lenne, aki durva, és rossz. De nem az. Én nem ilyennek ismertem meg. Zayn mindenféle. Szeret sok mindent, el lehet vele beszélgetni dolgokon. Olykor egy-egy témába teljesen beleéli magát, ami mindig megmosolyogtatott. Olyan érdekesen mondja el az aznap eseményeit, vagy épp azt, hogy miket csinált gyerekként, mikért volt oda. Harry pedig a jóképű nőcsábász. Tíz ujjamon nem tudnám megszámolni, hogy hány lányt láttam már az oldalán. Nem mondom, hogy falja a nőket, de ez már egy szint. Ennek ellenére nem próbálkozik be nálam, se Bethnél (a lány szerencsétlenségére... ő úgy gondolja, hogy jól jönne egy kis Styles stílus). Kitűnően tud grillezni, ami nálam ad egy plusz pontot. Fantasztikus társaság. A hangját szeretem a legjobban. Olyan mély, és olyan kellemes. Örömmel halhatom minden egyes szavát, ha érdekel, ha nem.
- Mindjárt jövök, elmegyek slozira. -jelentette ki Niall.
Egy újabb lényegtelen információ, amit senki nem akart megtudni. Ez az egyik dolog, amit Niall elfelejthetne. Nem tökéletes semelyikőjük sem, az egyszer fix!
- Lesz valami programotok holnapra, vagy a hétre? -kérdezett Liam. -Ha nem, akkor eljöhetnétek bulizni, mondjuk csütörtökön. Mit szóltok hozzá?
A csajokkal egymásra néztük. Patricia megrántotta a vállát. Mivel ő a főnök, úgy gondoljuk elenged minket (magával együtt) szabadnapra, azaz kettőre. Ha csütörtökön bulizunk, pénteken ki kell gyógyulnunk a részegségből, vagy épp a fáradalmakból. Takarítani is kell majd, úgyhogy ez így pont tökéletes.
- Mikor jöjjünk? -tette fel a fontos kérdést Pat.
- Úgy dél körül kéne. Kell venni piát, nasit, meg valami jó cuccokat.
- Milyen cuccokat? Miről van szó? -értetlenkedett a visszatért Niall.
- Buli lesz. Csütörtökön. Emlékszel? -világosította fel Zayn a srácot.
- Szóval... akkor két nap szabit kapunk. -mosolygott felénk Pathi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése