Brian az estét nálam töltötte. Beszélgettünk csomó dologról, zenét hallgattunk, meg ilyenek. Ebből adódott az, hogy hamar elálmosodott, na meg a fájdalmai is elálmosították őt. Sajnálom.
Reggel az első dolgom az volt, hogy össze szedem magam, értve ezalatt a pizsamáról utcai ruhába vedlést, mosakodást, reggelizést és egyebeket. Brian még szuszogott az ágyamban (félreértés ne essék, én a földön aludtam egy pót matracon), nem akartam felébreszteni. Hagytam neki üzenetet, hogy elmentem Niallhez, egy pótkulcsot hagytam neki, hogy ki és be tudja zárni az ajtót, ha elmenne. Írtam még pár unalmas sort, ami lényegtelen, de azért leírtam. Még egy utolsó pillantást vetettem a szobám ajtajára, aggódó pillantásom kárba veszett, amikor megláttam kijönni az ajtón. Álmos ásítása nyugtató volt, majd a fejéhez kapott.
- Van egy Aspirined? -sóhajtotta. Mosolyogva gyűrtem a tenyerembe a lapot, majd a kukába ejtettem. Engedtem neki egy pohár vizet, nyomtam ki mellé egy Aspirint. Miközben megitta, nekikezdtem.
- Niallékhez készülök. Ha gondolod, eljöhetnél és bemutatnálak nekik... akkor meg is tudnád neki személyesen köszönni a tegnapit.
- Nem is tudom... -nyaggattam még egy kicsit, aztán beleegyezett. -Jól van.
Mosollyal az arcomon díjaztam a beleegyezését. Kissé kómás volt még, de nem is csodáltam. Fájdalmasan sziszegett amikor az arcához nyúlt. Én fájdalmasan húztam össze a szememet, ha kívülről látom magam, a szemem helyett két vonalkát látnék. Jó az úgy!
- Ne nyomkodd már! -figyelmen kívül hagyta, amit mondtam. Továbbra is csinálta magának a bajt. Nem hiszem el. Itt sziszeg mellettem, csodálkozik azon, hogy fáj neki.
***
- Hogy vagy, tesó? -barátságosan bokszolt bele Niall Brian vállába. Látom, hogy jól ki jönnek egymással. Ennek speciel örülök. Mosoly!
- Khmm... még egyszer kösz a tegnapit. Ha te nem vagy ott, akkor élve megnyúznak, és...
- Nem kell áradoznod. Egy baráti segítség mindig jól jön. Én csak tudom -ekkor mosolygott rám. Nem tudtam hova tegyem. Baráti segítség? Mármint ő kapott tőlem segítséget, vagy én kaptam tőle? Ki a franc tudja? Mindenesetre visszamosolyogtam, nehogy magára vegye. Mosoly!
- Milyen segítségről van szó? -fagyival a szájában ütötte bele a nagyok dolgába (jó vicc... nagyok dolga. Haha. Lényegtelen.) a mi édesded Loui'nk.
- Semmi -terelte a témát -, egyébként Brian vagyok.
- Louis -illedelmesen, bár illetődötten rázott vele kezet. Kérdő pillantással fordult felém, de többet nem tudott meg tőlem, mint egy mosoly. -Srácok! -oldalasan ordított a többieknek, közben farkas szemet néztünk egymással. Lábdobogást hallottam meg. Brian félénken vissza fordult hozzám, mellém állt, valamit kérdezett volna, vagy lehet, hogy kérdezett is, csak nem hallottam, mivel a hiányzó bajtársak megérkeztek és nem féltek megmutatni magukat. Egy valaki barátunkkal ellentétben. -Monak új pasija van.
Liam és Harry tekintete nem volt más, csak kedves pillantás Brian felé. Tudtak róla, mivel nekik volt időm mesélni. Zayn nevetve lepacsizott Louval, majd maguk közé hívták szegény srácot, aki csak úgy tengődött ott, mint egy ártatlan bárányka. Sajnos nem volt a társaságnak a fele kulturált modorú... igen, a két idióta személyiséggel bíró srácra gondolok.
Niall a vállamnál karolt át, majd miután kaptam tőle a homlokomra egy puszit -amit ő viszont kapott, már nagyon hiányzott! -teljesen átölelt.
- Basszus, mennyire hiányoztál!
- Te is nekem.
- Gyere... hallom, hogy hiányzunk nekik -kijelentésén mindketten jót nevettünk. Sajnos halálra ijesztették Briant, mivel csak az ő hangja hiányzott a nappaliból. Belestem a szobába, de semmi feltűnő nem volt. Liam tartotta szóval. Minden lehetséges sztorit próbált rövidre, nagyjából 7 mondatnyira összezsugorítani, úgy hadarta a dolgokat, pár szóismétléssel, hogy alig bírta követni. Szegény. Mosoly!
Megragadta a karomat, és a szobák felé húzott. Benyitott a saját szobájába. Miután berántott, becsukta maga után az ajtót (azaz gondosan bezárta), nekilökött az ajtónak. A szó szoros értelemben rám támadt. Csak a jó értelemben. Heves szívdobogásomat biztos hallhatta ő is csókunk közben. Mikor már kezdtem élvezni, erősen beleütött az ajtóba mellettem. Megrezzentem... magamban pedig elképzeltem a nappaliban "eszmecserélő" társaságot. Ahogy mindnyájan egy adott pontba bámulnak, tágra nyílt pupillákkal. Egy pillanatig beáll a halotti csend, aztán folytatódik minden. Ennyi, amit elképzeltem az ajtón kívül lévőkről. Niall dühös pillantásával találtam szembe magam. Idegesen -a levegőt reszelősen vette - huppant le az ágyára. Lazán támaszkodott a két térdén, majd ujjai hegyét összeérintve bámult maga elé. Most kongott a szoba a kussolástól.
- Nem akartam... -motyogta. Eszelős hangjára felfigyeltem. Pár lépést tettem felé, aztán leültem mellé. Majdnem megkockáztattam azt, hogy az ölébe ülök, de az finoman fogalmazva is ribancos jellemvonás volna. Így hát csak mellé ültem. Megérintettem a karját, mire megremegett. Mire fel? Ez csak egy érintés... ugyan már. És újból letámadta az ajkaimat. Olyan másodperc pontossággal rontott nekem... azzal a lendülettel el is terített az ágyán. Ujjainkat összekulcsolta egyik kezével, míg a másikkal óvatosan a hátam alá nyúlt. Megemelt, de egy gyenge mozdulattal visszaejtett az ágyra, ezzel jött az, hogy rám "esett". Nem volt fájdalmas, csak meglepetés volt.
- Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ezt tegyem veled. Egy hét után -nevetett gúnyosan magán.
- Ó. Niall, én is szeretlek. Ha engem kérdezel, benne lennék. Nagy lány vagyok, tudok vigyázni magamra, ha kell.
- Akkor sem tehetem veled.
- Akkor nem kell. Ahogy akarod -mosolyogtam. -De akármennyire szeretlek, belelapítasz a matracba.
A kijelentésemre úgy felnevetett, hogy csak mellém tudott gurulni. Még így is röhögtünk. Ez a srác tényleg eszelős. Oldalra pillantottam az arcára. Mosolyogva fürkésztem a vonalakat... egyszer csak azt hallom, hogy a hasán csapdossa a kezét. És megszólalt.
- Éhes vagyok -elnevettem magam. Niall könyörögve nézett rám. Olyan komolyan vette a dolgokat, hogy már én is csak komolyan tudtam a szemébe nézni. Kelletlenül néztem a plafonra. Könyörög -nézéssel -, hogy csináljak neki kaját... miért nem ordít ki Harrynek? Ááh, mindegy. Fellöktem magamat az ágyon, az ajtóban még egy pillantást vetettem Niallre, aki felkúszott az ágyára.
Amint becsuktam az ajtót, minden elcsöndesült. Kínos volt végigmenni a halk folyosón. A srácok furán néztek rám, amikor áthaladtam a nappalin, előttük.
- Nincs semmi bajod, akkor mi volt az a hangzavar? -szólalt meg Louis.
- Semmi, csak pár könyv... -álltam meg egy helyben, idegesen kerestem a szavakat. Reméltem, hogy beválik.
- Niall és könyvek a szobájában? Ha egy képregényt annak mondasz, akkor oké... de azoknak sincs akkora súlyuk -okoskodott Zayn. Megráztam a fejemet kelletlenül, majd megfordultam. Majdnem kicsúszott a számon ami bent történt, aztán megállítottam magam. Egy sokkal jobb történet jutott az eszembe. Mármint szerintem sokkal jobb.
- Jó, jó... -játszottam a jó gyereket, és lehuppantam Liam mellé... mivel már csak ott volt hely. -Igazából Niall ideges volt, mert vissza mondtam neki egy mozizás utáni kaját. Ennyi.
- Szavahihető, srácok? -húzta az agyamat Liam. Ő mindenről tud. Neki nem tudok hazudni. -Mert szerintem igen -kacsintott rám. Kicsit megrezzentem, mivel nem értettem eleinte, aztán lenyugodott a szívverésem. Huhh. -Ki kér sört?
A kérdésre mindenki feltette a kezét. Nem is csodálkoztam. Ha egy csapat fiúval tartasz baráti szintű kapcsolatot, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy naponta legalább egy üveg sört megisznak.
Liammel együtt felpattantam a kanapéról és egyenest a konyhába mentünk. Kinyitotta a hűtőt, és úgy kérdezett tőlem valamit. Nem értettem, mert derékig behajolt.
- Amúgy mi történt? -kérdezte ismételten.
- Nem nagyon akarok róla beszélni... -éreztem, ahogy az arcom elpirul, és le is vert egy kicsit a víz. Akármilyen elképesztő, egy lány a pasija haverjával nem szívesen tárgyalja ki a magánéletét vagy életüket. Liam csak vigyorgott, majd visszahajolt a hűtőbe. Láttam ahogy a válla megrázkódik. Ezért seggbe rúgtam. Tudom, nem volt szép húzás -mivel egy üveg sör a földön landolva össze is tört -, de megérdemelte, amiért kinevetett. Nem volt szép tőle sem.
Mosollyal az arcomon díjaztam a beleegyezését. Kissé kómás volt még, de nem is csodáltam. Fájdalmasan sziszegett amikor az arcához nyúlt. Én fájdalmasan húztam össze a szememet, ha kívülről látom magam, a szemem helyett két vonalkát látnék. Jó az úgy!
- Ne nyomkodd már! -figyelmen kívül hagyta, amit mondtam. Továbbra is csinálta magának a bajt. Nem hiszem el. Itt sziszeg mellettem, csodálkozik azon, hogy fáj neki.
***
- Hogy vagy, tesó? -barátságosan bokszolt bele Niall Brian vállába. Látom, hogy jól ki jönnek egymással. Ennek speciel örülök. Mosoly!
- Khmm... még egyszer kösz a tegnapit. Ha te nem vagy ott, akkor élve megnyúznak, és...
- Nem kell áradoznod. Egy baráti segítség mindig jól jön. Én csak tudom -ekkor mosolygott rám. Nem tudtam hova tegyem. Baráti segítség? Mármint ő kapott tőlem segítséget, vagy én kaptam tőle? Ki a franc tudja? Mindenesetre visszamosolyogtam, nehogy magára vegye. Mosoly!
- Milyen segítségről van szó? -fagyival a szájában ütötte bele a nagyok dolgába (jó vicc... nagyok dolga. Haha. Lényegtelen.) a mi édesded Loui'nk.
- Semmi -terelte a témát -, egyébként Brian vagyok.
- Louis -illedelmesen, bár illetődötten rázott vele kezet. Kérdő pillantással fordult felém, de többet nem tudott meg tőlem, mint egy mosoly. -Srácok! -oldalasan ordított a többieknek, közben farkas szemet néztünk egymással. Lábdobogást hallottam meg. Brian félénken vissza fordult hozzám, mellém állt, valamit kérdezett volna, vagy lehet, hogy kérdezett is, csak nem hallottam, mivel a hiányzó bajtársak megérkeztek és nem féltek megmutatni magukat. Egy valaki barátunkkal ellentétben. -Monak új pasija van.
Liam és Harry tekintete nem volt más, csak kedves pillantás Brian felé. Tudtak róla, mivel nekik volt időm mesélni. Zayn nevetve lepacsizott Louval, majd maguk közé hívták szegény srácot, aki csak úgy tengődött ott, mint egy ártatlan bárányka. Sajnos nem volt a társaságnak a fele kulturált modorú... igen, a két idióta személyiséggel bíró srácra gondolok.
Niall a vállamnál karolt át, majd miután kaptam tőle a homlokomra egy puszit -amit ő viszont kapott, már nagyon hiányzott! -teljesen átölelt.
- Basszus, mennyire hiányoztál!
- Te is nekem.
- Gyere... hallom, hogy hiányzunk nekik -kijelentésén mindketten jót nevettünk. Sajnos halálra ijesztették Briant, mivel csak az ő hangja hiányzott a nappaliból. Belestem a szobába, de semmi feltűnő nem volt. Liam tartotta szóval. Minden lehetséges sztorit próbált rövidre, nagyjából 7 mondatnyira összezsugorítani, úgy hadarta a dolgokat, pár szóismétléssel, hogy alig bírta követni. Szegény. Mosoly!
Megragadta a karomat, és a szobák felé húzott. Benyitott a saját szobájába. Miután berántott, becsukta maga után az ajtót (azaz gondosan bezárta), nekilökött az ajtónak. A szó szoros értelemben rám támadt. Csak a jó értelemben. Heves szívdobogásomat biztos hallhatta ő is csókunk közben. Mikor már kezdtem élvezni, erősen beleütött az ajtóba mellettem. Megrezzentem... magamban pedig elképzeltem a nappaliban "eszmecserélő" társaságot. Ahogy mindnyájan egy adott pontba bámulnak, tágra nyílt pupillákkal. Egy pillanatig beáll a halotti csend, aztán folytatódik minden. Ennyi, amit elképzeltem az ajtón kívül lévőkről. Niall dühös pillantásával találtam szembe magam. Idegesen -a levegőt reszelősen vette - huppant le az ágyára. Lazán támaszkodott a két térdén, majd ujjai hegyét összeérintve bámult maga elé. Most kongott a szoba a kussolástól.
- Nem akartam... -motyogta. Eszelős hangjára felfigyeltem. Pár lépést tettem felé, aztán leültem mellé. Majdnem megkockáztattam azt, hogy az ölébe ülök, de az finoman fogalmazva is ribancos jellemvonás volna. Így hát csak mellé ültem. Megérintettem a karját, mire megremegett. Mire fel? Ez csak egy érintés... ugyan már. És újból letámadta az ajkaimat. Olyan másodperc pontossággal rontott nekem... azzal a lendülettel el is terített az ágyán. Ujjainkat összekulcsolta egyik kezével, míg a másikkal óvatosan a hátam alá nyúlt. Megemelt, de egy gyenge mozdulattal visszaejtett az ágyra, ezzel jött az, hogy rám "esett". Nem volt fájdalmas, csak meglepetés volt.
- Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ezt tegyem veled. Egy hét után -nevetett gúnyosan magán.
- Ó. Niall, én is szeretlek. Ha engem kérdezel, benne lennék. Nagy lány vagyok, tudok vigyázni magamra, ha kell.
- Akkor sem tehetem veled.
- Akkor nem kell. Ahogy akarod -mosolyogtam. -De akármennyire szeretlek, belelapítasz a matracba.
A kijelentésemre úgy felnevetett, hogy csak mellém tudott gurulni. Még így is röhögtünk. Ez a srác tényleg eszelős. Oldalra pillantottam az arcára. Mosolyogva fürkésztem a vonalakat... egyszer csak azt hallom, hogy a hasán csapdossa a kezét. És megszólalt.
- Éhes vagyok -elnevettem magam. Niall könyörögve nézett rám. Olyan komolyan vette a dolgokat, hogy már én is csak komolyan tudtam a szemébe nézni. Kelletlenül néztem a plafonra. Könyörög -nézéssel -, hogy csináljak neki kaját... miért nem ordít ki Harrynek? Ááh, mindegy. Fellöktem magamat az ágyon, az ajtóban még egy pillantást vetettem Niallre, aki felkúszott az ágyára.
Amint becsuktam az ajtót, minden elcsöndesült. Kínos volt végigmenni a halk folyosón. A srácok furán néztek rám, amikor áthaladtam a nappalin, előttük.
- Nincs semmi bajod, akkor mi volt az a hangzavar? -szólalt meg Louis.
- Semmi, csak pár könyv... -álltam meg egy helyben, idegesen kerestem a szavakat. Reméltem, hogy beválik.
- Niall és könyvek a szobájában? Ha egy képregényt annak mondasz, akkor oké... de azoknak sincs akkora súlyuk -okoskodott Zayn. Megráztam a fejemet kelletlenül, majd megfordultam. Majdnem kicsúszott a számon ami bent történt, aztán megállítottam magam. Egy sokkal jobb történet jutott az eszembe. Mármint szerintem sokkal jobb.
- Jó, jó... -játszottam a jó gyereket, és lehuppantam Liam mellé... mivel már csak ott volt hely. -Igazából Niall ideges volt, mert vissza mondtam neki egy mozizás utáni kaját. Ennyi.
- Szavahihető, srácok? -húzta az agyamat Liam. Ő mindenről tud. Neki nem tudok hazudni. -Mert szerintem igen -kacsintott rám. Kicsit megrezzentem, mivel nem értettem eleinte, aztán lenyugodott a szívverésem. Huhh. -Ki kér sört?
A kérdésre mindenki feltette a kezét. Nem is csodálkoztam. Ha egy csapat fiúval tartasz baráti szintű kapcsolatot, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy naponta legalább egy üveg sört megisznak.
Liammel együtt felpattantam a kanapéról és egyenest a konyhába mentünk. Kinyitotta a hűtőt, és úgy kérdezett tőlem valamit. Nem értettem, mert derékig behajolt.
- Amúgy mi történt? -kérdezte ismételten.
- Nem nagyon akarok róla beszélni... -éreztem, ahogy az arcom elpirul, és le is vert egy kicsit a víz. Akármilyen elképesztő, egy lány a pasija haverjával nem szívesen tárgyalja ki a magánéletét vagy életüket. Liam csak vigyorgott, majd visszahajolt a hűtőbe. Láttam ahogy a válla megrázkódik. Ezért seggbe rúgtam. Tudom, nem volt szép húzás -mivel egy üveg sör a földön landolva össze is tört -, de megérdemelte, amiért kinevetett. Nem volt szép tőle sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése