Part 2./Kezdődik a grillparti!

Megérkeztünk. Niall ment elöl, mivel ő jobban ismeri az utat befelé, mint mi. Igaz, párszor már én is voltam itt, de nem tudtam rendesen az agyamba vésni az útvonalat. Arra viszont emlékeztem, hogy merre van a konyha, a fürdőszoba, Niall szobája, és a kertbe merre kell kimenni. Nem olyan bonyolult, mivel Niall szobája a fürdővel szemben van, a konyha pedig a kertbe vezető ajtó mellett van. Kifejezetten mondhatom, hogy a konyha a kedvencem, nagyon tetszik. A hatalmas ablakok, amik a hatalmas üvegajtó két oldalán van, nagyon megtetszett. Lehetséges, hogy ilyent szeretnék én is... ha lesz rá elegendő pénzem. 

- Hű -Patricia ámulatában majdnem összeesett. Támaszra Niall vállán talált. -Gyönyörű a házatok.

Niall csak rámosolygott. Körbenézett ő is a szobán, ezt a cselekedetét én is követtem. Beljebb léptem, és szembe találtam magamat a nappalival. Úgy emlékeztem, hogy ez a helyiség kissé odább volt...

- Építkezés volt, míg mi turnéztunk. Mi is ledöbbentünk a látványon, mert eszméletlen -Niall mellém lépett, suttogta szinte a szavakat. 

Oldalra néztem rá, tekintetünk egy pillanatra összeakadt. Ezt én bontottam, mivel úgy éreztem, kezdett az arcom pírba borulni. Elismertem azt amit mondott, tényleg eszméletlen a szoba. A falak fehérek, de tele van mintákkal... mint például: gitár, a banda logója és a név, hogy One Direction. A csupasz falakat sem hagyták magukra, poszterekkel és nagyobb képekkel fedték le. Egy kétsoros polc volt a giga LCD Tv alatt, amin a díjaik álltak, csillogtak. Mintha büszkélkedtek volna abban, hogy kik kezébe kerültek. 

- Mindenki itt van? -szólalt meg vékonyka, félős hangon Beth. -Mármint... mindenki, mindenki?

- Ha mindenki alatt, mindenkit értesz, akkor kinyilvánítom neked, hogy igen. Mindenki itt van. -vágta rá Niall, a szavakat hadarta.

Elmosolyogtatott az, amit a srác mondott. Odaléptem Lisa mellé, nyugtatóan simítottam végig a hátán, majd bal karommal öleltem át. Fejemet az övének döntöttem, mi egy nevetést váltott ki belőle.

- Jól van, nem vagyok szomorú! -duzzogott.

- Az biztos, hogy nem. -nevettem. 

***

A grill parti nemrég kezdődött, a többiek már kint ülnek a kerti asztalnál, a nevetésüket hallani. Pár szót hallottam viccekből, amiket Louis mesélt a srácoknak, hogy jobb hangulatba hozhassa őket, de én is elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy Lou mennyire be tudja lopni magát az emberek szívébe csupán azzal, hogy vicces és jó fej. Fantasztikus társaság és hihetetlen jó barát. 

- Segítsek valamit?

- Nem kell, köszi. -mosolyogtam. Jobban átgondoltam. 8 üdítő két kézben? -Harry. Ezeket megfoghatnád. -mutattam a két párra, akik az asztalon álltak és várták, hogy ki emeli fel őket onnét. 

Megfogta az üvegeket, kettőt-kettőt fogott hüvelyk-, mutató-, és középujja közé. Én a hagyományos módon fogtam meg (a számomra hagyományos módon) az üvegek alját. 

- Ketten jönnek le a hegyről. Az egyik futva, a másik medve!

Először mindenki nézett, mivel senki nem értette. Aztán mint egy mennydörgés, úgy kezdett el nevetni a csapat. Mindenkinek leesett. Nekem már a könnyem folyt. Nevetésem közben nekidőltem Harry-nek, háttal voltam neki, és ő megtartott a karjaiban. Amíg kinevettem magam, úgy voltam, de kiemelkedtem a tartásából. Megköszöntem neki, hogy nem hagyott elesni, majd ledobtam magam Niall mellé a hintaágyba. 

- Jól kijöttök Harryvel. -mondta. 

- Igen. Jó fej srác. -erősítettem meg a kijelentését. Rámosolyogtam a szőke hajú fiúra.

- Igen, az. Vannak helyzetek, amikor eldurvulnak a dolgok... ilyen, mikor piál. Bevedel vagy 4 sört, legurít hozzá pár felest, és már is kész van.

- Hmm... jól bírja az alkoholt. -nevettem. Láthatóan nem értette, így megmagyaráztam neki, miért. -Én egy sörtől is repülök. 

Elnevette magát. A karját tartózkodóan fonta össze, amit nem értettem, hogy miért teszi. Ránézett Harry-re, aki a grill előtt állt, és figyelte a húsokat. Mindenki ordibálta neki egyszerre, hogy mennyire átsütötten kéri, amire a következő volt a reakciója: megfordult a grillvillával a kezében -elég ijesztően nézett ki- és mondta "Egyszerre csak egyet, ha kérhetném."
Felálltam a hintaágyról, lassú léptekkel mentem Harry mellé. A derekamra tettem a két kezem, figyeltem, hogy mit ügyködik.
- Te, hogy kéred?
- Én majd csirkét kérek. -mosolyogtam. -Nem szeretem a disznóhúst... olyan nyálkás, vagy nem tudom.
- Nyálkás?
- Nyálkás. -nevettem.
- Ha én csinálom, akkor nem lesz az! -dicsekedett.
- Akkor legyen teljesen átsütött, de a legkisebb szelet. Tényleg nem szeretem.
- Ha nem eszed meg, majd megeszem én.
- A legkisebbet. -zártam le a témát.
Elfordultam tőle, az asztalnál ülő kis bagázst vettem célpontnak. Csatlakoznom kéne a beszélgetéshez, mivel kezd engem is érdekelni, hogy miket is fognak tervezni a közeljövőben.
Megfogtam a széket, kihúztam, és leültem rá. Az üdítőmért, és egy sörnyitóhoz nyúltam, lepattintottam a kólámról a kupakot. Egy cuppogást hallatott, egy halk pisszenést utána, és a kupak már a földön landolt; pár másodpercig forgott. Unottan nyúltam le a földre, vettem fel, majd dobtam fáradtan az asztalra.
Kortyoltam párat, figyeltem a többiek arcát. Legfőképpen most Louis arckifejezései kötöttek le, a vigyora mindig elvarázsolt. Érdekes. Nem tetszik Lou, csak a mosolya... és a szeme. Olyan szép a szeme. De tényleg nem tetszik.
- Mo. Figyelsz rám? -csettegtette Eliz az ujjait az orrom előtt. Bólintottam, egy újabbat kortyoltam az üvegemből. -Mit mondott Harry?
Megforgattam a szemeimet unottan... ennyire Harry megszállott vagy?, kérdeztem magamban. Nem válaszoltam rá semmit, csak megráztam a fejemet válaszul. Nem akarok most itt külön órákat tartani a fiúról, aki ráadásul szívesen hallgatná a "dicséreteket", mivel mögöttünk áll. Biztos fülelne, ha a nevét hallaná... mint mindenki más.