- Hallottál már a madárról? -csúszott mellém Louis sejtelmes arckifejezéssel. Első reakcióm volt, hogy megijedtem, másodszorra a szívemre tettem a kezem, harmadszorra pedig elnevettem magam. -Meeert... a ma-madár, a ma-dár az ász! Igen a ma-ma-dár, a madár az ász...! -ehhez a kis dalolásához még eljárta a Family Guy, Peter Griffinjének a táncát is eljárta... szóval. A madár az ász!
- Abszolúte hülye vagy -löktem meg poénból. Elnevettem magam. Lou még egy darabig elszórakoztatott a maga hülyéskedésével, majd a nappaliban, vígan és nyugodtan tévéző Harryre "rontott", és szekálta őt tovább ezzel az egész Family Guyos, fülbemászó dallal.
Nem sokkal később hallottam meg a zacskók csörgését, és az ajtó csapódását. Majd Zayn káromkodását, mert Niall nem hagyta neki nyitva az ajtót, hanem lábbal berúgta, és ezért Zayn keze bánta...
- Konyhatündért játszol? -nevetett fel Niall, majd gyorsba adott egy puszit a homlokomra. A kérdésére csak vállat vontam, majd mosolyogtam. Nem volt kedvem válaszolni... én magam sem tudom, hogy mit csináltam épp. Azt hiszem, répát pucoltam. Meg krumplit. -Na de most komolyan. Mire készülsz?
- Harry mondta, hogy segít -böktem ki. Egy időre elgondolkodtam. Azalatt az idő alatt Niall megtámaszkodott a konyhapulton, háttal a falnak. Nem hitte el, hogy azt mondom: Harry segít. -Jó... igazából az volt, hogy Harry csinálni akart kaját, de megkérdeztem, hogy segíthetnék-e neki...
- És ő, mint jótét lélek beleegyezett, és most ott rohassza a seggét a kanapén -folytatta.
- Igen -vallottam be. Mint aki megkapja az utolsó kegyelemdöfést. -De jó móka...
- Aha... -biccentett. Egy puszit adott még egyszer, de most az arcomra, majd megindult a nappali felé. A kövön kopogott a cipője, ami kissé felzaklatott, de nem volt vészes. -Harry!
- Mi van?
- Mi az, hogy ott hagyod egyedül szegényt a konyhában?
- Ő mondta, hogy segít.
- Ja, persze -nem láttam, de sejtettem, hogy Niall most dőlt neki a falnak, ölbe tett kézzel és a jobb szemöldökét felhúzza, mint mindig. Ilyenkor mondom azt, hogy rohadt menő. Csak hát... lencsevégre kell kapni ezt a testtartást. Már számtalanszor gondoltam erre, de mindig elolvadok. És most is belebizseregtem, ahogy elképzeltem. Francba. Ahogy a sapkától lelapított haját egyengeti, hogy mégse legyen annyira kusza... szólt, hogy nullás géppel lenyíratja, de mindig megakadályoztam ebben. -És most szépen vissza mész, elveszed tőle a hámozót és folytatod helyette, amit elkezdtél! -utasította.
- Mert te vagy az idősebb... -ugyancsak nem voltam ott, de elképzeltem, ahogy Harry megforgatja a smaragdzöld szemeit. Elbűvölő, hogy mennyit tudok róluk. Egy pillanat alatt mellettem termett. -Na, add azt ide. Az urad parancsot adott.
- Az urad -röhögött fel mögöttünk Zayn. Észre sem vettem, hogy még itt van a konyhában. Leült, és meg se mukkant. Tuti a seggemet bámulta (naa, azért ekkora egónak lennie nem kell). -Khmm... pardon. Akkor én most kipakolok... -pattant fel, és el is kezdett a zacskókban turkálni, és egyesével előszedegette a hűtőbe való holmikat. Besegítettem neki, mert Harry teljesen átvette a konyhatündér szerepét. Nem akartam megzavarni, mert simán elképzeltem, hogy Niall egy pofont kever le Harrynek, amiért engedi, hogy én végezzem el helyette például a levesnek a kavarását, hogy a zöldségek oda ne égjenek. Vizuális vagyok, és ezt is egész jól elképzeltem. Szóval visszatérve, épp azon voltam, hogy a kenyeret a kenyértartóba, a zsömléket és kifliket pedig a kis kosárkába rakjam, takarjam le egy konyharuhával, hogy estig még legyen valamennyire könnyű. Mivel ez egy pasi lakás, feltétlen kellett három szatyor chips, 6 rekesz sör és 2 csomag rágó. Mert a rágó jó... mindenhova oda lehet ragasztgatni, amitől Liam haja az égnek áll. Utálja a rágót... Mondani sem kell miért, ugye?
- Ja, és ez itt a tiéd... -nyújtott felém Zayn egy csomag bonbont. -Várj, igazából Niallnek kéne odaadnia.
- Nem baj -mosolyogtam. Újabban Zayn ügyetlen lett? Odafordultam Harryhez. -Kell segítség?
- Inkább egyedül küszködök a bajjal. De azért kösz -mosolygott. Annyira ellenállhatatlan volt, hogy ne adjak neki bocsánatkérésként egy puszit... -Ezt miért kaptam?
- Bocsánatot kérek, amiért Niall így viselkedett veled. De szerintem ez maradjon köztünk... ugye Zayn? -néztem hátra. Bólogatott. -Á, mindegy -legyeztem. -Úgyis kiderül. És akkor inkább tőlem tudják meg -nevettem.
Elindultam a doboz bonbonnal a kezemben a nappaliba. Liam ült a kanapén, a fotelben Louis, és beszélgettek valamiről. Mintha jól kivehettem a szavakat, Lou egy foci csapatról ecsetelt Liamnek, aki mindenképpen a pozitívumokat mondta. Nem sokat voltam ott, hogy konkrétabban értsem az egész jelenetet, mert már benyitottam Niall szobájába. Éppen pólót cserélt. Francba kettő. Amikor meghallotta (póló nélkül volt... francba három!!!), hogy valaki bejött, csak megfordult. A kezében tartott pólót leejtette a földre, mosolyogva engem nézett. Majd mikor megpillantotta a kezemben lévő dobozt, fájdalmasan csapott a fejére.
- Picsába. Neked akartam adni.
- Tudom, Zayn tájékoztatott róla. Odaadta volna neked, de inkább megtartottam -mosolyogtam. Niall közeledett felém, én pedig egyre jobban bizseregtem. Francba négy!!
- Boldog évfordulót... -évforduló? Miféle évforduló? Elfelejtettem volna? De gáz... -elő elő évfordulót -folytatta, én pedig megkönnyebbülten és ellazultan maradtam meg a karjaiban.
- Neked is, Szerelmem... -motyogtam. Meghatódtam, fogalmam sincs miért... és akkor jött az a mérföldkő, amikor is Niall elkezdett énekelni egy szerelmes számot. Az egyik kedvencemet... a Green day-től a 21 Guns című számot. Annyira elkezdtem bömbölni, hogy az ágy szélén kötöttem ki, és a könnyeimmel küszködtem. A refrénnél voltam úgy, hogy nekem végem, de akkor leült mellém, és átkarolt. Két szó között adott egy puszit az arcomra. Miközben folytatta, letörölte a könnyeket az arcomról, és mosolygott. A vége fele már előttem térdelt. Rendkívül romantikus volt.
Niall felállt, a kezét nyújtotta. Megragadtam és felhúzott. Nagyjából másfél fej köztünk a különbség; szóval én olyan "aranyosan" néztem fel rá, mert csodáltam... csodálattal néztem bele a szép ég-kék szemeibe, amik benedvesedtek. A meztelen felsőtestén éreztem, hogy forró. Hozzábújtam, nem bírtam ki, hogy ne hallgassam a szívdobogását. Gyors volt. Rendkívül gyors. Felnéztem rá.
- Szeretlek, Kicsim -és megcsókolt. Bennem még mindig játszott a 21 Guns, még nagyobb hangerővel. Később pedig már arra lettem figyelmes, hogy az ágyban fekszünk, és most én énekelem neki átköltve az Angel Blue-t.
- Abszolúte hülye vagy -löktem meg poénból. Elnevettem magam. Lou még egy darabig elszórakoztatott a maga hülyéskedésével, majd a nappaliban, vígan és nyugodtan tévéző Harryre "rontott", és szekálta őt tovább ezzel az egész Family Guyos, fülbemászó dallal.
Nem sokkal később hallottam meg a zacskók csörgését, és az ajtó csapódását. Majd Zayn káromkodását, mert Niall nem hagyta neki nyitva az ajtót, hanem lábbal berúgta, és ezért Zayn keze bánta...
- Konyhatündért játszol? -nevetett fel Niall, majd gyorsba adott egy puszit a homlokomra. A kérdésére csak vállat vontam, majd mosolyogtam. Nem volt kedvem válaszolni... én magam sem tudom, hogy mit csináltam épp. Azt hiszem, répát pucoltam. Meg krumplit. -Na de most komolyan. Mire készülsz?
- Harry mondta, hogy segít -böktem ki. Egy időre elgondolkodtam. Azalatt az idő alatt Niall megtámaszkodott a konyhapulton, háttal a falnak. Nem hitte el, hogy azt mondom: Harry segít. -Jó... igazából az volt, hogy Harry csinálni akart kaját, de megkérdeztem, hogy segíthetnék-e neki...
- És ő, mint jótét lélek beleegyezett, és most ott rohassza a seggét a kanapén -folytatta.
- Igen -vallottam be. Mint aki megkapja az utolsó kegyelemdöfést. -De jó móka...
- Aha... -biccentett. Egy puszit adott még egyszer, de most az arcomra, majd megindult a nappali felé. A kövön kopogott a cipője, ami kissé felzaklatott, de nem volt vészes. -Harry!
- Mi van?
- Mi az, hogy ott hagyod egyedül szegényt a konyhában?
- Ő mondta, hogy segít.
- Ja, persze -nem láttam, de sejtettem, hogy Niall most dőlt neki a falnak, ölbe tett kézzel és a jobb szemöldökét felhúzza, mint mindig. Ilyenkor mondom azt, hogy rohadt menő. Csak hát... lencsevégre kell kapni ezt a testtartást. Már számtalanszor gondoltam erre, de mindig elolvadok. És most is belebizseregtem, ahogy elképzeltem. Francba. Ahogy a sapkától lelapított haját egyengeti, hogy mégse legyen annyira kusza... szólt, hogy nullás géppel lenyíratja, de mindig megakadályoztam ebben. -És most szépen vissza mész, elveszed tőle a hámozót és folytatod helyette, amit elkezdtél! -utasította.
- Mert te vagy az idősebb... -ugyancsak nem voltam ott, de elképzeltem, ahogy Harry megforgatja a smaragdzöld szemeit. Elbűvölő, hogy mennyit tudok róluk. Egy pillanat alatt mellettem termett. -Na, add azt ide. Az urad parancsot adott.
- Az urad -röhögött fel mögöttünk Zayn. Észre sem vettem, hogy még itt van a konyhában. Leült, és meg se mukkant. Tuti a seggemet bámulta (naa, azért ekkora egónak lennie nem kell). -Khmm... pardon. Akkor én most kipakolok... -pattant fel, és el is kezdett a zacskókban turkálni, és egyesével előszedegette a hűtőbe való holmikat. Besegítettem neki, mert Harry teljesen átvette a konyhatündér szerepét. Nem akartam megzavarni, mert simán elképzeltem, hogy Niall egy pofont kever le Harrynek, amiért engedi, hogy én végezzem el helyette például a levesnek a kavarását, hogy a zöldségek oda ne égjenek. Vizuális vagyok, és ezt is egész jól elképzeltem. Szóval visszatérve, épp azon voltam, hogy a kenyeret a kenyértartóba, a zsömléket és kifliket pedig a kis kosárkába rakjam, takarjam le egy konyharuhával, hogy estig még legyen valamennyire könnyű. Mivel ez egy pasi lakás, feltétlen kellett három szatyor chips, 6 rekesz sör és 2 csomag rágó. Mert a rágó jó... mindenhova oda lehet ragasztgatni, amitől Liam haja az égnek áll. Utálja a rágót... Mondani sem kell miért, ugye?
- Ja, és ez itt a tiéd... -nyújtott felém Zayn egy csomag bonbont. -Várj, igazából Niallnek kéne odaadnia.
- Nem baj -mosolyogtam. Újabban Zayn ügyetlen lett? Odafordultam Harryhez. -Kell segítség?
- Inkább egyedül küszködök a bajjal. De azért kösz -mosolygott. Annyira ellenállhatatlan volt, hogy ne adjak neki bocsánatkérésként egy puszit... -Ezt miért kaptam?
- Bocsánatot kérek, amiért Niall így viselkedett veled. De szerintem ez maradjon köztünk... ugye Zayn? -néztem hátra. Bólogatott. -Á, mindegy -legyeztem. -Úgyis kiderül. És akkor inkább tőlem tudják meg -nevettem.
Elindultam a doboz bonbonnal a kezemben a nappaliba. Liam ült a kanapén, a fotelben Louis, és beszélgettek valamiről. Mintha jól kivehettem a szavakat, Lou egy foci csapatról ecsetelt Liamnek, aki mindenképpen a pozitívumokat mondta. Nem sokat voltam ott, hogy konkrétabban értsem az egész jelenetet, mert már benyitottam Niall szobájába. Éppen pólót cserélt. Francba kettő. Amikor meghallotta (póló nélkül volt... francba három!!!), hogy valaki bejött, csak megfordult. A kezében tartott pólót leejtette a földre, mosolyogva engem nézett. Majd mikor megpillantotta a kezemben lévő dobozt, fájdalmasan csapott a fejére.
- Picsába. Neked akartam adni.
- Tudom, Zayn tájékoztatott róla. Odaadta volna neked, de inkább megtartottam -mosolyogtam. Niall közeledett felém, én pedig egyre jobban bizseregtem. Francba négy!!
- Boldog évfordulót... -évforduló? Miféle évforduló? Elfelejtettem volna? De gáz... -elő elő évfordulót -folytatta, én pedig megkönnyebbülten és ellazultan maradtam meg a karjaiban.
- Neked is, Szerelmem... -motyogtam. Meghatódtam, fogalmam sincs miért... és akkor jött az a mérföldkő, amikor is Niall elkezdett énekelni egy szerelmes számot. Az egyik kedvencemet... a Green day-től a 21 Guns című számot. Annyira elkezdtem bömbölni, hogy az ágy szélén kötöttem ki, és a könnyeimmel küszködtem. A refrénnél voltam úgy, hogy nekem végem, de akkor leült mellém, és átkarolt. Két szó között adott egy puszit az arcomra. Miközben folytatta, letörölte a könnyeket az arcomról, és mosolygott. A vége fele már előttem térdelt. Rendkívül romantikus volt.
Niall felállt, a kezét nyújtotta. Megragadtam és felhúzott. Nagyjából másfél fej köztünk a különbség; szóval én olyan "aranyosan" néztem fel rá, mert csodáltam... csodálattal néztem bele a szép ég-kék szemeibe, amik benedvesedtek. A meztelen felsőtestén éreztem, hogy forró. Hozzábújtam, nem bírtam ki, hogy ne hallgassam a szívdobogását. Gyors volt. Rendkívül gyors. Felnéztem rá.
- Szeretlek, Kicsim -és megcsókolt. Bennem még mindig játszott a 21 Guns, még nagyobb hangerővel. Később pedig már arra lettem figyelmes, hogy az ágyban fekszünk, és most én énekelem neki átköltve az Angel Blue-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése