Amikor felébredtem nem a saját ágyamban voltam, sőt... nem is ágyban feküdtem, hanem a földön. Nem tudom, hogy mi történhetett az éjjel. Onnantól esett ki minden, mikor Harry és Liam felkaptak a nyakukba egy-egy csajt és versenyeztek velük... mármint a lányok a nyakukban ültek, Harry és Liam pedig futottak. Ennyi amire emlékszem, onnantól már képszakadás. A fejem iszonyatosan sajog, kicsit szédülök de nem vészes. Megpróbáltam feltápászkodni, de nem sikerült első próbálkozásra. Megtámasztottam magamat egy széken, aminek nem is itt lenne a helye, hanem a konyhában... én meg a nappaliban vagyok. Mi történt itt?
Pár másodperc alatt visszanyertem a látásomat és akkor vettem észre azt a hatalmas kupit, amit itt hagytak "vendégek".
Kicsászkáltam a konyhába, felraktam egy kávét. Megvártam míg lefől, addig csináltam pirítóst mindenkinek, amíg felkelnek.
Meghallottam a nap első ajtónyitódását, majd egy jó hangos ásítást... ez Liam. Nem felém közelítettek a lépései, hanem tőlem távolabb. Egy újabb ajtó nyitódást hallottam.
- Ez meg mi a franc?! -ordított fel.
Érdekelt, hogy mit látott... az orromat megcsapta valami bűz. Egyből rájöttem, hogy mire volt felháborodva. Ez gusztustalan! Egyre közelebb mentem a szagforráshoz. Az ajtóban lábujjhegyre álltam és megtámaszkodtam Liam vállán, aki erre megrezzent, gondolom megijesztettem. Na ne! A WC körül senki nem végezte rendesen a dolgát. Hányás, szar és húgy keveréke volt szétkenve a csempén. Viszonylag erős gyomrom van az ilyenhez, de ez már tényleg a határt feszegeti.
- Ezt nem fogom feltakarítani! -ordított.
- Ahogy én sem... -szólaltam meg.
Az orromat fogtam meg, és távolodtam el a fürdőszobától.
- Csukd már be azt a kibaszott ajtót! -ordítottam rá Liamre. -Ha szellőztetni akarsz akkor ne így csináld!
Elviselhetetlen volt az a szag. Egy hangos ajtócsattanást hallottam, és gyors lépteket felém. Liam feje bukkant ki a fal mögül.
- Azt a szart nem én fogom feltakarítani! -még mindig magasra volt véve a hangereje, a fürdő szoba irányába mutogatott.
- Jól van már. Nyugodj le. Hívunk egy takarítót és az majd feltakarítja...
Az ötletemre valamelyest lehiggadt. Levágta magát a pulthoz, a székre. Figyelmesen nézte a sülő pirítóst... tudom mit akar ezzel a nézéssel. Négy szelet kenyeret kaptam ki a sütőből, raktam 1 tányérra és raktam a fiú elé. Ártatlan szemekkel nézett rám, valamit még akar..., gondoltam. Szemével a hűtő felé bökött. Lustán fordultam meg és vettem ki a frigóból a vajat és vettem ki a fiókból a kést.
Amint kattant még egyet a sütő, úgy vetettem rá magam a következő négy, finom és ropogós pirítós szeletre. Úgy ahogy volt, tányér nélkül raktam a márványpultra, elvettem Liam elől a vajat és a kést, aztán kentem meg a tetejét a krémmel.
Amint a kávé is lefőtt, Liam levett egy kisebb polcról -ahol a "különleges" bögréket tartják- két bögrét. Megfogta a kávéskanna nyelét és a felét ide, felét oda öntötte. Kivett a hűtőből tejet, mert én nem szeretem a kávétejszínt. Egy polcról vett le cukrot, ezalatt segédkeztem neki és vettem elő két kávéskanalat.
- Mi volt ez az ordítozás? -mordult fel halkan Niall. -Reggel az ember aludni szeretne és nem arra kelni, hogy két segg itt ordibáljon.
Segg? Szóval én egy segg vagyok.
- Ó, bocsi... -pillantott rám szégyenkezve Niall. -Segget mondtam volna? Oops. -ártatlanul nyúlt a szájához. -Rád ribancot akartam mondani.
- Mi a franc bajod van? -kérdeztem türelmesen.
Megfordultam kávéval a kezemben. Liam mellettem állt és érdekesen pillantott hol rám, hol szőke pajtásunkra. Nem tudhatta, hogy mire fel ez a gonoszkodás, hogy őszinte legyek... én sem tudom. Fogalmam sincs, hogy Niall mért ribancozott le engem. Belülről egy baseball ütővel még jobban összetörte a szívem.
- Ez rohadtul fájt... -halkan motyogtam. Kicsordult a mai napon az első könnycseppem, amit csak Neki köszönhetek!
- Öreg, inkább te vagy a segg, nem gondolod? -szólt közbe Liam. Bár ne tette volna. Ezzel elindít egy lavinát. Holnap, vagy akár már ma délután erről fog rivallni a fél világ.
Niall mit sem törődött Liammel, félrelökte a sütőtől és mellém került. Fejemet direkt a másik irányba vittem át, hogy ne lássam és, hogy Ő se lásson engem. A bögrémet a számhoz emeltem, és szürcsöltem belőle.
- Hé. Az nem az én bögrém? -szólalt meg a szőkeség.
- Akkor tessék! Idd meg te, Nyomorék.
Azzal a lendülettel vágtam le a pultra a bögrét, ami kis híján eltört. Jobban belegondolva... el is törhetett volna.
Miért ilyen gonosz velem? Mi a francot tettem, hogy ezt műveli velem?, a kérdések folyamatosan cikáztak a fejemben. Ugyan ezek, csak máshogy megfogalmazva... más sorrendben. A szavak máshogy néznek ki, mindegyik gonosz, ronda vigyort visel. Kezdek paranoiás lenni?, halkan felnevettem. És csak ekkor döbbentem rá, hogy még mindig a konyhában vagyok... összegörnyedtem. Leestem a földre. Zokogtam. Nem vágytam segítségre és nem is kértem segítséget. Amit meg sem kaptam. Beletörődtem a folytonos pofára esésre.
***
A napom további része csendesen telt. Meg sem szólaltam egész pakolás alatt, csak bólogattam. Vagy engedelmeskedtem, vagy nem. A szemetet szedtem össze, a koszos tányérokkal együtt. Patricia próbált szóra fogni, de nem hagytam magam. Inkább felhívta a takarítót, hogy minél hamarabb elmúljon az a rohadt bűz. Nem tudom, hogy Beth hova tűnt... tegnap este óta, mármint amióta megérkeztünk a buliba, azóta nem tudok a holléte felől. Kezd hiányozni. Zayn és Louis az oszlopokról tekerik le a füzéreket. Nem tudom, hogy minek egy oszlophoz két ember... van négy oszlop, semelyikre sincs olyan bonyolultan felkötve a lámpafüzér. Niallt sem láttam reggel óta, aminek örülök. Még mindig fáj, hogy leribancozott, és ismét zokogni fogok, ha erre gondolok. A saját és legjobb barátom becsül alá. Ez szörnyű érzés. Liam a nappaliban tevékenykedik, össze szedi az újságokat. A-az újságok darabkáit. A széket a helyére tette, ami ma segített felállni és a falról törölt le valami mocskot. Harry pedig a konyhában pakol. Persze. Pont az a hely, ahol a szesz van. Naná, hogy oda megy.
- Mo. -suttogta valaki. -Psszt. Kérlek. Bocsáss meg, amiért úgy lehordtalak. Nem akartam, csak féltelek és azt hiszem, hogy féltékeny voltam, amiért Zaynnel láttalak. Kérlek, ne haragudj!
Hátulról valaki a vállamat érintette. Maga felé fordított és az a szőke, bohókás haja vidáman meredt a plafonnak.
Megráztam a fejem. Ilyen könnyen nem fogok neki megbocsátani. Más lány, aki él és hal ezért a srácért, a helyemben biztosan elfogadná, és túllépne ezen az egészen. De én nem fogom. Túlságosan is ismerem ahhoz ezt az embert. Ez neki túl könnyű lenne.
Elviselhetetlen volt az a szag. Egy hangos ajtócsattanást hallottam, és gyors lépteket felém. Liam feje bukkant ki a fal mögül.
- Azt a szart nem én fogom feltakarítani! -még mindig magasra volt véve a hangereje, a fürdő szoba irányába mutogatott.
- Jól van már. Nyugodj le. Hívunk egy takarítót és az majd feltakarítja...
Az ötletemre valamelyest lehiggadt. Levágta magát a pulthoz, a székre. Figyelmesen nézte a sülő pirítóst... tudom mit akar ezzel a nézéssel. Négy szelet kenyeret kaptam ki a sütőből, raktam 1 tányérra és raktam a fiú elé. Ártatlan szemekkel nézett rám, valamit még akar..., gondoltam. Szemével a hűtő felé bökött. Lustán fordultam meg és vettem ki a frigóból a vajat és vettem ki a fiókból a kést.
Amint kattant még egyet a sütő, úgy vetettem rá magam a következő négy, finom és ropogós pirítós szeletre. Úgy ahogy volt, tányér nélkül raktam a márványpultra, elvettem Liam elől a vajat és a kést, aztán kentem meg a tetejét a krémmel.
Amint a kávé is lefőtt, Liam levett egy kisebb polcról -ahol a "különleges" bögréket tartják- két bögrét. Megfogta a kávéskanna nyelét és a felét ide, felét oda öntötte. Kivett a hűtőből tejet, mert én nem szeretem a kávétejszínt. Egy polcról vett le cukrot, ezalatt segédkeztem neki és vettem elő két kávéskanalat.
- Mi volt ez az ordítozás? -mordult fel halkan Niall. -Reggel az ember aludni szeretne és nem arra kelni, hogy két segg itt ordibáljon.
Segg? Szóval én egy segg vagyok.
- Ó, bocsi... -pillantott rám szégyenkezve Niall. -Segget mondtam volna? Oops. -ártatlanul nyúlt a szájához. -Rád ribancot akartam mondani.
- Mi a franc bajod van? -kérdeztem türelmesen.
Megfordultam kávéval a kezemben. Liam mellettem állt és érdekesen pillantott hol rám, hol szőke pajtásunkra. Nem tudhatta, hogy mire fel ez a gonoszkodás, hogy őszinte legyek... én sem tudom. Fogalmam sincs, hogy Niall mért ribancozott le engem. Belülről egy baseball ütővel még jobban összetörte a szívem.
- Ez rohadtul fájt... -halkan motyogtam. Kicsordult a mai napon az első könnycseppem, amit csak Neki köszönhetek!
- Öreg, inkább te vagy a segg, nem gondolod? -szólt közbe Liam. Bár ne tette volna. Ezzel elindít egy lavinát. Holnap, vagy akár már ma délután erről fog rivallni a fél világ.
Niall mit sem törődött Liammel, félrelökte a sütőtől és mellém került. Fejemet direkt a másik irányba vittem át, hogy ne lássam és, hogy Ő se lásson engem. A bögrémet a számhoz emeltem, és szürcsöltem belőle.
- Hé. Az nem az én bögrém? -szólalt meg a szőkeség.
- Akkor tessék! Idd meg te, Nyomorék.
Azzal a lendülettel vágtam le a pultra a bögrét, ami kis híján eltört. Jobban belegondolva... el is törhetett volna.
Miért ilyen gonosz velem? Mi a francot tettem, hogy ezt műveli velem?, a kérdések folyamatosan cikáztak a fejemben. Ugyan ezek, csak máshogy megfogalmazva... más sorrendben. A szavak máshogy néznek ki, mindegyik gonosz, ronda vigyort visel. Kezdek paranoiás lenni?, halkan felnevettem. És csak ekkor döbbentem rá, hogy még mindig a konyhában vagyok... összegörnyedtem. Leestem a földre. Zokogtam. Nem vágytam segítségre és nem is kértem segítséget. Amit meg sem kaptam. Beletörődtem a folytonos pofára esésre.
***
A napom további része csendesen telt. Meg sem szólaltam egész pakolás alatt, csak bólogattam. Vagy engedelmeskedtem, vagy nem. A szemetet szedtem össze, a koszos tányérokkal együtt. Patricia próbált szóra fogni, de nem hagytam magam. Inkább felhívta a takarítót, hogy minél hamarabb elmúljon az a rohadt bűz. Nem tudom, hogy Beth hova tűnt... tegnap este óta, mármint amióta megérkeztünk a buliba, azóta nem tudok a holléte felől. Kezd hiányozni. Zayn és Louis az oszlopokról tekerik le a füzéreket. Nem tudom, hogy minek egy oszlophoz két ember... van négy oszlop, semelyikre sincs olyan bonyolultan felkötve a lámpafüzér. Niallt sem láttam reggel óta, aminek örülök. Még mindig fáj, hogy leribancozott, és ismét zokogni fogok, ha erre gondolok. A saját és legjobb barátom becsül alá. Ez szörnyű érzés. Liam a nappaliban tevékenykedik, össze szedi az újságokat. A-az újságok darabkáit. A széket a helyére tette, ami ma segített felállni és a falról törölt le valami mocskot. Harry pedig a konyhában pakol. Persze. Pont az a hely, ahol a szesz van. Naná, hogy oda megy.
- Mo. -suttogta valaki. -Psszt. Kérlek. Bocsáss meg, amiért úgy lehordtalak. Nem akartam, csak féltelek és azt hiszem, hogy féltékeny voltam, amiért Zaynnel láttalak. Kérlek, ne haragudj!
Hátulról valaki a vállamat érintette. Maga felé fordított és az a szőke, bohókás haja vidáman meredt a plafonnak.
Megráztam a fejem. Ilyen könnyen nem fogok neki megbocsátani. Más lány, aki él és hal ezért a srácért, a helyemben biztosan elfogadná, és túllépne ezen az egészen. De én nem fogom. Túlságosan is ismerem ahhoz ezt az embert. Ez neki túl könnyű lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése