Gondoltam pár dologra, amit tudnék a mai szabad délutánomon tenni. Azt csinálom, amit szinte minden délután, a gépem felett görnyedek és netezek vagy játszok. Azt is megtehetném, hogy kimozdulok a szabadba. Mivel egész nap tikkasztó hőség volt (megjegyzem, most is fújatom magamra a ventilátor segítségével a hűvösebb levegőt), ezért lemehetnék egy parkba olvasni, vagy sétálni. Ha lenne biciklim, elmehetnék bringázni valamerre. Ekkor jutott az eszembe, hogy mit csinálhatnék. A kerekekről eszembe jutott a régi, kék-szürke görkorcsolyám. Ezt még 1 évvel ezelőtt vettem magamnak karácsonyra. Nagyon örültem neki, nem is került olyan sokba, szóval akciósan vettem, és meg is érte... legutóbb tavasszal volt rajtam, amikor kedvet kaptam egy kis guruláshoz... na és az időjárás is kedvező volt. Se hideg, se meleg.
A szobámban lévő polc tetején van az a hatalmas doboz, amiben a fölösleges dolgok, kacatok vannak. Ide raktam el a kerekűt. Ráálltam a székre, úgy emeltem le a nehéz csomagot. Az ágyamra dobtam azzal a lendülettel. Rugózott egyet-kettőt, majd kinyitottam. Porzott egy kicsit, de nem volt vészes. Csak kétszer prüszköltem miatta. Belenyúltam a plüssállatokkal és egyéb műanyag figurával teli dobozba, a mélyén megtapintottam 4 egyforma kereket. Hamar elmosolyodtam, majd kihúztam. Semmi baja sincs a görkorimnak. A másikat is kitapintottam, azt is kivettem. Tökéletes, mintha új volna. Ha úgy vesszük az is, csak egyszer használtam.
Miután átöltöztem, megfésülködtem és ittam egy pohár jeges teát, görkorcsolyával a kezemben baktattam le a lakóház lépcsőjén. Útközben összefutottam az egyel fölöttem lakóval, köszöntünk is egymásnak. Valamit még motyoghatott a nő, de nem hallottam. Kint felvettem a kerekűt, a strandpapucsomat kézbe fogtam és elindultam. Először nehézkesen mentem, majd egyre jobban belejöttem.
***
Fél hatkor megkordult a gyomrom. Mivel olyan okos vagyok, hogy előre figyelek... Egoista..., raktam el némi pénzt. Elgurultam a pékségbe, ahova szoktam járni, vettem egy pizzás és egy sajtos stanglit. Jaj de jó, még friss, meleg. Hazagurultam, a panel ajtaja mellett átvettem a görkorit papucsra, majd úgy mentem fel a lakásomba.
Egy bögre langyos kakaóval fogyasztottam egészséggel a ma estére szánt vacsorámat. Mivel holnap korábban tervezek bemenni, korán vacsorázom. A híradó megy a Tv-ben. Nem valami érdekfeszítő, de ha nem megy más, akkor ez is megteszi. Szerény véleményem szerint jobb ez, mint az egyéb természet film. Bár kinek mi a bejövős, nem?
- Ó... a fenébe! -csaptam a fejemre, amint rájöttem, hogy van az a kedvenc csatornám, amit most kivételesen elfelejtettem megnézni. Ez a csatorna pedig a Comedy Central (CC). Jó, hogy ide kapcsoltam, mert a kedvenc sorozatom kezdődött éppen, az Így jártam anyátokkal. Fú de imádom ezt a sorozatot! Bár ezt a részt vagy százszor biztos, hogy láttam, de még akkor is imádom!
A második rész után (amit a csatorna adott le) elmentem dolgomra, ezalatt érteni fürdést, fogmosást és egyebet kell. De inkább az első kettő a fontosabb tevékenység.
***
Sikerült! Reggel korábban értem be. Furcsa módon, amikor beértem, hiányoltam valamit. Vagy inkább valakit. Olyan üres hely volt bennem, hogy majdnem sírtam. Sikeresen én nyitottam reggel, úgyhogy sikerült ismét meglepnem Patriciát. Ez mindig beválik. Megint megajándékozott egy péksütivel és egy üdítővel.
A nyitás után 10 perccel érkezett meg Beth, két nagy szatyorral a kezében, hatalmas vigyorral a képén.
- Boldog szülinapot... NEKEM! -ordította.
- Na. A kis önimádó -jegyeztem meg direkt halkan, kijelentésemet megmosolyogtattam. Bár elfelejtettem, hogy a legjobb barátnőm szülinapját felejtettem el. Ó, a francba! -Boldog szülinapot Beth!
- Beth! -pár oktávval feljebb kiáltott ki Pat, amikor meghallotta, hogy mit kívánok a lánynak. -Isten éltessen!
A függöny mögül két kis dobozzal bújt ki. Az egyiket nekem adta át sunyiban. Hogy lehet valaki ilyen jó fej?
- Bonts ki! Ne habozz! -sürgette Patricia.
A csomagoló papír zöreje kissé feszengővé tett. De az megnyugtatott, hogy Pat gondolt rám, mármint, hogy vett két ajándékot is... az egyiket meg nekem adta, hogy adjam át neki!
- Óóóó! -sikított fel örömében Beth. -Ne! Ez nem lehet igaz! Ugye csak álmodom? -a szeme komolyan bekönnyezett. Már én is kíváncsi vagyok. -Patricia, ez hatalmas. Nagyon szép! Köszi, köszi. Köszi! -ugrott a nyakába. -Egy gyönyörű nyaklánc!
- Engem ki ne felejts. -mosolyogtam erőltetetten, nem akartam learatni a babérokat Pat helyett. Zavarodottan nyújtottam át neki a kisebb dobozt.
- Ne már. Ti ugye vicceltek velem? -mosolyát próbálta visszafojtani, de nem sikerült. A feje enyhén vörösödött el. Rendkívül örült az ajándékának. -Egy hozzá illő fülbevaló? Összebeszéltetek. Csajok, annyira imádlak benneteket!
***
Munka után elmentünk megünnepelni a kis szülinapost, aki már 19 éves. Úristen, hogy repül az idő.
Egy cukrászdába ültünk be, először Patricia hívott meg minket, majd én is. Beth is csatlakozni akart, de hamar ráfogtuk, hogy szülinaposnak nem illik hagyni, hogy fizessen. Így hát 4 kör süti után megittunk két jegeskávét. Átbeszéltünk minden dolgot, szó esett a fiúkról, Beth többet mondott Harryről, mint a többiekről úgy összességében. Kifaggattak engem is a Niall ügyben. Azt mondják tagadom, hogy a barátságnál több van köztem és Niall között. Pedig ez nem igaz. Niall és én olyanok vagyunk mint a kistestvérek. Jut eszembe. Nemrégiben láttam neten egy megosztott videót, amin két kisbaba "veszekszik", azok a cuki lábak meg a vékony hangjuk. Olyan édesek..! No meg a szöveg, amit aláírtak. Az valami fergeteges. Ezt is elmeséltem nekik, jót nevettek rajta.
- Ma elmehetnénk a srácokhoz. Úgy is olyan régen láttad Niallt -mosolyodott el Beth. Tudom, hogy ezzel csak az agyamat akarja húzni, de igaza van. Elmehetnénk. Végül is, nincs benne semmi rossz, ha velük lógunk.
Az ötletet támogatva indultunk egy és értünk oda fél óra alatt a srácokhoz. Becsöngettünk, erre vártunk 1 percet. Aztán még egyszer csöngettünk, mire Lousi kinyitotta nekünk végre az ajtót.
- Ó, sziasztok. Nem számítottam rátok -arca döbbenetről árulkodott. Kikerekedett szemei furán nézett ránk, de nem igazán viselt meg, sőt. Jól szórakoztam rajta.
- Szia Louis! -vigyorgott Beth. -Ma lettem 19!
- Ó, szóval erre ez a nagy felhajtás -szólalt meg Liam és Lout odébb húzva engedett be minket. Először egymásra néztünk, hogy miről beszélhet, de amint beljebb és beljebb mentünk, rádöbbentünk a titokra. Mögöttünk Louis "halkan" szidta le Liamet, amiért elszólta magát.
- Boldog születésnapot! -ugrott Beth elé a 3 hiányzó fiú.
- Boldogot, Beth! -nyújtott egy szatyrot Zayn Bethnek.
- Jaj, nem kellett volna, de tényleg. Egy menő magassarkú! -mutatta felém az ajándékát.
- Na, melyik csajtól loptad, akit meghúztál? -szívatta Niall a srácot, aki elengedte a füle mellett a kérdést. Ő következett. Egy kisebb ajándékos táskát nyújtott felé, amiben édesség, egy régebbi közös kép rólunk, és egy karkötő volt benne.
Következő volt Liam, aki egy menő napszemüveget vett neki (csak úgy mellékesen mondom, hogy ilyenre vágyott Beth, amikor meglátta Harryn), és egy könyvet kapott még, a Ready Player One-t. Az utolsó előtti Louis volt, ő egy műgalambot adott, Niall szerint Kevin 2, Beth szerint pedig Kevinné. Ezen a kijelentésen röhögött mindenki vagy öt percig. Kapott még mellé egy fejhallgatót és egy iPod-ot, rajta az összes dalukkal. És következett Harry. Tudtam, hogy az ő ajándékára volt a legkíváncsibb. Gyorsan berohant a szobájába, majd egy hatalmas dologgal jött vissza. Azért mondom, hogy dolog (bár tuti, hogy az egy kalitka), mert egy lila pléddel le volt takarva.
- Azt akarom, hogy mindig emlékezz rám -mosolyodott el a fiú, majd az asztalra rakva a dolgot, levette róla a takarót. Egy olyan aranyos bagoly nyitotta ki a szemét. Olyan kis picurka, és olyan édes.
- Ó, hát te ki vagy kis cukorfalat? -gügyögött Beth örömében. -Jaj Harry, ez olyan kedves tőled. Annyira imádlak! -egy puszit nyomott a szájára. Vagyis egy csókot... vagy már smároltak. Nem tudom, de ledöbbentem.
Egy bögre langyos kakaóval fogyasztottam egészséggel a ma estére szánt vacsorámat. Mivel holnap korábban tervezek bemenni, korán vacsorázom. A híradó megy a Tv-ben. Nem valami érdekfeszítő, de ha nem megy más, akkor ez is megteszi. Szerény véleményem szerint jobb ez, mint az egyéb természet film. Bár kinek mi a bejövős, nem?
- Ó... a fenébe! -csaptam a fejemre, amint rájöttem, hogy van az a kedvenc csatornám, amit most kivételesen elfelejtettem megnézni. Ez a csatorna pedig a Comedy Central (CC). Jó, hogy ide kapcsoltam, mert a kedvenc sorozatom kezdődött éppen, az Így jártam anyátokkal. Fú de imádom ezt a sorozatot! Bár ezt a részt vagy százszor biztos, hogy láttam, de még akkor is imádom!
A második rész után (amit a csatorna adott le) elmentem dolgomra, ezalatt érteni fürdést, fogmosást és egyebet kell. De inkább az első kettő a fontosabb tevékenység.
***
Sikerült! Reggel korábban értem be. Furcsa módon, amikor beértem, hiányoltam valamit. Vagy inkább valakit. Olyan üres hely volt bennem, hogy majdnem sírtam. Sikeresen én nyitottam reggel, úgyhogy sikerült ismét meglepnem Patriciát. Ez mindig beválik. Megint megajándékozott egy péksütivel és egy üdítővel.
A nyitás után 10 perccel érkezett meg Beth, két nagy szatyorral a kezében, hatalmas vigyorral a képén.
- Boldog szülinapot... NEKEM! -ordította.
- Na. A kis önimádó -jegyeztem meg direkt halkan, kijelentésemet megmosolyogtattam. Bár elfelejtettem, hogy a legjobb barátnőm szülinapját felejtettem el. Ó, a francba! -Boldog szülinapot Beth!
- Beth! -pár oktávval feljebb kiáltott ki Pat, amikor meghallotta, hogy mit kívánok a lánynak. -Isten éltessen!
A függöny mögül két kis dobozzal bújt ki. Az egyiket nekem adta át sunyiban. Hogy lehet valaki ilyen jó fej?
- Bonts ki! Ne habozz! -sürgette Patricia.
A csomagoló papír zöreje kissé feszengővé tett. De az megnyugtatott, hogy Pat gondolt rám, mármint, hogy vett két ajándékot is... az egyiket meg nekem adta, hogy adjam át neki!
- Óóóó! -sikított fel örömében Beth. -Ne! Ez nem lehet igaz! Ugye csak álmodom? -a szeme komolyan bekönnyezett. Már én is kíváncsi vagyok. -Patricia, ez hatalmas. Nagyon szép! Köszi, köszi. Köszi! -ugrott a nyakába. -Egy gyönyörű nyaklánc!
- Engem ki ne felejts. -mosolyogtam erőltetetten, nem akartam learatni a babérokat Pat helyett. Zavarodottan nyújtottam át neki a kisebb dobozt.
- Ne már. Ti ugye vicceltek velem? -mosolyát próbálta visszafojtani, de nem sikerült. A feje enyhén vörösödött el. Rendkívül örült az ajándékának. -Egy hozzá illő fülbevaló? Összebeszéltetek. Csajok, annyira imádlak benneteket!
***
Munka után elmentünk megünnepelni a kis szülinapost, aki már 19 éves. Úristen, hogy repül az idő.
Egy cukrászdába ültünk be, először Patricia hívott meg minket, majd én is. Beth is csatlakozni akart, de hamar ráfogtuk, hogy szülinaposnak nem illik hagyni, hogy fizessen. Így hát 4 kör süti után megittunk két jegeskávét. Átbeszéltünk minden dolgot, szó esett a fiúkról, Beth többet mondott Harryről, mint a többiekről úgy összességében. Kifaggattak engem is a Niall ügyben. Azt mondják tagadom, hogy a barátságnál több van köztem és Niall között. Pedig ez nem igaz. Niall és én olyanok vagyunk mint a kistestvérek. Jut eszembe. Nemrégiben láttam neten egy megosztott videót, amin két kisbaba "veszekszik", azok a cuki lábak meg a vékony hangjuk. Olyan édesek..! No meg a szöveg, amit aláírtak. Az valami fergeteges. Ezt is elmeséltem nekik, jót nevettek rajta.
- Ma elmehetnénk a srácokhoz. Úgy is olyan régen láttad Niallt -mosolyodott el Beth. Tudom, hogy ezzel csak az agyamat akarja húzni, de igaza van. Elmehetnénk. Végül is, nincs benne semmi rossz, ha velük lógunk.
Az ötletet támogatva indultunk egy és értünk oda fél óra alatt a srácokhoz. Becsöngettünk, erre vártunk 1 percet. Aztán még egyszer csöngettünk, mire Lousi kinyitotta nekünk végre az ajtót.
- Ó, sziasztok. Nem számítottam rátok -arca döbbenetről árulkodott. Kikerekedett szemei furán nézett ránk, de nem igazán viselt meg, sőt. Jól szórakoztam rajta.
- Szia Louis! -vigyorgott Beth. -Ma lettem 19!
- Ó, szóval erre ez a nagy felhajtás -szólalt meg Liam és Lout odébb húzva engedett be minket. Először egymásra néztünk, hogy miről beszélhet, de amint beljebb és beljebb mentünk, rádöbbentünk a titokra. Mögöttünk Louis "halkan" szidta le Liamet, amiért elszólta magát.
- Boldog születésnapot! -ugrott Beth elé a 3 hiányzó fiú.
- Boldogot, Beth! -nyújtott egy szatyrot Zayn Bethnek.
- Jaj, nem kellett volna, de tényleg. Egy menő magassarkú! -mutatta felém az ajándékát.
- Na, melyik csajtól loptad, akit meghúztál? -szívatta Niall a srácot, aki elengedte a füle mellett a kérdést. Ő következett. Egy kisebb ajándékos táskát nyújtott felé, amiben édesség, egy régebbi közös kép rólunk, és egy karkötő volt benne.
Következő volt Liam, aki egy menő napszemüveget vett neki (csak úgy mellékesen mondom, hogy ilyenre vágyott Beth, amikor meglátta Harryn), és egy könyvet kapott még, a Ready Player One-t. Az utolsó előtti Louis volt, ő egy műgalambot adott, Niall szerint Kevin 2, Beth szerint pedig Kevinné. Ezen a kijelentésen röhögött mindenki vagy öt percig. Kapott még mellé egy fejhallgatót és egy iPod-ot, rajta az összes dalukkal. És következett Harry. Tudtam, hogy az ő ajándékára volt a legkíváncsibb. Gyorsan berohant a szobájába, majd egy hatalmas dologgal jött vissza. Azért mondom, hogy dolog (bár tuti, hogy az egy kalitka), mert egy lila pléddel le volt takarva.
- Azt akarom, hogy mindig emlékezz rám -mosolyodott el a fiú, majd az asztalra rakva a dolgot, levette róla a takarót. Egy olyan aranyos bagoly nyitotta ki a szemét. Olyan kis picurka, és olyan édes.
- Ó, hát te ki vagy kis cukorfalat? -gügyögött Beth örömében. -Jaj Harry, ez olyan kedves tőled. Annyira imádlak! -egy puszit nyomott a szájára. Vagyis egy csókot... vagy már smároltak. Nem tudom, de ledöbbentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése