A válaszom mindenkit ledöbbentett. Zayn meg porig alázódott sokak szemében. Meg ha lenne egy tükör nála, akkor a saját szemében is. Na mindegy.
De Niall reakciója döbbentett le leginkább. Megfogta újból a kezemet, erősen megszorította, majd maga felé fordított, és megcsókolt. Nos, ezzel még nagyobbat dobott Zaynen. Mondanom sem kell, hogy ezt megértette.
Legbelül a pillangók repdesni kezdtek. Belemosolyogtam a csókunkba, majd ő is. Ekkor dőltünk egymás homlokának, orrunkat eszkimópusziként dörzsöltük össze. Aztán elnevettem magam az izgalomtól.
- Akkor ez a válaszod -szólalt meg valaki. Nem különösebben érdekel, sokkal izgalmasabb az előttem lévő srác arca. -Mo! És még te akadtál ki azon, hogy nem mondtam el, mi van köztem és Harry között? Ez röhejes!
Mire észbe kaptam, lekevert nekem egy nagy pofont. Nem tudom, hogy csinálta, de nem érdemeltem meg! Mögöttem állt dühösen. Felálltam, mire Niall elém állt, ezzel megóvva az újabb sérelmektől. Közbe szólt. Remélem jól teszi.
- Nem járunk -mondta. Egy csapást hallottam, gondolom a mellkasát csapta meg. Aztán csak annyit vettem észre, hogy Niall fogja a lány csuklóját, szorítja, hogy ne tudja mozdítani. Kilestem, mert nagyon érdekelt a szituáció. -Zayn akkora szarba hozta, hogy nem mondhatott mást, csak az igazat -hátra fordult, a tekintetünk találkozott -, mármint remélem -elmosolyodtam, majd bólintottam. Mosolyt csaltam az arcára, majd vidáman fordult vissza Beth felé. -Én meg az érzéseimet adtam ki magamból -ismét hátra fordult, ezúttal a srácokhoz szólt. -Bocs, most muszáj volt megismernetek a nyálas oldalamat. Tényleg ezer bocs, de Zayn! Azért nem kell hánynod jól van? -szidta le az ál öklendező havert. És ismét visszafordult Beth felé. -Most már érted? -bólintott a lány. -Akkor gyere ide egy ölelésre.
Egy pillanatra Harryre néztem, aki kicsit sem lepődött meg semmin. Furcsálltam, hogy nyugodtan viseli a helyzetet, bár eleve egy nyugodt lélek lakozik benne. Nem sokszor láttam őt tombolni. Vagy csak lányok előtt nem tombol.
Amint Niall elengedte a szorításából Bethet, a lány hozzám fordult. Az arcomhoz nyúlt langyos ujjaival. Szomorúan nézett rám, a szeme könnyeket kezdett gyűjteni, majd csak annyit mondott: Sajnálom. Önkénytelenül is elmosolyodtam, majd azt mondtam, semmi baj.
Beth visszament Harryhez, Harry egy puszit adott neki a feje búbjára. Niall pedig mosolyogva, bár szégyenlősen mosolygott rám. Én is elbizonytalanodtam egy kis időre, de az, hogy visszagondoltam az első csókunkra (!), az valami leírhatatlan érzést erőszakolt rám. Jó értelemben. Egymás előtt álltunk, mosolyogtunk mint az idióták, de jól megvoltunk. Ezt is félbe kellett szakítania valakinek.
- Akkor ünnepeljük meg a két új, ifjú párt! -szabadkozott Louis, az öklét a magasba tartotta, majd kicsattant az örömtől. Jaj ne. Már megint egy buli? A széke hátradőlt, ahogy felállt, majd rögtön az ajtó felé indult, amikor Niall rászólt.
- Nem kell buli. A duma is megteszi, sörrel vagy egyéb mással. -mosolyodott el, amikor rám pillantott. Mivel én nem díjazom a sör ízét... én kólázom, vagy mást iszok. De az ízesített söröket szeretem.
Amint Niall elengedte a szorításából Bethet, a lány hozzám fordult. Az arcomhoz nyúlt langyos ujjaival. Szomorúan nézett rám, a szeme könnyeket kezdett gyűjteni, majd csak annyit mondott: Sajnálom. Önkénytelenül is elmosolyodtam, majd azt mondtam, semmi baj.
Beth visszament Harryhez, Harry egy puszit adott neki a feje búbjára. Niall pedig mosolyogva, bár szégyenlősen mosolygott rám. Én is elbizonytalanodtam egy kis időre, de az, hogy visszagondoltam az első csókunkra (!), az valami leírhatatlan érzést erőszakolt rám. Jó értelemben. Egymás előtt álltunk, mosolyogtunk mint az idióták, de jól megvoltunk. Ezt is félbe kellett szakítania valakinek.
- Akkor ünnepeljük meg a két új, ifjú párt! -szabadkozott Louis, az öklét a magasba tartotta, majd kicsattant az örömtől. Jaj ne. Már megint egy buli? A széke hátradőlt, ahogy felállt, majd rögtön az ajtó felé indult, amikor Niall rászólt.
- Nem kell buli. A duma is megteszi, sörrel vagy egyéb mással. -mosolyodott el, amikor rám pillantott. Mivel én nem díjazom a sör ízét... én kólázom, vagy mást iszok. De az ízesített söröket szeretem.
- Jó, oké -lehajtott fejjel kullogott vissza a helyére Louis, amin elmosolyodtam. -De azért megünnepelünk titeket nem?
Ekkor kapcsoltam. "Két ifjú pár?" Meg, hogy minket. Hisz még hivatalosan nem is járunk! Csak smároltunk... én kiböktem, hogy szeretem Niallt, de először úgy gondoltam, mint barátot, aztán már arra ugrott át az agyam, hogy szeretem, mint egy pasit. Mármint, hogy szeretem, ahogy egy barátnőnek a barátját szokás. Aztán Niall valami olyant mondott, amire nem számítottam.
- Mo, gyere egy kicsit -mosolyodott el, bár a szemén látszódott, hogy komoly dologról lesz szó. A kérésére elmentünk a hátsókertbe, ami úgy 15 méterre van a srácoktól. Komolyan a szemembe nézett, előre mondta, hogy ne haragudjak meg rá. Már is jól kezdődik... Aztán elmondta, hogy szívesen járna velem, meg egyéb ilyen szöveget osztott meg velem. Mondanom sem kell, hogy csalódtam, és újból összetörte a szívem. A szemem benedvesedett. -Nem akarlak bajba sodorni! Nem akarom, hogy minden újság rólad szóljon!
Kiáltotta, csak a hátamnak, mert én már sírva szaladtam a kertbe vezető ajtó felé, ami most a házba vezetett. Oldalra néztem egy pillanatra, a srácok lepetten néztek engem. Aztán visszafordultam, nekiestem az ajtónak, amit olyan nagy erővel nyitottam ki, hogy egy székhez csapódott, vagy egy asztalkához. Tovább szaladtam, kerestem a kiutat a házból, elakartam innen tűnni. És végül megtaláltam, szerencsémre.
Nem értem az egészet! Olyan bonyolult ez a fiú, hogy az valami hihetetlen. Először az van, hogy féltékeny, mivel "látott Zaynnel", aztán nagy nehezen visszafogadom, majd Zayn kérdez valami baromságot, amire én még nagyobb hülyeséget mondok, továbbá Niall megcsókol, közli velem, hogy nem járhatunk... és azt hiszi, hogy ez az egész így rendben van? Nagyszerű!
***
Nem mentem sokat, a lábam már nem bírta a futást. Teljesen összeestem lelkileg, az erőmet elvette a sírás. Őrült vagyok. De nagyon. Most éppen egy park szerűségben vagyok, ami csak egy kis tavacskából, pár fából, egy padból és pár négyzetméternyi szabad területből áll. Ép természetesen a leges legjobb helyet fogtam ki... nem! Nem a tóba ugrottam bele! A füvön görnyedtem össze, térdemet behúztam, azon "feküdtem", hasamat szorítottam az összekulcsolt kezemmel, mert már kezd görcsbe fordulni. És zokogtam. A hajam most tökéletes volt, mivel takarta a kivörösödött arcomat, a bedagadt szememmel együtt. Lehet, hogy továbbra is ez lesz az a hely, ahol zokogni fogok, mivel senkit nem láttam, sem hallottam erre jönni. Lehetséges, hogy megtaláltam Narnia titkos ajtajának a rejtekét? Jó is lenne... legalább lenne egy értelmes hely, ahova eltudnék szökni a gonosz pillantások elől. A szégyen elől. A gyalázat és a megvetés sem követne. Csak egy szép hely lenne, nyugalommal, békességgel és sokkal jobb is lenne. Utálom az életemet. Utálom Niall Horant!
Ekkor kapcsoltam. "Két ifjú pár?" Meg, hogy minket. Hisz még hivatalosan nem is járunk! Csak smároltunk... én kiböktem, hogy szeretem Niallt, de először úgy gondoltam, mint barátot, aztán már arra ugrott át az agyam, hogy szeretem, mint egy pasit. Mármint, hogy szeretem, ahogy egy barátnőnek a barátját szokás. Aztán Niall valami olyant mondott, amire nem számítottam.
- Mo, gyere egy kicsit -mosolyodott el, bár a szemén látszódott, hogy komoly dologról lesz szó. A kérésére elmentünk a hátsókertbe, ami úgy 15 méterre van a srácoktól. Komolyan a szemembe nézett, előre mondta, hogy ne haragudjak meg rá. Már is jól kezdődik... Aztán elmondta, hogy szívesen járna velem, meg egyéb ilyen szöveget osztott meg velem. Mondanom sem kell, hogy csalódtam, és újból összetörte a szívem. A szemem benedvesedett. -Nem akarlak bajba sodorni! Nem akarom, hogy minden újság rólad szóljon!
Kiáltotta, csak a hátamnak, mert én már sírva szaladtam a kertbe vezető ajtó felé, ami most a házba vezetett. Oldalra néztem egy pillanatra, a srácok lepetten néztek engem. Aztán visszafordultam, nekiestem az ajtónak, amit olyan nagy erővel nyitottam ki, hogy egy székhez csapódott, vagy egy asztalkához. Tovább szaladtam, kerestem a kiutat a házból, elakartam innen tűnni. És végül megtaláltam, szerencsémre.
Nem értem az egészet! Olyan bonyolult ez a fiú, hogy az valami hihetetlen. Először az van, hogy féltékeny, mivel "látott Zaynnel", aztán nagy nehezen visszafogadom, majd Zayn kérdez valami baromságot, amire én még nagyobb hülyeséget mondok, továbbá Niall megcsókol, közli velem, hogy nem járhatunk... és azt hiszi, hogy ez az egész így rendben van? Nagyszerű!
***
Nem mentem sokat, a lábam már nem bírta a futást. Teljesen összeestem lelkileg, az erőmet elvette a sírás. Őrült vagyok. De nagyon. Most éppen egy park szerűségben vagyok, ami csak egy kis tavacskából, pár fából, egy padból és pár négyzetméternyi szabad területből áll. Ép természetesen a leges legjobb helyet fogtam ki... nem! Nem a tóba ugrottam bele! A füvön görnyedtem össze, térdemet behúztam, azon "feküdtem", hasamat szorítottam az összekulcsolt kezemmel, mert már kezd görcsbe fordulni. És zokogtam. A hajam most tökéletes volt, mivel takarta a kivörösödött arcomat, a bedagadt szememmel együtt. Lehet, hogy továbbra is ez lesz az a hely, ahol zokogni fogok, mivel senkit nem láttam, sem hallottam erre jönni. Lehetséges, hogy megtaláltam Narnia titkos ajtajának a rejtekét? Jó is lenne... legalább lenne egy értelmes hely, ahova eltudnék szökni a gonosz pillantások elől. A szégyen elől. A gyalázat és a megvetés sem követne. Csak egy szép hely lenne, nyugalommal, békességgel és sokkal jobb is lenne. Utálom az életemet. Utálom Niall Horant!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése