Part 1. /"Mondtam..."

Reggel a szokásosnál is korábban keltem, nem bírtam megállni, hogy ne bújjak ki az ágyból, ugyan is délutánra beszéltünk meg egy grillpartit. Az időpont pontosan az utánra szól, amikor is vége van a műszakomnak. Megkérdeztem a srácokat, hogy elhívhatom-e a főnökömet. Kedvesen beleegyeztek, aminek nagyon megörültem. Hihetetlenül imádok velük lógni, legfőképp azt szeretem, hogy egy "bulit" csapunk. Már annyira várom! Teljesen fel vagyok pörögve. 

A zuhany alá álltam -nem szokásom reggel zuhanyozni, mivel így is mindig késésben vagyok... imádok aludni-, áztattam magam vagy 10 percig. Kinyúltam a törülközőmért, amit magam köré tekertem. Megnéztem magamat a tükörben, és önkénytelenül is mosolyognom kellett. Úgy érzem, hogy imádom az életem, pedig elég rosszul kezdődött... de nem akarok most belemenni a részletekbe. 

Megfésülködtem, megmostam az arcom, utána egy natúr, könnyen elkészíthető sminket vittem fel a szemhéjamra. Ajkaimat a kedvenc, rózsaszín rúzsommal kentem át. Még egyszer megvizsgáltam magam, úgy éreztem, kész vagyok az induláshoz. 

Amint kiértem a fürdőből, be a nappaliba -ami egybe van az étkezővel és a konyhával-, rápillantottam gyorsan a faliórára. 8:19. Korán van még. A hasam megmordult egyet. Végig simítottam a kockás ingemen. Újból megmordult. Már-már kezdett ijesztővé válni. Visszagondoltam arra, hogy tegnap mit is ettem... két szelet melegszendvicset, kamillateával. Nem hangzik rosszul, rögtön összefolyt a nyál a számban. Nagyon szeretem a melegszendvicset... a kamillateát még jobban. 

Újból az órára néztem, amin eltelt 3 perc. Nem érdekelt, elindultam. Az ajtót kulcsra zártam, és mint már szokásommá vált, a kilincset lenyomtam újból, meggyőződve arról, hogy tényleg jól zártam-e be, és igen!

Lebaktattam a lépcsőn, a harmadik emeletről nem is volt olyan vészes. Azt sajnálom, hogy az idősebbek laknak a magasabb szinteken. A liftet nem használják, mivel volt már egy olyan eset, hogy az ötödik-hatodik szint körül lezuhant... akkor halt meg egy fiatal lány. Azt hiszem Donna volt a neve. Úristen. Nagyon undorító volt. Pont akkor jöttem haza a boltból... nem engedtek be a házamba, mert kivizsgálás volt. Miután meggyőződtek arról, hogy a lift magától zuhant le, akkor már beengedtek, persze lakcím kártyával.

Gyalog mentem buszozás helyett. Az út alatt hallgattam Avril Lavigne pár dalát, név szerint; Girlfriend, What the Hell, Smile és When You're Gone. Imádom ezeket a dalokat. Nem tudom miért, de van egyetértésem párral... 

Az utolsó dalt még a boltban hallgattam végig. Bementem a raktárba, ahol halomban voltak papírdobozok, amik csak arra vártak, hogy kibontogassam őket, és az eledeleket elrakosgassam a helyükre. A szekrényem elé álltam, kinyitottam, és beraktam a táskámat, és kivettem a kis mellénykémet, ami tényleg kicsi. A telefont lenémítva dugtam a zsebembe. Bezártam a szekrényt, a telefon mellé tuszkoltam be a kulcsot. 

Kimentem az állatokhoz, és körbenéztem rajtuk. Kígyók, halak, madarak, nyulak, tengerimalacok, hörcsögök, egerek... nem szeretem a rágcsálókat. Nagyon aranyosnak tartom őket, de ha meg kell fogni őket, akkor már undorom van. Puhák és szőrösek. Szőrgombócok. 

Beszippantottam a térnek azt a büdös szagát, amit minden nap megszokok pár perc alatt. Ez most is így lett. 

- Szia, Mo! -Patricia kedves hangja zökkentett ki a bambulásból. -Nagyon korán ideértél. Mi történt?

- Szia. -mosolyogtam. -Nem történt semmi, csak gondoltam legyen egy kivételes alkalom, ezért jöttem be korábban. 

- Értem. 

Elhaladt mögöttem. Csak akkor vettem észre, hogy tele van a keze mindennel. Táskája félig a vállán lóg, a kabátja ugyan azon a kezén, amire épp lepróbál csúszni a táska... két szatyrot tart a másik kezében. De bunkó vagyok!, csaptam a fejemre. Utána siettem, és elvettem a kezéből a zörgő táskákat. 

- Mik vannak ebben? -megmordult a gyomrom megint, mire felnevetett. Én csak kínosan fogtam a hasam, éreztem, hogy az arcom rák vörös színűvé válik. 

- Orvosság a korgásra... -célozgatott. -Gyerünk, nyugodtan vegyél ki belőle azt amit akarsz.

- Köszönöm. -motyogtam.
Követtem őt. A raktárba ment, én pedig a szekrények előtt álltam meg, a kis asztalra raktam a táskát, és kinyitottam. Találtam benne kakaós csigát, fánkot meg pár kiflit, mellettük pedig három 1 literes üdítőket. Valamit tervez..., gondoltam. Egy vállrántással elintéztem a dolgot, kivettem a számomra tökéletesnek látszó kakaós csigát, a választásban segített az is, hogy nagyon szeretem. Kivettem még egy üdítőt is. Nagyjából meg van a reggelim. 
***
Munka után megvártam a bolt előtt Bethet, míg átöltözik. Hallottam a lány vihogását, amihez Paté is társult, majd jókedvvel hagyták el a boltot. Pat bezárta, majd megkérdezte, hogy mehetünk-e, válaszul bólogattunk rá. Elindultunk a parkoló felé, útközben felhívtam Niallt, aki nem vette fel a mobilját. A füleden ülsz? Megcsörgettem megint, de újból nem vette fel. Aztán megint... hallottam egy ismerős dallamot játszani messziről, halk volt, de hallottam. Minél közelebb értünk a parkolóhoz, annál jobban hallottam, de ezt a lányok nem vették észre. Ilyen éles a hallásom...
Ránéztem a telefonra, nem nyomtam ki. Amikor már kellően hangos volt, felemeltem a fejemet, és ott láttam Niallt közeledni felénk. A járása megmosolyogtatott. Ugyan a telefoncsörgés hangos, még nem nyomtam ki.
- Sziasztok. -köszöntött minket. -Mondtam, hogy eljövök érted...
- Nem mondtad. -vágtam rá.
- A lényeg, hogy nem kell gyalogolnotok. -mosolygott kedvesen.
- Figyelj, Niall. Mindenki ott lesz? Mármint mindenki, mindenki? -kérdezősködött Beth.
- Ha mindenki alatt mindenkit értesz, akkor mindenki ott lesz. -magyarázta. -Na gyerünk.
Átkarolta a vállamat, miután meg is ölelt. Gesztusát viszonoztam, egy puszit is kapott. Nevetve nyomta ajkait a hajamba, egy cuppogás után pedig újból az előző formációban voltunk.
Csendesen mentünk a kocsihoz. Niall kinyitotta nekem az ajtót kedvesen, rámosolyogtam, majd beültem. A többiek maguktól beültek hátra. Végignéztem, ahogy a szőke hajú fiú megkerüli az autót, kinyitja az ajtaját, az ülésre ül, beköti a biztonsági övét, bepöccenti a kocsit... a kezét a kormányra teszi. Mind végig a tekintetemmel faltam őt. A visszapillantóra nézett, a szeme akkor csillant fel egy kicsit. Nevetve nézett rám, a szemeimbe.
- Mi az? Van valami az arcomon?
- Ő... mi?
- Mehetünk?
- I-igen.