Újból jól vagyok!! Bár az, hogy Brian már kezd elterelődni tőlem... az sem segít semmin, hogy napjában járok át a húgához. Mennyire jó is volna, ha legalább lenne egy témánk. Mert szerintem semelyikőnk nem mer hozzászólni a másikhoz. Legalábbis az én részemről így van. Hogy az övéről hogy... múltkor is az volt, hogy leültem mellé a kanapéra, és le se szart. Csak nézte tovább a Tv-t, vagy SMS-t küldött valakinek. Aztán amikor válasz érkezett rá, jót röhögött, vagy mosolygott rajta, és ennyi.
***
Az események múlásával ismét érzem, hogy van miért élnem. Ami jó. Ugyanis Pat már nyugodtabban ébred, minden a régi kerékvágásban (én újból kések, Pat újból vesz a pékségből friss péksüteményeket, és 1 literes üdítőket az ABC-ben). Egyedül még azt nem tudom megoldani, hogy "kibéküljek" Bethtel. Ami jó lenne, mivel a legjobb barátnőmről van szó, akit hetekkel ezelőtt rendesen elveszítettem. Nem is tudom... lehet, hogy volt már 2 hónap is. Gyorsan, vagy lassan telik az idő? Mert most nem tudom meghatározni a pontosat.
A Niall és én közötti kapcsolat javult. Plusz pont az, hogy már nyíltan beszélünk dolgokról. Ő nyíltan magyaráz az egyik csajról, akivel múltkor találkozott az After Party-n, én pedig mosolyogva hallgatom, bólogatok, ha úgy adódik és megmondom a pozitív véleményemet. Vagy a negatívat. Mert azért nekem sem tetszhet minden. Én pedig nyíltan mesélem el neki a mostani Brianről alkotott képemet, és próbálok úgy beszélni róla, hogy az neki ne úgy jöjjön le, hogy nagyon nyálasan... hanem, hogy tudjon hozzászólni, és tudjon segíteni. Azt javasolta, hogy amikor legközelebb átmegyek hozzájuk, akkor szólítsam le. Vagy legalább köszönjek neki. Bevallottam neki, hogy tetszik nekem Brian...
"Szereted is?" -kérdezte.
"Mint a legeslegjobb barátomat..." Kérdő tekintettel vizsgált. Tudta, hogy tagadom. Mi ez itt? Vallatás? "Szeretem" Bólintott.
"És mersz beszélni vele?" Gúnyolódott. Grimaszt vágtam neki.
"Már azt sem tudom, hogy mióta nem beszéltem vele... mármint." Gondolkodtam el egy darabig. Visszaemlékeztem. Konkrétan mondva, akkor volt az az ominózus pillanat az életünkben, amikor Niall úgy döntött, hogy meglátogat a kisállat kereskedésben. Azon a napon volt, ha jól emlékszem. Nem igazán vannak összefüggő gondolataim, túl nehéz volt akkoriban felfognom, hogy mi is történik velem. "1-2 hete." Tagadtam, hogy igazából azóta nincs olyan pozitívabb kapcsolatom Briannel, amióta ő... visszajött. De ezt nem mondhattam egyenesen a szemébe, amikor meg sem akarom bántani.
"Értem. Akkor menj egyedül, ha sóvárog még utánad, akkor biztosan várja, hogy mikor mész át újból." Nem tudom, hogy honnan szedi ezeket. Eléggé meglep, hogy ő így gondolja... (Niall gondolata: Ugyan így éreztem én is, amikor LA-ben bámultam ki az ablakon, néztem az ajtót, gondoltam a csengő hangjára, hátha megnyomja valaki, vagy ráfekszik... VALAKI. Meg is szólalt, csak épp mire én már elindultam, Zayn beelőzött, nyitotta is az ajtót és bejött rajta 3 lány. Nem túl öltözött lány. Eléggé hiányos öltözetben voltak. Khm... és akkor mondtam, hogy most márpedig ebből elég lesz...) "Ha meglátja, hogy én vittelek oda, hogy az én kocsimból száltál ki, akkor úgy állítaná be magának a helyzetet, mintha kibékültünk volna. Ő örökre elfelejthet téged, és csak azért vagy náluk, mert éppenséggel Katie a legjobb barátnőd."
"Nem ő a legjobb barátnőm." Nevettem. Niall kérdőn nézett, majd megvontam a vállam. "Beth az. Csak..."
"Csak nem éppenséggel vagytok a legjobb barinők." Idézőjeleket karcolt a levegőbe az ujjaival, a "legjobb" és a "barinők" szót közre zárva.
"Dolgozom az ügyön..." Elhúztam a számat. Félre néztem, a hintaszékben ülő Bethet néztem, akit Harry jobb karjával karolt át. Beth kezében egy könyv, amit lapozgat. Én pedig messze tőlük, Niall társaságában beszélgetek az életem fénypontjairól, mint egy bolond. "Sok minden van, amit muszáj megtennem. Vagy a legjobb barátnőmet szerzem vissza, vagy Briant. Akit olyan hirtelen ismertem meg, amilyen hirtelen most elhagyott."
"Figyelj." Dörzsölte meg Niall az arcát, mint aki nagyon ideges. "Ne magadat okold a történtek miatt." Suttogott. Hát. Igen. Valójában ideges. "Az a ribanc téged hagyott hátra..." Mutatott éppenséggel az említett "ribancra", azaz Bethre. "És az a senkiházi gyökér... na, ő is hátra hagyott. Nem hallgatott meg, nem tudtad neki a dolgokat megmagyarázni, és nem tudtátok tisztázni az egészet. Szóval szerintem Bethet hagyd utoljára." A homlokát összeráncolta. Nocsak. Valaki itt nagyon rafinált tervet eszelt ki. Niall?! Nem is tudtam, hogy ilyenre is képes vagy. "Hozd át Katiet, mutasd be a srácoknak, aztán amikor Beth látja, hogy ki az új öribarid" ismét azok a levegőbe firkált idézőjelek ", elfogja valami... féltékenység. Beszéltek, sírtok, ugráltok, sírtok újból, és még sírtok, aztán megölelitek egymást, miközben sírtok, bocsánatot kértek egymástól. A változatosság kedvéért sírva, és kész."
"Hé!" Ütöttem bele a vállába olyan erősen, amilyen erősen tudtam.
"Aucs." Kapott a ponthoz, nevetve simogatta, hogy enyhüljön a fájdalom. "Ez csikis volt."
"Menj ám..." Morogtam. "Nem is vagyunk olyan sírósak. Én nem vagyok olyan sírós!" Csattantam fel. Ezzel magamra vontam a boldog, pihiző pár figyelmét. Hupsz.
(Niall gondolata: Jól csinálod... most hozd át Katiet. CSAK Katiet, és elleszünk.)
***
A "pasitanya" zengett a Green Day zenéjétől. "Don't wanna be American Idiot" Katiet áthoztam, ahogy Niall mondta, és amolyan "beavatóbuli" szerűséget rendeztek a fiúk... mint középsuliban a gólyaavató. Na. Ez pont nem olyan. Itt leginkább Zayn a főnök, aki ugye a perverzitásával, egyértelműen közli, hogy mit kell csinálni. De mivel 16 még a csaj, ezért ez elég durva lenne... szóval a főnökséget átvette Liam. Aki gólyaavató ötleteket talált ki. Mintha Katie 5 éves lenne... aztán jött Harry, aki kajáknak a receptjét akarta felmondatni. Louis pedig inkább fárasztott. Szóval Niall átvette az irányító szerepet, és riportesdit játszva, csomó mindent kérdezett a lányról, persze semmi mélyebb témákban nem merengett el, hogy kérdezhessen. Olyan alap kérdések voltak, mint pölö: Hol/Mikor születtél? Mi a kedvenc filmed/zenéd/színed/ételed/italod/együttesed/tv műsorod... komolyan. 2 napig sorolhatnám, se érnék a végére.
- Sikeresen be vagy avatva, Katie! Itt a szalagod.
A lány belepirult a zoknijába, olyan izgatottan várta az eredményt. És amikor kiderült (én mondtam neki, hogy már most "falkatag", de azt gondolhatta, hogy palira veszem...), hogy bekerült a csapatba, ujjongott, majd Niall és az én nyakamba ugrott. Mivel Niall és én egymás mellett álltunk, és figyeltük, hogy most mi lesz.
- Örülök, hogy örülsz, de most már elengedhetnél. Megfulladok.
- Bocsi. Bocsi -engem elengedett. Persze Niallt még szorongatta, akár csak egy plüssmacit.
- Én is szeretlek. De engem is megölsz az öleléseddel.
- Csak még egy kicsit haaaaadd -húzta el a mondat végét.
- Elég... -erőlködött, hogy leszedje magáról a lány csimpaszkodó kezeit. Nyöszörgött egy keveset. Mármint Niall -lesz.
Katie beavatása után... 5 perccel megszólalt a telefonom. Muszáj volt a hangzavartól félre vonulnom, csak Niallnek tátogtam oda, hogy ki az.
Kimentem, a teraszra, és a zöld csíkot elhúztam.
- Szia.
- Szia, Mo. Katie hogy van?
- A srácok beavatták -nevettem. Ennek ő cseppet sem örült. Mindegy. -Brian. Sajnálom, de most vissza kell mennem. Oké? Holnap hazaviszem Katiet. Kitaláltuk, hogy ott alvós bulit tartunk.
- Hogyan, amikor nem vitt váltóruhát?! -jegyezte meg.
- Nekem van -mosolyogtam. -Odaadom neki az enyémet, én meg megkapom valamelyiknek az egyik pólóját és kész.
- Inkább hozd haza. Nem akarom, hogy azok között a mazochisták között legyen.
- Jót fog neki tenni, hidd el, ha nem az édes kis bátyuskával lóg egész nap otthon! Jót fog tenni neki.
- Nem érdekel. Jöttök, és kész!
Máris bontotta a vonalat. Nem érdekel. Akkor sem viszem haza Katiet, muszáj neki másokkal is beszélnie.
Visszamentem a házba. Katie egyből megkérdezte, hogy hol voltam. Megmondtam neki, hogy telefonálni, de arra esélye sem volt, hogy megkérdezze; "Ki hívott? Ugye nem a bátyám?", mivel Niall egy rántással maga mellé ültetett a kanapéra, és a fülembe súgva megkérdezte, hogy mi volt.
- Brian azt akarja, hogy vigyem haza a lányt -biccentettem óvatosan az irányába -, de nem vihetem haza. Olyan jól érzi magát velük.
- Zayn és Louis jobban érzik magukat a kelleténél... -húzta el a száját.
- Ezzel most arra célzol, hogy vigyem haza? -bólintott. A telefonomat előhúztam a zsebemből, megnéztem rajt, hogy hány óra van. Fél 11. Annyira még nem parás... annyira. -Túl sötét van ahhoz, hogy busszal menjünk. Nem tudom haza vinni.
- Elviszlek titeket.
- De nem azt mondtad...
- Nem közvetlen a ház előtt raklak ki benneteket -állt fel a kanapéról, és lenézett rám, úgy folytatta -, hanem majd egy utcával lentebb.
Bólintottam. Végül is, ez jó megoldás. Gyors is, veszélytelen is, és kényelmes is. Niall tudja, hogy mit hogyan kell csinálni.
Elnevettem magam, amikor megbökte az oldalamat. Tekintetem összetévedt Katiével, aki könyörgően nézett rám, hogy mentsem ki a helyzetből; Zayn eléggé... hát. Próbálja a maga módján szórakoztatni.
- Zayn! -ordítottam.
- Gyere egy kicsit a konyhába! -rögtönzött Niall. Vette a lapot, és segített.
Katie hozzám rohant, és megölelt. A fülembe súgta, hogy köszöni, hogy kisegítettem őt a "bajból", ugyan is Zayn eléggé részeg állapotában nagyon bántó tud lenni. De megnyugtattam azzal, hogy ez az "éne" csak a tudatállapotán kívül bukkan fel. Magyarán igen. Ha részeg, akkor ilyen pedofil. Tudni sem akarom, hogy miket mondhatott szegény lánynak. Azt viszont tudom, hogy Zayn alapos fejmosás részese lesz, ahogy Lou is. Briannek igaza van. Haza kell őt vinnem.
- Most haza viszlek, mielőtt bajod esik.
- Az jó lesz -egyezett bele. Harry még egy utolsóra odajött hozzánk, megölelte Katiet, valamit mondott neki, nyomott egy puszit az arcára és készen is voltak.
- Mit mondott? -kérdeztem unottan.
- Idézem: -köszörülte meg a torkát büszkén -Ne foglalkozz azokkal az idiótákkal, csak az alkohol.
- Harry és a bölcs tanácsai. Hülyén halnánk meg nélküle -nevettem. És a jó kedvem ragályos volt, mert Katie csatlakozott a nevetéshez.
Időközben megérkezett Niall is, aki sürgetett minket, mert már 11 óra volt. Felvettük a kabátunkat, majd sikeres 5 perc "igazítás" után elindulhattunk. Tudtuk, hogy csak "haza" készülünk, de akkor sem nézhetünk ki szétesettnek!
***
Az események múlásával ismét érzem, hogy van miért élnem. Ami jó. Ugyanis Pat már nyugodtabban ébred, minden a régi kerékvágásban (én újból kések, Pat újból vesz a pékségből friss péksüteményeket, és 1 literes üdítőket az ABC-ben). Egyedül még azt nem tudom megoldani, hogy "kibéküljek" Bethtel. Ami jó lenne, mivel a legjobb barátnőmről van szó, akit hetekkel ezelőtt rendesen elveszítettem. Nem is tudom... lehet, hogy volt már 2 hónap is. Gyorsan, vagy lassan telik az idő? Mert most nem tudom meghatározni a pontosat.
A Niall és én közötti kapcsolat javult. Plusz pont az, hogy már nyíltan beszélünk dolgokról. Ő nyíltan magyaráz az egyik csajról, akivel múltkor találkozott az After Party-n, én pedig mosolyogva hallgatom, bólogatok, ha úgy adódik és megmondom a pozitív véleményemet. Vagy a negatívat. Mert azért nekem sem tetszhet minden. Én pedig nyíltan mesélem el neki a mostani Brianről alkotott képemet, és próbálok úgy beszélni róla, hogy az neki ne úgy jöjjön le, hogy nagyon nyálasan... hanem, hogy tudjon hozzászólni, és tudjon segíteni. Azt javasolta, hogy amikor legközelebb átmegyek hozzájuk, akkor szólítsam le. Vagy legalább köszönjek neki. Bevallottam neki, hogy tetszik nekem Brian...
"Szereted is?" -kérdezte.
"Mint a legeslegjobb barátomat..." Kérdő tekintettel vizsgált. Tudta, hogy tagadom. Mi ez itt? Vallatás? "Szeretem" Bólintott.
"És mersz beszélni vele?" Gúnyolódott. Grimaszt vágtam neki.
"Már azt sem tudom, hogy mióta nem beszéltem vele... mármint." Gondolkodtam el egy darabig. Visszaemlékeztem. Konkrétan mondva, akkor volt az az ominózus pillanat az életünkben, amikor Niall úgy döntött, hogy meglátogat a kisállat kereskedésben. Azon a napon volt, ha jól emlékszem. Nem igazán vannak összefüggő gondolataim, túl nehéz volt akkoriban felfognom, hogy mi is történik velem. "1-2 hete." Tagadtam, hogy igazából azóta nincs olyan pozitívabb kapcsolatom Briannel, amióta ő... visszajött. De ezt nem mondhattam egyenesen a szemébe, amikor meg sem akarom bántani.
"Értem. Akkor menj egyedül, ha sóvárog még utánad, akkor biztosan várja, hogy mikor mész át újból." Nem tudom, hogy honnan szedi ezeket. Eléggé meglep, hogy ő így gondolja... (Niall gondolata: Ugyan így éreztem én is, amikor LA-ben bámultam ki az ablakon, néztem az ajtót, gondoltam a csengő hangjára, hátha megnyomja valaki, vagy ráfekszik... VALAKI. Meg is szólalt, csak épp mire én már elindultam, Zayn beelőzött, nyitotta is az ajtót és bejött rajta 3 lány. Nem túl öltözött lány. Eléggé hiányos öltözetben voltak. Khm... és akkor mondtam, hogy most márpedig ebből elég lesz...) "Ha meglátja, hogy én vittelek oda, hogy az én kocsimból száltál ki, akkor úgy állítaná be magának a helyzetet, mintha kibékültünk volna. Ő örökre elfelejthet téged, és csak azért vagy náluk, mert éppenséggel Katie a legjobb barátnőd."
"Nem ő a legjobb barátnőm." Nevettem. Niall kérdőn nézett, majd megvontam a vállam. "Beth az. Csak..."
"Csak nem éppenséggel vagytok a legjobb barinők." Idézőjeleket karcolt a levegőbe az ujjaival, a "legjobb" és a "barinők" szót közre zárva.
"Dolgozom az ügyön..." Elhúztam a számat. Félre néztem, a hintaszékben ülő Bethet néztem, akit Harry jobb karjával karolt át. Beth kezében egy könyv, amit lapozgat. Én pedig messze tőlük, Niall társaságában beszélgetek az életem fénypontjairól, mint egy bolond. "Sok minden van, amit muszáj megtennem. Vagy a legjobb barátnőmet szerzem vissza, vagy Briant. Akit olyan hirtelen ismertem meg, amilyen hirtelen most elhagyott."
"Figyelj." Dörzsölte meg Niall az arcát, mint aki nagyon ideges. "Ne magadat okold a történtek miatt." Suttogott. Hát. Igen. Valójában ideges. "Az a ribanc téged hagyott hátra..." Mutatott éppenséggel az említett "ribancra", azaz Bethre. "És az a senkiházi gyökér... na, ő is hátra hagyott. Nem hallgatott meg, nem tudtad neki a dolgokat megmagyarázni, és nem tudtátok tisztázni az egészet. Szóval szerintem Bethet hagyd utoljára." A homlokát összeráncolta. Nocsak. Valaki itt nagyon rafinált tervet eszelt ki. Niall?! Nem is tudtam, hogy ilyenre is képes vagy. "Hozd át Katiet, mutasd be a srácoknak, aztán amikor Beth látja, hogy ki az új öribarid" ismét azok a levegőbe firkált idézőjelek ", elfogja valami... féltékenység. Beszéltek, sírtok, ugráltok, sírtok újból, és még sírtok, aztán megölelitek egymást, miközben sírtok, bocsánatot kértek egymástól. A változatosság kedvéért sírva, és kész."
"Hé!" Ütöttem bele a vállába olyan erősen, amilyen erősen tudtam.
"Aucs." Kapott a ponthoz, nevetve simogatta, hogy enyhüljön a fájdalom. "Ez csikis volt."
"Menj ám..." Morogtam. "Nem is vagyunk olyan sírósak. Én nem vagyok olyan sírós!" Csattantam fel. Ezzel magamra vontam a boldog, pihiző pár figyelmét. Hupsz.
(Niall gondolata: Jól csinálod... most hozd át Katiet. CSAK Katiet, és elleszünk.)
***
A "pasitanya" zengett a Green Day zenéjétől. "Don't wanna be American Idiot" Katiet áthoztam, ahogy Niall mondta, és amolyan "beavatóbuli" szerűséget rendeztek a fiúk... mint középsuliban a gólyaavató. Na. Ez pont nem olyan. Itt leginkább Zayn a főnök, aki ugye a perverzitásával, egyértelműen közli, hogy mit kell csinálni. De mivel 16 még a csaj, ezért ez elég durva lenne... szóval a főnökséget átvette Liam. Aki gólyaavató ötleteket talált ki. Mintha Katie 5 éves lenne... aztán jött Harry, aki kajáknak a receptjét akarta felmondatni. Louis pedig inkább fárasztott. Szóval Niall átvette az irányító szerepet, és riportesdit játszva, csomó mindent kérdezett a lányról, persze semmi mélyebb témákban nem merengett el, hogy kérdezhessen. Olyan alap kérdések voltak, mint pölö: Hol/Mikor születtél? Mi a kedvenc filmed/zenéd/színed/ételed/italod/együttesed/tv műsorod... komolyan. 2 napig sorolhatnám, se érnék a végére.
- Sikeresen be vagy avatva, Katie! Itt a szalagod.
A lány belepirult a zoknijába, olyan izgatottan várta az eredményt. És amikor kiderült (én mondtam neki, hogy már most "falkatag", de azt gondolhatta, hogy palira veszem...), hogy bekerült a csapatba, ujjongott, majd Niall és az én nyakamba ugrott. Mivel Niall és én egymás mellett álltunk, és figyeltük, hogy most mi lesz.
- Örülök, hogy örülsz, de most már elengedhetnél. Megfulladok.
- Bocsi. Bocsi -engem elengedett. Persze Niallt még szorongatta, akár csak egy plüssmacit.
- Én is szeretlek. De engem is megölsz az öleléseddel.
- Csak még egy kicsit haaaaadd -húzta el a mondat végét.
- Elég... -erőlködött, hogy leszedje magáról a lány csimpaszkodó kezeit. Nyöszörgött egy keveset. Mármint Niall -lesz.
Katie beavatása után... 5 perccel megszólalt a telefonom. Muszáj volt a hangzavartól félre vonulnom, csak Niallnek tátogtam oda, hogy ki az.
Kimentem, a teraszra, és a zöld csíkot elhúztam.
- Szia.
- Szia, Mo. Katie hogy van?
- A srácok beavatták -nevettem. Ennek ő cseppet sem örült. Mindegy. -Brian. Sajnálom, de most vissza kell mennem. Oké? Holnap hazaviszem Katiet. Kitaláltuk, hogy ott alvós bulit tartunk.
- Hogyan, amikor nem vitt váltóruhát?! -jegyezte meg.
- Nekem van -mosolyogtam. -Odaadom neki az enyémet, én meg megkapom valamelyiknek az egyik pólóját és kész.
- Inkább hozd haza. Nem akarom, hogy azok között a mazochisták között legyen.
- Jót fog neki tenni, hidd el, ha nem az édes kis bátyuskával lóg egész nap otthon! Jót fog tenni neki.
- Nem érdekel. Jöttök, és kész!
Máris bontotta a vonalat. Nem érdekel. Akkor sem viszem haza Katiet, muszáj neki másokkal is beszélnie.
Visszamentem a házba. Katie egyből megkérdezte, hogy hol voltam. Megmondtam neki, hogy telefonálni, de arra esélye sem volt, hogy megkérdezze; "Ki hívott? Ugye nem a bátyám?", mivel Niall egy rántással maga mellé ültetett a kanapéra, és a fülembe súgva megkérdezte, hogy mi volt.
- Brian azt akarja, hogy vigyem haza a lányt -biccentettem óvatosan az irányába -, de nem vihetem haza. Olyan jól érzi magát velük.
- Zayn és Louis jobban érzik magukat a kelleténél... -húzta el a száját.
- Ezzel most arra célzol, hogy vigyem haza? -bólintott. A telefonomat előhúztam a zsebemből, megnéztem rajt, hogy hány óra van. Fél 11. Annyira még nem parás... annyira. -Túl sötét van ahhoz, hogy busszal menjünk. Nem tudom haza vinni.
- Elviszlek titeket.
- De nem azt mondtad...
- Nem közvetlen a ház előtt raklak ki benneteket -állt fel a kanapéról, és lenézett rám, úgy folytatta -, hanem majd egy utcával lentebb.
Bólintottam. Végül is, ez jó megoldás. Gyors is, veszélytelen is, és kényelmes is. Niall tudja, hogy mit hogyan kell csinálni.
Elnevettem magam, amikor megbökte az oldalamat. Tekintetem összetévedt Katiével, aki könyörgően nézett rám, hogy mentsem ki a helyzetből; Zayn eléggé... hát. Próbálja a maga módján szórakoztatni.
- Zayn! -ordítottam.
- Gyere egy kicsit a konyhába! -rögtönzött Niall. Vette a lapot, és segített.
Katie hozzám rohant, és megölelt. A fülembe súgta, hogy köszöni, hogy kisegítettem őt a "bajból", ugyan is Zayn eléggé részeg állapotában nagyon bántó tud lenni. De megnyugtattam azzal, hogy ez az "éne" csak a tudatállapotán kívül bukkan fel. Magyarán igen. Ha részeg, akkor ilyen pedofil. Tudni sem akarom, hogy miket mondhatott szegény lánynak. Azt viszont tudom, hogy Zayn alapos fejmosás részese lesz, ahogy Lou is. Briannek igaza van. Haza kell őt vinnem.
- Most haza viszlek, mielőtt bajod esik.
- Az jó lesz -egyezett bele. Harry még egy utolsóra odajött hozzánk, megölelte Katiet, valamit mondott neki, nyomott egy puszit az arcára és készen is voltak.
- Mit mondott? -kérdeztem unottan.
- Idézem: -köszörülte meg a torkát büszkén -Ne foglalkozz azokkal az idiótákkal, csak az alkohol.
- Harry és a bölcs tanácsai. Hülyén halnánk meg nélküle -nevettem. És a jó kedvem ragályos volt, mert Katie csatlakozott a nevetéshez.
Időközben megérkezett Niall is, aki sürgetett minket, mert már 11 óra volt. Felvettük a kabátunkat, majd sikeres 5 perc "igazítás" után elindulhattunk. Tudtuk, hogy csak "haza" készülünk, de akkor sem nézhetünk ki szétesettnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése