Már csak 1 nap!

Sziasztok!! :D 

Holnap lesz a kezdés!!! Nem tudom, hogy ki várja, s ki nem, de én már beleéltem magam. :)

Arra gondoltam, hogy pár részletet megosztok veletek a történettel kapcsolatban. Az első 10 részből kimásolok pár részletet. Gondoltam arra is, hogy a 10. rész végére bemásolok a következő részből egy részletet, hogy tudjátok, mi is lesz benne. :) Hogy izguljatok. :D Majd kiderül. 

1. rész

"- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk moziba holnap este?

Péntek este. Nem rossz. Amúgy sem dolgoznék szombaton, a holnapi lazább nap lesz. Nem árt egy kis kikapcsolódás. Minden tökéletesen fog végbemenni.

- És mit nézünk? -húzogattam a szemöldököm.

- Ami neked jó... bár -húzta oldalra a száját -, szívesen megnézném a Hobbitot 3D-ben.

- Hobbit. És 3D. Megegyeztünk.

- Zsír a buli! -nevetett."

2. rész

"- Mi történt? -kérdeztem túl hirtelen.

- Nyílt törés -sziszegte. -De nem is ez a lényeg. Remélem, hogy azóta is itt van.

Gyorsabbra vette a lépteit, majd én is rásprinteltem, mert egy kocsi közelített felénk. Ránk dudált, de nem is nagyon érdekelt. A falombok mögül kilátszott egy hatalmas villany pózna. A kis ösvényen haladva megpillantottam a pályát. Hatalmas... de tényleg."

3.

"Remeg a gyomrom, hányni tudnék. A karom elgyengült, az ujjaimmal nem tudok az egérpadon tevékenykedni, a billentyűzeten folyamatost félrenyomom a gombokat. Szerencsémre Brian még mindig nem néz ide. A szemem benedvesedett, ahogy azt az átkozott képet vizslatom. Nem vagyok az a lány, nem vagyok tökéletes. Én egy idióta, ostoba, semmire kellő liba vagyok."

4.

"A lépkedéseit hallottam, miközben megközelítette a raktárat. Lehunytam a szemem, és egy pillanat alatt kigondoltam, hogy hova is tudnék elrejtőzni. A szekrény! Gyorsan kapkodva futottam be az öltözőbe, és a szekrényem kulcsával csesztem el rengeteg időt. Amikor kattant a zár, gyorsan kinyitottam, és bebújtam. (...)  ...bele vert a szekrényem ajtajába. Annak a szekrénynek az ajtajába, ahol én rejtőztem. Volt még egy dobhártyám. A szememet szorosan hunytam le, mert már komolyan mondom, hogy reszkettem. És még egyet bele vert. Addig verte, amíg a hasamig el nem ért. Basszus!"

5.

"- Briaaaan! -üdvözölte hangos fogadtatásban Niall. Mögötte Harry jött, és máris odalépett Bethhez. A lányt próbálta akadályozni a munkájában, de nem sikerült neki. Niall a kezét emelte fel, hogy lepacsizzanak.

- Hát, ezt benézted -röhögött fel Harry, amikor Brianből nem váltott ki semmi reakciót."

6.
"- Mi baj? -nézett fel rám Bri.
- Nincs meg a telóm -sziszegtem. -Fel akartam hívni Niallt.
A srác csak felnevetett. Majd abbamaradt. És röhögött, ahogy csak bírt. Most meg mi van?, gondoltam.
- Tudtam, hogy akarsz még tőle valamit. Nesze! -dobta nekem a telefonját, ami a földre esett. Lepattant a hátlap, az aksi pedig vele együtt. Kérdőn néztem magam elé.
- Ezt most mért kellett?
- Fel akartad hívni nem?!"

7.

"- Szia, Mo -hallottam meg Louis hangját. Mosollyal az arcomon, illetve meglepődve fordultam meg.

- Istenem! (...) Rögtön megöleltem, nem számított, hogy ő nem ölelt vissza, de már hiányzott. -Bocsi -toltam el magam tőle -, régen láttalak."

8.
"-Féltékeny vagy rá?
- Igen! -vágta rá felemelt hangon.
- Pedig nem kell. Harry tényleg sokak kedvence, amit néha nem értek, de ha rá nézel, vagy hallod énekelni, akkor minden leesik -ismertem be. -Hallod? Te vagy sokaknak a szőke herceg, fehér lovon -motyogtam halkan. -Ha festett szőke is, de az ne zavarjon senkit -felnevetett. -Végre!
- Tudod, hogy miért jövök el rosszkedvemben hozzád?
- Miért?
- Mert szeretlek -suttogta."

9.
"Még mindig fáj, ha rá gondolok. A rá alatt azt értem, hogy Brian. (...) Minden reggel, amikor elindulok, direkt megvárom azt az időpontot, amikor ő is indul. De sosincs akkora szerencsém, hogy összefussak vele. (...)
"Szia."
Felugrott egy ablak. Facebook üzenet. A küldője pedig. Brian. Annyira, de annyira örülök, hogy válaszolt.
"Neked is szia." (...)
"Amúgy mi a helyzet Ravivaval?" -kérdeztem.
"Raviv? Köszönöm, hogy szóltál miatta. Szüksége volt rám."
"Mégis mi ügyben volt szüksége rád?"
"Elveszített valakit, aki nagyon fontos volt neki."
"Én számtalan olyan valakit veszítettem el, aki nagyon fontos volt nekem... kösz a kérdést."
És lecsaptam a laptopomat..."

10.
"- Katie fönt van -mutatott a lépcső felé. Azért gondoltam volna, hogy nem lent a kanapén ül, de azért köszi. -Az ajtón van 2 One Direction poszter... addig én csinálok teát neki.
- Oké -bólintottam. (...)

- Hogy vagy? -léptem oda mellé, bizonytalanul végigsimítottam a hátán.

- Fáj... -zokogott fel hangosan.
(...)

- Megkértelek valamire, nem?! -ordított velem.

- Nem akartam... -suttogtam.

- Megkértelek arra, hogy ne hozzad fel neki! -kiabált hangosabb hangerőn.

- NEM AKARTAM!
(...)

- 16 éves vagy? Azt hittem, hogy még csak 13, 14...

- Pedig nem -virult ki. Elnevettem magam. Örültem, hogy örül. -Na, menjünk be. Kezdek fázni.

- Rendben.
(...)

- Mi a...? Ezt meg... hogy csináltad?

- Mo mester ebben a témában. Jó barátnő lenne... és még jobb feleség -karolta át a vállamat."

Remélem megelégelitek a hosszú szünetelést ezzel a 10 részlettel. :)

Random #3

Hogy ne maradjatok nélkülem március 1-ig, ezért elrabolom a drága perceiteket. :D

Sziasztok!! :) 

Egy fáradt szerdai napon úgy döntöttem, hogy miért is ne nézzek fel bloggerre (mintha ez nem így lenne minden nap). Vagy lehet, hogy kedd volt... nem tudom. Akkor még csak 1 követőm/feliratkozóm volt, de másnap már +2 személlyel bővült az olvasóimnak a száma. Tudom, nem sok, de nekem ez is elég! Annyira meglepődtem,  hogy legalább 1 személy olvassa a blogomat is, és már négyen vagyunk! (Velem együtt)

Úgy feldobtátok a napomat vele. :)

Annyira nem volt jó hetem, hogy írni tudjak több részt. Végül is nincs is nagy gáz vele, mert már így is a II.) Part 17-et írom. Gyorsan haladok, azt hiszem.

Március 1. napján lesz a Második évadnak az első része közzétéve a blogon. Már én várom. :D 

MÁSODIK ÉVAD beharangozás

Konkrét elképzelésem nincs, hogy mikor kezdődik a második évad, az elsőnek a folytatása, de azt tudom, hogy lassan 15 résszel megvagyok áldva. Szóval ihletet nyerek sok mindenkitől. :) Március elsején szeretném közzétenni az első rész, és marad a szokásos beütemzés, ha sikerül időben az eszembe jutnia, hogy hétfő, és péntek az a bizonyos nap. :)

Ízelítőt nem adok, mert annyira nem tudok. Bár 15 részből tudni kéne valamit. Kéne. :D

Lehetséges, hogy a 2. évad is 25 részes lesz. Plusz, mínusz 1 rész.

MÁRCIUS 1. A II. ÉVAD I. RÉSZ! MÁRCIUS 1.! Következő rész, a rá következő 2. hét hétfőjén lesz olvasható. Persze, ha nem felejtem el, hogy mit is ígértem. Mert képes vagyok rá. 

Első évad záróepizód (+kérdés-válasz)

Sziasztok! Sikeresen zártam az első évadot. Úgy véltem, hogy folytatom az írást, mert a történetet szeretem írni, és több mindent beletudok vinni, mint az előző blogokba. Úgy hiszem, hogy én az ilyen "romantikus" történeteket tudom írni, és az inkább misztikusabb, horror szerű, vicces regények annyira nem fekszenek még nekem. De mindenkinek az megy a legjobban, amiben kezdett. És én első sorban ezt a fajt választottam.

Maga a történet sablonos, mert van egy lány, aki szereti a One Direction-t. Kifejezetten oda és vissza van az egyik fiúért, akivel összeismerkednek. Történetesen a fiúnak is tetszik a lány... így tovább. Gondolom sokak értik, hogy mire akarok kilyukadni. De az évad végére próbáltam úgy összeszedni a gondolataimat, hogy egy picit is eltérjenek a többitől.

Nem olvasok más bloggerinákat, bloggereket, régen olvastam. De örök kedvencem, a dark., az marad a toplista élén. Második kedvenc blogom a "Megjártam a poklok poklát" című történet. Még csak 2 részt olvastam, de egyszerűen falom a szavait az írónak. :) Harmadiknak pedig egy nagyon sablonos történet. Hogy valljam az őszintét, barátnőm blogját muszájból olvasom (bocsi Dóri... :D). De amúgy az övé is tetszik. :) (My world, my life.)

KÉRDÉSEK

1.) Mi a TOP 3 fiú neved?

1. Ádám
2. Bence
3. Viktor

2.) Mi a TOP 3 lány neved?

1. Brigitta (Brigi)
2. Boglárka (Bogi)
3. Viktória (Viki)

3.) Mi a TOP 3 angol fiú neved?

1. Jack
2. Brian
3. Bradley

4.) Mi a TOP 3 angol lány neved?

1. Mo
2. Katie
3. Hayley

5.) Mi a TOP 3 bandád?

1. Green Day
2. Children of Distance
3. One Direction

6.) Mi a TOP 3 filmed/sorozatod?

1. The Walking Dead (sorozat)
2. Démoni doboz (film)
3. Family Guy (sorozat)

7.) Milyen könyveket olvasol?
Nem nagyon szoktam könyveket olvasni, de amit olvasok, az "a Szent Johanna gimi". <3 Szeretem az ilyen romantikus könyveket, a horror regényeket, illetve szeretném elolvasni "az Éhezők Viadalát", meg a "Ready Player One" névre hallgató könyvet. :) Szeretem a King könyveket, olvastam a Cujo-t és a Carrie-t

8.) Milyennek gondolod a történeted?
Olvashatónak. :D Szerintem sablonos, de azért szeretem. :)

9.)Mit gondolsz, milyennek alakítottad a szereplőid?
Szerintem sablonosak a szereplők, sőt... viszont azt hiszem, hogy a "különleges" szereplővel (Brian) megváltoztatom valamennyire az egész történetet. Hát... nem hiszem, hogy igazán észrevehető a változás. De amint írom az újabb részeket, arra döbbenek rá, hogy érdekes. Bár... ez elég egomániásnak tűnő mondat, de nem tudok mi mást mondani rá. :)

10.) Mit vársz ebben az évben?
Hát... mivel 8. osztályba járok, ezért a továbbtanulás az, ami megdobogtatja a szívem. Nagyon bízok benne, hogy a helyre, amit megjelöltem, felvesznek-e, vagy sem. És persze az új suli, az előtte lévő Gólya tábor... már most izgulok miatta! :D Várok még pár dolgot, például videó játékot (The Sims 4), Leiner Laura új könyvét, az "Akkor szakítsunk"-ot (bár nem olvastam még el az összes SzJG-t és Bábel könyvet sem... :I). Szóval még túl az év elején vagyunk. Ja és persze... NYÁÁÁÁR! #imissyou #sommer #ineed

KÖSZÖNÖM AZOKNAK, AKIK OLVASNAK!! :) 

Part 24./SMS (1/2)

Másnap reggel -mint eddig számtalan alkalommal -egy SMS pittyegésére keltem. Csukott szemmel halásztam elő a telefonom a párnám alól, húztam el a zárt a kijelzőn. Résnyire kinyitott szemekkel bámultam a képet, így megnyitottam az üzenet alkalmazást. Nialltől jött.

"LA-ben interjúra megyünk a srácokkal. Elvileg három napig leszünk ott, aztán jövünk haza. Bár ha Loun és Zaynen múlik, akkor eltarthat négy napig. Az utolsó napra bulit akarnak. Ezek mindenhol partyzni akarnak. :D De megpróbálok hamar hazaérni. Jó reggelt, Kicsim. Szeretlek. Niall xoxo"

Megmosolyogtatott a reggeli álmosság ellenére a kapott üzenet, de elszomorodtam azon, hogy három, akár négy napig nem láthatom. Bár, már erre rengeteget gyúrtam amikor rosszban voltunk. Csak az már más tészta, ugye? Áááááááá.

"Jó reggelt Horan -nem tudom miért, de így szoktam néha "becézni". -Jó utat, üzend meg a srácoknak, hogy üdvözlöm őket. Úgy is rájuk írok. :) Én is szeretlek. Mo xx"

Ha már így reggel ilyen üdén és frissen -na ja - keltem, akkor miért is ne készülődjek?
A takarót ledobtam magamról. Még egy pár percig meredtem a plafonra, mert nem engedett valami felállni. Most úgy éreztem, hogy nincs semmi, ami visszahúzna a kényelmes ágyra, és nem is volt. Első dolgom volt, hogy a mosdóba menjek. Minden tevékenységem után visszamentem a szobámba, felöltözni. Egy egyszínű, sárga pólónál állapodtam meg egy sötétkék farmerrel egyetemben. Pár kiegészítőt még a dobozkámból kivettem. Miután felöltöztem a karkötőket felvettem, kimentem a konyhába. Csináltam pár szelet pirítóst, vettem elő eperlekvárt, ami a kedvencem(!), arra az időre bekapcsoltam a minirádiómat. Fekete kis doboz, tetején egy hangszóróval. Ez nekem tökéletes. Beállítottam, hogy ne a penyóról játssza a zenéket, hanem a reggeli rádió műsort adja. (Mivel van neki egy USB bemenetele, illetve töltő és fülhallgató bemenetele is). A rádióban a kedvenc műsorvezetőm szólalt meg. Minden rendben tudom hallgatni, annyira feldobnak az idióta és fárasztó poénjai.
Miközben megreggeliztem, egy tök jó zenét hallottam meg szólni. Azt hiszem, hogy Lorde a lánynak a neve. Később rákerestem a zene címére, amit le is töltöttem (Royals), azt hallgattam meg vagy ötször. Hatodszorra már elindítottam, csak kopogtattak az ajtón.
- Jó reggelt -ennyi kellett ahhoz, hogy engedély nélkül benyomuljon a lakásomba. Szóval, igen. Brian kedves látogatott meg.
- Jó reggelt.
- Hoztam valamit, amit feltétlen meg kell hallgatnod -már is böngészgetett YouTube-on, majd elindított egy zenét. Nem mondom, hogy nem tetszik, mert a dubstep az egyik kedvenc zene fajtám, csak ez olyan furcsa volt. Bár persze, minden először meghallott számra azt mondom, hogy nem tetszik, aztán miután meghallgattam vagy ötször legalább, akkor rákattanok. Így van ez rendjén. -Miért koccóltál le tegnap olyan korán?
- Mi? Én? -mutattam magamra ártatlanul. -Bocs, hogy neked az éjfél az korán volt.
Értetlenül nézett rám. Aztán elnevettem magam, mert olyan bamba fejet még életemben nem láttam. Erre ő is figyelmes lett, és nevetni kezdett. Jól van.
- Nem az... mindegy. Niall üzeni, hogy...
- ...elmennek pár napra LA-be? -bólintott.  -Tudom -mosolyogtam.
- Akkor jól van, de nem csak ezt üzeni -kaján mosolyra húzódott a szája. Eszembe ötlött a tegnap este, amikor is... és reméltem, hogy nem számolt be a történtekről Niall. Biztos nem, mivel ő maga nem akarta az egészet, és az milyen már, hogy a csaj engedi, de a srác meg nem? Furcsa... épp ezért cikiznék a haverok. Minden esetre reménykedni abban, hogy nem ezt mesélte el, jó ötlet. -Szeret.
- Ó -huhh, bakker. Ez meleg volt. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, de az mégis felgyorsította, hogy Niall Briannel üzente meg, hogy szeret. Ez milyen édes már!
- A csajok nagyon komplikáltak.
- Nem... a srácok a nagyon egyszerűek! -vágtam vissza, mire elnevettem magamat. Ha egyszer igaza van az embernek, akkor igaza van. A srácok mind egyszerűek. Niall is egyszerű, de nagyszerű. És... és az én pasim! Haha, felvágós vagyok?
Leültem a kanapéra Brian mellé, aki még mindig a laptopom fölött dekkolt. Fantasztikus. Hátranéztem a faliórára, 7:53. Hamar elrepült 2 óra.? Te jó Isten. Mit csináltam én, hogy ennyi idő telt el? Hatkor írt Niall... bár lehet, hogy nem akkor néztem meg pontosan. Lehet, hogy az SMS-t is később írtam meg neki. Reggel mindenki fáradt... szóval én is, így bele telhetett negyed óra, hogy elküldjem neki a sorokat. Szóval lehet, hogy csak ezzel telt el fél óra. Aztán... (hosszas matekozás után kiderítettem, mivel nem akartam senkit azzal untatni, hogy az egyenleteimet vázolom le). Az öltözködés és a mosakodás +egyéb mások telt háromnegyed órába (igen, most lehet kövezni, hogy "azthogy?". Hát így.), a reggeli 20 perc és Brian sacc per kábé 25-30 perce lehet itt. A számításaim nem lehetnek pontosak, ha valaki leellenőrizné.
- Mennem kéne dolgozni, ha gondolod...
- Elkísérlek -vágott a szavamba. A laptopom tetejét erőteljesen csapta le, amire megrezzentem. Mindketten összeszedelőzködtünk, aztán nyomás le! -Ne mond, hogy nem mered még mindig használni a liftet! -bökött a gép felé. Megráztam a fejemet óvatosan, aztán gyorsabbra vettem a tempómon, hogy nehogy berángasson. Csak sajnos a sietéssel rosszul időzítettem. Egy gyors és határozott mozdulattal belém karolt, és húzott egyenest a lift felé.
- Nem megyek be oda! Hagyjál már!
- Basszus, Mo. Le kell győznöd a félelmed... ha az lift is.
- De nem akarom. Mondtam már, hányszor meséltem el neked, hogy mi történt ebben a liftben!! -tiltakoztam.
- Azóta már az egész liftet lecserélték, Mo -nyugodtan és kedvesen nézett a szemembe. Biztos úgy nézhettem rá, mint egy félős kis nyuszi, amiért olyan aranyosan elmosolyodott.
- Nem mehetek be... -suttogtam. Kinyílt előttem a pokol kapuja, ami egyébként csak a lift ajtó.
- Semmi baj nem fog történni.
A könyökömet fogta meg, hogy meg ne forduljak és a "kívül tágasabb" elven lesiessek a lépcsőn.
***
Sikeresen végigutaztam azt a pár emeletet, amit a hatalmas masinával megtettünk. Rohadtul be voltam szarva tőle, de aztán a végére már minden nyugis volt. Hál' Istennek jól vagyok! 

25./Elcsesztem. Tudom.

Álmomban két tenyerem közé vettem a férfi arcát. Valahogy megleptem ezzel a cselekedetemmel, de tudtam, hogy más érzés is elöntötte őt. Azt mondta, hogy megijesztettem, mikor megcéloztam egy porcelántányérral. Én csak csöndben hallgattam őt, nem szóltam semmit. Végigsimítottam az arcán, aztán egy hirtelen nagy fájdalom nyilallt a karomba, ezért a mellkasomra esett, majd lecsúszott a hasamra lassan. Niall végigsimított a karomon gyengéden, majd megállapodott a kézfejemen. Az arca rezzenéstelen volt. Minden pislogásánál ürességet éreztem a szívemben. Csak a kezemet nézte, mást nem. Csak simogatta az ujjperceket. Gondolkozott, aztán egy nagy, néhol remegő levegő vétellel fordította a fejét az ablak felé. A szabad kezével eltakarta a száját. Dühösnek látszott. Egy pillanatra lehunyta a szemét. Én meg csak ott feküdtem kussban, mikor már majdnem sírva fakadtam. Legbelül az énem tombolt a bőgéstől. Hirtelen újból rám nézett, mélyen a szemembe, és ismételten lehunyta a szemét. A bal keze az én jobb kezemet simította, miközben a jobb kezével a bal kezemet emelte a szájához, és nyomott a kézfejemre egy hosszas csókot, amibe beleremegtem, de ő ezt nem vette észre.

- Szeretlek! -suttogta.

És mintha megvakultam volna, tűnt el minden egy szempillantás alatt. Mintha halk opera ének szólna a fejemben. Ijesztő. Érezni éreztem, még mindig éreztem az érintését. A karomat elengedte, a szék nyikorgását hallottam, majd nem sokkal később egy ajtó csukódását. Hirtelen bepánikoltam, ami végett egy hatalmas nyomás érte a mellkasomat. Felgörnyedtem az ágyon, remegtem. Hatalmas levegőt vettem, amivel erősen áramolt a tüdőmbe. A látásomat újból visszakaptam, csak az fájt, hogy azt a személyt, akit látni akartam, nem volt sehol. Kikeltem az ágyból és a konyhába mentem. A nappaliban történt "baleset" bizonyítéka még ugyan azon a helyen. Érintetlenül. Itt hagyott? A csap alá raktam a kezemet. A poharas szekrény ajtaját nyitottam ki, kivettem a kedvenc poharamat, és megtöltöttem csapvízzel. Rendes utcai ruha volt rajtam, ezért gondoltam azt, hogy elmegyek a bandaházba. Hátha ott van.

***

- Itt nincs.

- Vagy csak nem akarod elmondani! -tiltakoztam az ellen, hogy kitoloncoljon a házból. -Harry. Kérlek! -a mellkasát ütögettem. Rosszul esett minden szó. A sanyargató érzés a szívemig mart. Rettentően borzalmas érzés. -Kérlek!

- Shh. Nem. Nincs itt -ismételgette folyamatosan.

Miután kilökött az ajtón, bezárta azt. Fájdalmasan rogytam a földre. Elveszettnek éreztem magam. Tudtam, hogy ott van bent. Láttam. Láttam! Az egyetlen kép, ami megragadt bennem tőle az, hogy olyan érzés mentesen nézett engem, miközben Harry a puszta erejével tiltotta meg nekem, hogy oda mehessek hozzá. Miért teszi ezt velem? Újból átvert! Újból! Hányszor kell nekem csalódnom ebben a férfiban? Hányszor kell ugyan abba a gödörbe belelöknie, mint eddig kétszer is tette? Hányszor kell önsanyargatást végeznem ő végett? Hányszor... hányszor kell még... Hányszor kell még pokollá tennie az életemet? Hányszor? Hányszor?

***

Bőgve kopogtattam Brian lakásán. Vidáman nyitotta ki nekem az ajtót, de amikor meglátta, hogy szétbőgtem a fejem, rögtön behívott. Szomorúan vizslatott. Hozott egy bögre forró teát, egy csomag papír zsebkendővel együtt. De egyikhez sem nyúltam. Csak mereven bámultam magam elé. Nem tudtam már sírni. Most kívülről úgy nézhetek ki, mint egy bestia. De pont leszarom. Ha most látna engem... nem. Nem ezen kéne gondolkodnom. 

Megrezzent a telefonom, amire csak ránéztem. A kijelzőn Niall neve jelent meg. Brian kérdőn nézett rám, mikor nem adtam választ neki, mert tudta, hogy nem érdekel, meghallgatta a hangüzenetet, majd kihangosította, hogy halljam én is. Tudta, hogy nem akarom hallani, de azért is megtette.

- Mo. Sajnálom ezt az elmúlt 4 évet. Háromszor ejtettelek pofára. Háromszor. Rossz ember vagyok. Nem ismerheted a múltamat, és már nem is fogod. Harry, Liam, Lou, Zayn és Én elköszönünk tőled, és nem zaklatunk többet. Nem kell megbocsájtanod, hidd el, magamat is utálom. De te is tehetsz pár dologról... mint például arról, hogy hittél bennem. Elutaztunk Los Angelesbe, hogy új helyen kezdhessünk viszonylag "új" életet. Kell egy kis környezet változás -belenevetett a kagylóba, azonban hangja komolyan csengett tovább. -Akarom, hogy ne keress. Szeretnélek megvédeni magamtól. Ha kell, akkor új helyre megyek, minél messzebb tőled, hogy ne okozzak fájdalmat. Szeretlek, Mo.

A hangja a végére megcsuklott. Sírva fakadtam az üzenet hallatán. Szar érzés. Nagyon szar érzés. Sírni azonban már nem bírtam eleget. Véget akartam vetni az életemnek. Mi az, hogy megkéri a kezem, több, mint egy hétig meg vagyunk egymás mellett, és aztán elhagy? Ki képes ilyen tettre?

Megfogtam a telefont, elindítottam a hangfelvételt.

- Niall. Mindent hallottam és láttam, miután a lakásomon történt. Láttam, hogy gondolkozol valamin, de valami enyhébb témára gondoltam, és nem arra, hogy elhagysz! Alig két-három hete járunk jegyben, és neked az fontosabb, hogy távol legyél tőlem, mikor és ezzel fájdalmat okozz nekem, minthogy itt vagy mellettem a bajban, és segédkezel. Egy valamiben viszont igazad van. Abban, hogy mértéktelenül is megbíztam benned. Te adtál mindig is nekem hitet az emberekben, de most már ez a parázs is elveszett. Köszönök mindent, Paraszt!

Brian döbbenten bámult rám. Én meg csak ugyan azzal az unott fapofával bámultam előre, mint eddig is. Aztán újból megcsörrent a telefonom. Újabb hangüzenet, és újabb fájdalom Nialltől.

- Elcsesztem. Tudom.

Part 23./"Nem tehetem ezt veled."

Brian az estét nálam töltötte. Beszélgettünk csomó dologról, zenét hallgattunk, meg ilyenek. Ebből adódott az, hogy hamar elálmosodott, na meg a fájdalmai is elálmosították őt. Sajnálom. 

Reggel az első dolgom az volt, hogy össze szedem magam, értve ezalatt a pizsamáról utcai ruhába vedlést, mosakodást, reggelizést és egyebeket. Brian még szuszogott az ágyamban (félreértés ne essék, én a földön aludtam egy pót matracon), nem akartam felébreszteni. Hagytam neki üzenetet, hogy elmentem Niallhez, egy pótkulcsot hagytam neki, hogy ki és be tudja zárni az ajtót, ha elmenne. Írtam még pár unalmas sort, ami lényegtelen, de azért leírtam. Még egy utolsó pillantást vetettem a szobám ajtajára, aggódó pillantásom kárba veszett, amikor megláttam kijönni az ajtón. Álmos ásítása nyugtató volt, majd a fejéhez kapott.

- Van egy Aspirined? -sóhajtotta. Mosolyogva gyűrtem a tenyerembe a lapot, majd a kukába ejtettem. Engedtem neki egy pohár vizet, nyomtam ki mellé egy Aspirint. Miközben megitta, nekikezdtem.

- Niallékhez készülök. Ha gondolod, eljöhetnél és bemutatnálak nekik... akkor meg is tudnád neki személyesen köszönni a tegnapit.

- Nem is tudom... -nyaggattam még egy kicsit, aztán beleegyezett. -Jól van.
Mosollyal az arcomon díjaztam a beleegyezését. Kissé kómás volt még, de nem is csodáltam. Fájdalmasan sziszegett amikor az arcához nyúlt. Én fájdalmasan húztam össze a szememet, ha kívülről látom magam, a szemem helyett két vonalkát látnék. Jó az úgy!
- Ne nyomkodd már! -figyelmen kívül hagyta, amit mondtam. Továbbra is csinálta magának a bajt. Nem hiszem el. Itt sziszeg mellettem, csodálkozik azon, hogy fáj neki.
***
- Hogy vagy, tesó? -barátságosan bokszolt bele Niall Brian vállába. Látom, hogy jól ki jönnek egymással. Ennek speciel örülök. Mosoly!
- Khmm... még egyszer kösz a tegnapit. Ha te nem vagy ott, akkor élve megnyúznak, és...
- Nem kell áradoznod. Egy baráti segítség mindig jól jön. Én csak tudom -ekkor mosolygott rám. Nem tudtam hova tegyem. Baráti segítség? Mármint ő kapott tőlem segítséget, vagy én kaptam tőle? Ki a franc tudja? Mindenesetre visszamosolyogtam, nehogy magára vegye. Mosoly!
- Milyen segítségről van szó? -fagyival a szájában ütötte bele a nagyok dolgába (jó vicc... nagyok dolga. Haha. Lényegtelen.) a mi édesded Loui'nk.
- Semmi -terelte a témát -, egyébként Brian vagyok.
- Louis -illedelmesen, bár illetődötten rázott vele kezet. Kérdő pillantással fordult felém, de többet nem tudott meg tőlem, mint egy mosoly. -Srácok! -oldalasan ordított a többieknek, közben farkas szemet néztünk egymással. Lábdobogást hallottam meg. Brian félénken vissza fordult hozzám, mellém állt, valamit kérdezett volna, vagy lehet, hogy kérdezett is, csak nem hallottam, mivel a hiányzó bajtársak megérkeztek és nem féltek megmutatni magukat. Egy valaki barátunkkal ellentétben. -Monak új pasija van.
Liam és Harry tekintete nem volt más, csak kedves pillantás Brian felé. Tudtak róla, mivel nekik volt időm mesélni. Zayn nevetve lepacsizott Louval, majd maguk közé hívták szegény srácot, aki csak úgy tengődött ott, mint egy ártatlan bárányka. Sajnos nem volt a társaságnak a fele kulturált modorú... igen, a két idióta személyiséggel bíró srácra gondolok.
Niall a vállamnál karolt át, majd miután kaptam tőle a homlokomra egy puszit -amit ő viszont kapott, már nagyon hiányzott! -teljesen átölelt.
- Basszus, mennyire hiányoztál!
- Te is nekem.
- Gyere... hallom, hogy hiányzunk nekik -kijelentésén mindketten jót nevettünk. Sajnos halálra ijesztették Briant, mivel csak az ő hangja hiányzott a nappaliból. Belestem a szobába, de semmi feltűnő nem volt. Liam tartotta szóval. Minden lehetséges sztorit próbált rövidre, nagyjából 7 mondatnyira összezsugorítani, úgy hadarta a dolgokat, pár szóismétléssel, hogy alig bírta követni. Szegény. Mosoly!
Megragadta a karomat, és a szobák felé húzott. Benyitott a saját szobájába. Miután berántott, becsukta maga után az ajtót (azaz gondosan bezárta), nekilökött az ajtónak. A szó szoros értelemben rám támadt. Csak a jó értelemben. Heves szívdobogásomat biztos hallhatta ő is csókunk közben. Mikor már kezdtem élvezni, erősen beleütött az ajtóba mellettem. Megrezzentem... magamban pedig elképzeltem a nappaliban "eszmecserélő" társaságot. Ahogy mindnyájan egy adott pontba bámulnak, tágra nyílt pupillákkal. Egy pillanatig beáll a halotti csend, aztán folytatódik minden. Ennyi, amit elképzeltem az ajtón kívül lévőkről. Niall dühös pillantásával találtam szembe magam. Idegesen -a levegőt reszelősen vette - huppant le az ágyára. Lazán támaszkodott a két térdén, majd ujjai hegyét összeérintve bámult maga elé. Most kongott a szoba a kussolástól.
- Nem akartam... -motyogta. Eszelős hangjára felfigyeltem. Pár lépést tettem felé, aztán leültem mellé. Majdnem megkockáztattam azt, hogy az ölébe ülök, de az finoman fogalmazva is ribancos jellemvonás volna. Így hát csak mellé ültem. Megérintettem a karját, mire megremegett. Mire fel? Ez csak egy érintés... ugyan már. És újból letámadta az ajkaimat. Olyan másodperc pontossággal rontott nekem... azzal a lendülettel el is terített az ágyán. Ujjainkat összekulcsolta egyik kezével, míg a másikkal óvatosan a hátam alá nyúlt. Megemelt, de egy gyenge mozdulattal visszaejtett az ágyra, ezzel jött az, hogy rám "esett". Nem volt fájdalmas, csak meglepetés volt.
- Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ezt tegyem veled. Egy hét után -nevetett gúnyosan magán.
- Ó. Niall, én is szeretlek. Ha engem kérdezel, benne lennék. Nagy lány vagyok, tudok vigyázni magamra, ha kell.
- Akkor sem tehetem veled.
- Akkor nem kell. Ahogy akarod -mosolyogtam. -De akármennyire szeretlek, belelapítasz a matracba.
A kijelentésemre úgy felnevetett, hogy csak mellém tudott gurulni. Még így is röhögtünk. Ez a srác tényleg eszelős. Oldalra pillantottam az arcára. Mosolyogva fürkésztem a vonalakat... egyszer csak azt hallom, hogy a hasán csapdossa a kezét. És megszólalt.
- Éhes vagyok -elnevettem magam. Niall könyörögve nézett rám. Olyan komolyan vette a dolgokat, hogy már én is csak komolyan tudtam a szemébe nézni. Kelletlenül néztem a plafonra. Könyörög -nézéssel -, hogy csináljak neki kaját... miért nem ordít ki Harrynek? Ááh, mindegy. Fellöktem magamat az ágyon, az ajtóban még egy pillantást vetettem Niallre, aki felkúszott az ágyára.
Amint becsuktam az ajtót, minden elcsöndesült. Kínos volt végigmenni a halk folyosón. A srácok furán néztek rám, amikor áthaladtam a nappalin, előttük.
- Nincs semmi bajod, akkor mi volt az a hangzavar? -szólalt meg Louis.
- Semmi, csak pár könyv... -álltam meg egy helyben, idegesen kerestem a szavakat. Reméltem, hogy beválik.
- Niall és könyvek a szobájában? Ha egy képregényt annak mondasz, akkor oké... de azoknak sincs akkora súlyuk -okoskodott Zayn. Megráztam a fejemet kelletlenül, majd megfordultam. Majdnem kicsúszott a számon ami bent történt, aztán megállítottam magam. Egy sokkal jobb történet jutott az eszembe. Mármint szerintem sokkal jobb.
- Jó, jó... -játszottam a jó gyereket, és lehuppantam Liam mellé... mivel már csak ott volt hely. -Igazából Niall ideges volt, mert vissza mondtam neki egy mozizás utáni kaját. Ennyi.
- Szavahihető, srácok? -húzta az agyamat Liam. Ő mindenről tud. Neki nem tudok hazudni. -Mert szerintem igen -kacsintott rám. Kicsit megrezzentem, mivel nem értettem eleinte, aztán lenyugodott a szívverésem. Huhh. -Ki kér sört?
A kérdésre mindenki feltette a kezét. Nem is csodálkoztam. Ha egy csapat fiúval tartasz baráti szintű kapcsolatot, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy naponta legalább egy üveg sört megisznak.
Liammel együtt felpattantam a kanapéról és egyenest a konyhába mentünk. Kinyitotta a hűtőt, és úgy kérdezett tőlem valamit. Nem értettem, mert derékig behajolt.
- Amúgy mi történt? -kérdezte ismételten.
- Nem nagyon akarok róla beszélni... -éreztem, ahogy az arcom elpirul, és le is vert egy kicsit a víz. Akármilyen elképesztő, egy lány a pasija haverjával nem szívesen tárgyalja ki a magánéletét vagy életüket. Liam csak vigyorgott, majd visszahajolt a hűtőbe. Láttam ahogy a válla megrázkódik. Ezért seggbe rúgtam. Tudom, nem volt szép húzás -mivel egy üveg sör a földön landolva össze is tört -, de megérdemelte, amiért kinevetett. Nem volt szép tőle sem.