II.) Part 20./Hiány

*Pár hónappal később*

Egyedül vagyok. Megint. Már sokadjára. Mivel a banda egy kisebb turnéra ment el, nagyjából egy-, másfél hónap ameddig tart az egész. Beth is egyedül maradt, ezért úgy döntöttünk, hogy tartjuk a házat. Mármint a "Nagy Banda Házat", ahogy sokak nevezik. Ezalatt azt kell érteni, hogy takarítunk, a virágokat megöntözzük... mint 2 bejárónő. Itt is lakunk ebben az időszakban, de van, hogy otthon vagyok, és akkor jön Beth is. Most jól kijövünk a másikkal. Bár mikor nem? Igen, tudom... az a pár hét, vagy hónap. Az más volt, mint most. 

- Mond el, hogy hogyan találkoztál Briannel.

- Miért?

- Talán mert érdekel?

Próbáltam húzni az időt, nem akartam arról beszélni... babonás vagyok, szóval inkább magamban tartom ezeket a dolgokat, mintsem kibeszéljem... mert amit megtartasz, az megmarad, amit elmondasz, az elillan. Ilyen vagyok, nem szeretek (főleg most) másokat kibeszélni/kivesézni. 

- Erről most nem szeretnék beszélni -húztam a szám.

- Ja, oké. Akkor... 

Ekkor csörrent meg a telefonja, sikeresen félbeszakítva a mondanivalóját. Harry hívta fel őt koncert közben. A telefonját kihangosította, mondta, hogy köszönjön a rajongóknak. Beth bele ordított a telefonba, majd gyorsan kihangosította, így én is hallottam, hogy mennyien köszönnek vissza neki.

- Mondom én, hogy szeretnek -üvöltötte Harry. -Szeretlek, hiányzol.

- Jaj, Harry! Te is nekem! Szeretlek!!

Kinyomták a telefont, Beth pedig elérzékenyülten ölelt meg. Annyira szép gesztus volt ez Harry részéről. Bethet nyugtatgattam, hogy hamar el fog telni az idő... simogattam a hátát, mondtam neki a kedves szavakat. Csakhogy miután Beth megnyugodott, én lettem rossz passzban. Türelmetlenül vártam Niall hívását, kívántam, hogy legyen velem olyan, mint Harry Bethtel. Niall nem hívott, nekem pedig kénytelen volt belenyugodnom a dologba.

- Szeret téged! Nem egy szarból gyúrták őket. Niall biztos mást tervez más korra. 

Kérdőn néztem rá... talán hihetnék neki, de... mivan, hogy ha ez az egész hülyeség? 

- Nem tudom. Rajtam van ez az aggodalmaskodás. Tudod, rengeteg lány veszi körül őket, rengetegen vannak oda Niallért. Ha Liam lenneaz, akit én szeretnék, akkor nem aggódnék ennyit, mert Liamben nemigen csalódni. Niall más... többször megjártam azt az utat, és mégegyszer nem szeretném. Te és Harry tökéletes párt alkottok, míg én és Niall... a mi esetünk nehéz. Nagyon nehéz. 4 éve ismerjük egymást, elválaszthatatlanok vagyunk, szerelmet vallottunk a másiknak, temérdek alkalommal. Kétszer igent mondtam neki. 

- Niall tudja, hogy szereted. Nekem mondta el, hogy mi a helyzet veled, Harry pedig innen tudja. Bocsi. Mondta, hogy így próbálja a mércét megütni. Hogy meddig mehet el. Jó értelemben! Próbálta kideríteni, hogy a közös életetekben, amikor a kicsi Niall és a kicsi Mo rohannak hozzátok... -merengett egy darabig, megköszörülte a torkát és folytatta -szóval, hogy tudja, mire vágysz.

Van ebben az egészben némi igazság, de akkor, mikor a vőlegényednek nevezett egyed kilométerekkel távolabb van tőled, akkor rendkívül nehéz ebben a dologban megbízni. Szóval olyan "fifti-fifti" eséllyel elfogadom az egészet, de még mindig ott van az, hogy féltem őt, ezért rosszabbodik a helyzet, és már 70%-át mondom a negatív oldalnak, 28%-át a pozitív oldalnak, és a maradék 2%-ban pedig vacilálok a két oldal közt. Szóval az egésznek semmi értelme, és arra kéne gondolnom, hogy már teljesen elkötelezettek vagyunk egymással kapcsolatban. Mindenki tudja, hogy mi van, csak nem ölnek meg érte a rajongók. Remélem?

- Mo? -nevetett Beth, miközben legyezte előttem a kezét. Az asztalra mutatott, amikor feléledtem. A telefonom csörgött, a kijelzőn Niall neve. Izgatott voltam, hogy mit mond. Felvettem.

- Szia! -üvöltöttem, mert gondoltam, nem hallja. Hát, gondolhattam is, mert a koncert folyt. Visszaköszönt, mondott valamit, amit nem nagyon értettem. Kihangosítottam, hogy Beth is hallja, mert nagyon izgatott volt. Még jobban, mint én.

- Egy kis csendet kérnék! -nem figyeltek rá, tovább nyomták a zenét. Felhangosíttatta a mikrofonját, és úgy ordibált bele. Kiderült, hogy maxra csavarták a hangerejét, így sípolva szült egy sort. Még az én fejem is megfájdult. Minden egy másodperc alatt elcsendesült, majd Niall odaszólt a srácoknak, hogy egy pár percre szakítsák félbe a koncertet. Ez megtörtént, még vitatkoztak is egy kicsit, majd abbamaradt. -Szóval. Kedves hölgyek, urak, szülők, nagyszülők, kísérők, akik utálnak minket, de a kishúgukért mindent megtennének... -próbált mindenkihez hozzászólni. Pára fel is huhogtak az utolsó felkonfnál. -Gondolom sokan néztek TV-t, olvastok neten és nézitek az interjúkat, amiket mostanában adtunk. Szó volt egy lányról. Említettem róla pár dolgot még a múltban is... -A múltban is? Miket mondott? A múltban is? -... és az a pár dolog mostanára már megváltozott. A lány nevét eddig még nem tudtátok, de most elmondom, ha megengedi -a mikrofont kikapcsolta, majd nekem mondta a következőt. Inkább megkérdezte, hogy szabad-e, ha elmondja a nevemet. Lefagytam, úgyhogy csak bólogattam, ezért Beth válaszolt helyettem. -Mo. Monak hívják. Nagyon kedves, aranyos, nagyjából idáig ér nekem -viccelt a magasságommal. A válláig érek nagyjából. -Nagyon szeretem őt, és szeretném, ha ti is szeretnétek. Nemrégiben kapott egy gyűrűt... -itt sokan fújjoltak. Majd megszakadt a szívem, amikor elképzeltem Niallt, szomorúan, hogy utálnak engem. -nem, nem! nem akarok ebből bajt. Igen, Mo a menyasszonyom.
- Lenne egy szuper nagy kérésem felétek, srácok -szólt közbe Liam is. Őrá vártam. Liam a megmentő! -Mo nagyszerű lány, 4 éve a legjobb barátja mindannyiunknak. Mi öten állunk így itt előttetek, azért könyörögve, hogy kíméljétek meg ezt a kapcsolatot. Örüljetek velünk együtt, hogy ez a kis nyomi itt -mutathatott éppen Niallre, gondolom -eljegyezte a barátnőjét. Folytak itt viták, hogy mindenkinek jó legyen. Kettő között lehetett választani. Vagy Mo, vagy Ti. Elárulom, megosztó volt a döntés, megpróbáltuk mind a kétféleképpen. Niall Mo nélkül olyan, mint egy elveszett kölyök. Moval pedig egy beteljesült álom. Ne fosszátok meg tőle ezt az érzést. Szeressétek velünk együtt.
Erre az egészre egy hatalmas tapsvihar keletkezett. Én már sírtam. Igazából attól, mert már rettenetesen hiányzik Niall. Tényleg nagyon-nagyon hiányzik. Utólag még kiment, és beszélgettünk még egy kis ideig kettesben (visszanémítottam a telefont). Mondta, hogy mennyire szeret, hogy hiányzom neki. Ugyan ezeket visszamondtam neki, mire visszahívták.
Beth előttem ült. Csendben. Hallgatott, majd közelebb ült hozzám, és megölelt. Ekkor eredt el az első könnyáradatom a beszélgetés óta. Csak arra próbáltam gondolni, hogy hamarosan itt lesznek, magamhoz ölelhetem, újra láthatom, érezhetem magam mellett és újra ölelhetem. A többiek is nagyon hiányoznak. Mindenféleképpen szeretnék beszélni Zaynnel, Liamnek megköszönni, hogy kiállt értünk, Harryvel és Louval pedig szívesen leülök játszani, vagy mit csinálnak azok ketten. Niall... őt pedig tudjátok. A szerelmem, és azt csinálok majd vele, amit akarok.