Mindenki tök furán nézett az "ezek szerinti szerelmes pár"-ra. Ha engem kérdeztek, sosem hittem volna, hogy Harry az olyan lányokra "bukik", mint amilyen Beth. Vagy csak Bethből csúszott ki ez a gesztus... legalább lépett valamit (?). Liam és Zayn lélegzetvisszafojtva bámulták a jelenetet, Liam szeme kissé kidülledt. Vagy ennyire megviselhette a látvány, vagy ő is ugyan olyan lepett, mint én. Aztán túlnéztem Liamen, egyenesen Niallre. Mosolyog. Méghozzá önelégülten. Tudta. Ő tudta?! És nekem miért nem mondott semmit? Vagy Beth is mondhatott volna valamit! Hiszen a legjobb barátnőm, vagy mégsem? Szúrós pillantásokat küldtem Niall felé, aki vette a lapot, majd odajött hozzám. A hátam mögött állt meg, majd hátulról átkarolt, a hasamnál kulcsolta össze ujjait, fejét az enyémre tette.
- Titokban akarták tartani... mivel ha mindenki tudja, akkor biztosan köp valaki a sajtónak... -folytatta volna, de közbe vágtam.
- Azt mondod, hogy nem vagyok megbízható? -suttogtam, hogy csak Niall hallhassa. -Azt gondolod, hogy nem vagyok megbízható?! -tettem fel magasabb hangerővel a jogosnak vélhető kérdésemet.
Beth döbbent tekintettel fordult a saját tengelye körül felém, Harry pedig mint a kis nyuszik húzódott hátrébb. Nagyszerű. Ezek szerint megbízhatatlan vagyok.
- Nem. Dehogy is! -ellenkezett. Tudtam, hogy hazudik. Ez röhejes! -Csak nem volt rá megfelelő alkalom, hogy elmondhassam! A kereskedésben mindig a telóddal vacakoltál, vagy a vevőkkel foglalkoztál, dobozokat pakoltál... ekkor lett volna jó nekem. Aztán amikor én voltam elfoglalt, akkor te már javában fecsegtél Patriciával! -ne akarjon vádaskodni ellenem, mert ebből egy hatalmas vita lesz. -A vevők előtt mégsem mondhatom, hogy: Nézd, össze jöttem Harry Stylesszal!
- Te azt elfoglaltságnak tartod, ha a telefonommal vacakolok? Épp Niallel SMS-eztem. -vallottam be az őszintét, mire Niall kemény álla belevájódott a koponyámba. Erről tudtam megállapítani, hogy egyetért.
- Nem ezen van a hangsúly. Csak tudtam, hogy ha elmondom, akkor azt olyan is hallja, akinek nem lenne szabad. Értsd: idegen, vevő, hallgatózó.
- Fogd már be! -nevettem. Idegesít, ha valamit megmagyaráz. Az még jobban, ha igaza van. Miért ennyire eszes a kis csaj?
- Szóval már érted, hogy miért nem mondtam el? -bólintottam.
- És... mióta tart?
- Egy hete -lépett egyel hátrébb, tudta, hogy mi lenne a következő lépésem. A kezemet már ökölbe szorítottam, ilyenkor szokott az lenni, hogy elszabadul a pokol, magyarán: pusztítok, hurrikán söpör végig a helyen, Szupercella. De ellazítottam az ujjaimat, ezzel elengedtem az erős ökölbe szorításomat... és a pulcsim ujját.
***
Idegesen, azért jóval nyugodtabban néztem a kufircoló galambpárt. Még mindig iszonyat bepörögtem, hogy nekem egy mukkot sem szólt senki. Bár ezzel magamat is tudnám vádolni... régen beszélgettem a srácokkal, így személyesen. Niall mosolya zökkentett ki a bámulásomból, mivel elém hajolt.
- Gyerünk Mo! Egy mosolyt kérek tőled! -biztatott. Nem akartam rámosolyogni, de amint megláttam azt a vicces és helyes arcát, elmosolyodtam. -Ezt szeretem tőled látni. -mosolyodott el ismét.
- Amúgy veletek mi a helyzet? -mutatott hol rám, hogy Niallre Zayn, majd egy kérdő pillantást vetett még Louisra, aki időközben megbökte a vállát. Hátradőlt, Lou odahajolt hozzá, a száját eltakarva mondott valamit Zaynnek, akire nyilvánvalóan rosszul hatott, mivel elég érdekes fejet vágott. Olyan ellenkező szerűt, de még az undor is rajta volt a képén.
- Az lehetetlen. -suttogta Zayn. Niallel összenéztünk, ő sem érthette a vita tárgyát... engem viszont nagyon érdekelt, hogy mi lehetetlen. Aztán visszafordult hozzánk, Lou próbálta visszatartani valamitől, de nem hagyta magát. Lesöpörte az óvó srác szavait a hátáról. -Szóval...?
Megint összenéztem Niallel. Nem tudtuk, hogy miért tesz fel ilyen kérdést. Mi lenne velünk? Megvagyunk, jól vagyunk, haverok vagyunk... kell ennél több? Aztán Niall megszólalt. Nagyjából azokat felelte, amire én gondoltam. Kicsivel többet. Zayn ezután érdeklődő pillantást vetett felém, hogy én is így gondolom-e. Bólintottam.
- Amúgy is, mit érdekel? -kezdte a leendő vitát Niall.
- Csak kíváncsi vagyok, hogy a spanom milyen csajt vesz fel, és a leendő csajom meg milyen pasit szed fel helyettem. Ennyi -vonogatta a vállát. Ez Zayn. Csodálkozzak?
- Mi az, hogy a leendő csajod milyen pasit szed fel? -folytatta Niall be nem álló szájjal. -És ha azt a csajt szedem fel, akit te akarsz, akkor mi van? És ha a barátnőm lesz?
- Jól van, nyugi. Csak mondtam valamit... érdekelt. Bocsánat -tartotta a tenyerét felénk, védekezésből hátradőlt. Aztán rám nézett. Ó, a francba. Tudom, hogy mi lesz a kérdése. -Mo. Őszintén. Ha megkérnélek barátnőnek, igent mondanál?
Basszus. Úristen, de tudtam! Ne már... ez ki cseszés! Most erre mit kell mondani?
Ha Zayn külsejét nézzük (borostás arc, gyönyörű szemek, barna bőr, izmos felsőtest, jó segg, olyan mosoly, amitől még a bugyi is lecsúszik egyeseknél, tökéletesen belőtt haj, dögös tetkók, és a most is -a pólója alól- kitűnő mellkas szőrzet...), akkor igen. Egy hatalmas nagy csókos igen! De, ha a belsejét nézzük (szexmániás, érzéketlen, egomániás, kicsit sem szerény, bunkó, pofátlan... jobb jelzőim is vannak. sajnos.), akkor a válaszom természetesen nem. Nem az ilyen palikra bukok, bocsi.
A többiek feszülten néztek, Zayn önelégülten mosolygott. Bennem a vér is megfagyott, amikor Niall nem szorította tovább a kezem, majd odébb húzódott. Rápillantottam, majd félni kezdtem. Most miért csinálja ezt velem Zayn? Most tuti, hogy jól szórakozik rajtam. De közben még mindig Niall irányába néztem, aki szintúgy félt, mint én. Aztán megszólaltam.
Idegesen, azért jóval nyugodtabban néztem a kufircoló galambpárt. Még mindig iszonyat bepörögtem, hogy nekem egy mukkot sem szólt senki. Bár ezzel magamat is tudnám vádolni... régen beszélgettem a srácokkal, így személyesen. Niall mosolya zökkentett ki a bámulásomból, mivel elém hajolt.
- Gyerünk Mo! Egy mosolyt kérek tőled! -biztatott. Nem akartam rámosolyogni, de amint megláttam azt a vicces és helyes arcát, elmosolyodtam. -Ezt szeretem tőled látni. -mosolyodott el ismét.
- Amúgy veletek mi a helyzet? -mutatott hol rám, hogy Niallre Zayn, majd egy kérdő pillantást vetett még Louisra, aki időközben megbökte a vállát. Hátradőlt, Lou odahajolt hozzá, a száját eltakarva mondott valamit Zaynnek, akire nyilvánvalóan rosszul hatott, mivel elég érdekes fejet vágott. Olyan ellenkező szerűt, de még az undor is rajta volt a képén.
- Az lehetetlen. -suttogta Zayn. Niallel összenéztünk, ő sem érthette a vita tárgyát... engem viszont nagyon érdekelt, hogy mi lehetetlen. Aztán visszafordult hozzánk, Lou próbálta visszatartani valamitől, de nem hagyta magát. Lesöpörte az óvó srác szavait a hátáról. -Szóval...?
Megint összenéztem Niallel. Nem tudtuk, hogy miért tesz fel ilyen kérdést. Mi lenne velünk? Megvagyunk, jól vagyunk, haverok vagyunk... kell ennél több? Aztán Niall megszólalt. Nagyjából azokat felelte, amire én gondoltam. Kicsivel többet. Zayn ezután érdeklődő pillantást vetett felém, hogy én is így gondolom-e. Bólintottam.
- Amúgy is, mit érdekel? -kezdte a leendő vitát Niall.
- Csak kíváncsi vagyok, hogy a spanom milyen csajt vesz fel, és a leendő csajom meg milyen pasit szed fel helyettem. Ennyi -vonogatta a vállát. Ez Zayn. Csodálkozzak?
- Mi az, hogy a leendő csajod milyen pasit szed fel? -folytatta Niall be nem álló szájjal. -És ha azt a csajt szedem fel, akit te akarsz, akkor mi van? És ha a barátnőm lesz?
- Jól van, nyugi. Csak mondtam valamit... érdekelt. Bocsánat -tartotta a tenyerét felénk, védekezésből hátradőlt. Aztán rám nézett. Ó, a francba. Tudom, hogy mi lesz a kérdése. -Mo. Őszintén. Ha megkérnélek barátnőnek, igent mondanál?
Basszus. Úristen, de tudtam! Ne már... ez ki cseszés! Most erre mit kell mondani?
Ha Zayn külsejét nézzük (borostás arc, gyönyörű szemek, barna bőr, izmos felsőtest, jó segg, olyan mosoly, amitől még a bugyi is lecsúszik egyeseknél, tökéletesen belőtt haj, dögös tetkók, és a most is -a pólója alól- kitűnő mellkas szőrzet...), akkor igen. Egy hatalmas nagy csókos igen! De, ha a belsejét nézzük (szexmániás, érzéketlen, egomániás, kicsit sem szerény, bunkó, pofátlan... jobb jelzőim is vannak. sajnos.), akkor a válaszom természetesen nem. Nem az ilyen palikra bukok, bocsi.
A többiek feszülten néztek, Zayn önelégülten mosolygott. Bennem a vér is megfagyott, amikor Niall nem szorította tovább a kezem, majd odébb húzódott. Rápillantottam, majd félni kezdtem. Most miért csinálja ezt velem Zayn? Most tuti, hogy jól szórakozik rajtam. De közben még mindig Niall irányába néztem, aki szintúgy félt, mint én. Aztán megszólaltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése