A természet lágy öle. Jobbat sem kívánhatnék. A madarak vidám csicsergése, ami lehet, hogy a szerelemtől van, vagy az egymás közti vitától. A madarak tudnak veszekedni? Miért ne tudnának? Ők is élőlények. Sokan vitába bonyolódnak, legyenek állatok, növények, bogarak, rovarok, emberek. Ez az a dolog, ami az én idióta észjárásomat elgondolkodtatja egy időre.
A zöld fűből kilátszódó királykék lepedőt hamar kilehet szúrni. És a pléd körül legyeskedő Niallt, aki körül pedig fiatal lányok. Nem kislányokra gondolok, hanem 16-17 év körüliekre. Egy pillanatra elfogott a féltékenység, de amikor megláttam két srácot, akik a lányokhoz mentek, megnyugodtam. Valószínűnek tartom, hogy azok a fiúk az ő pasijaik, ezt kizárni se tudom, mivel egyből átkarolták egymást. Niallnek is kedvesen bemutatkoztak, pár szót váltottak.
Mosolyogva indultam neki utamnak. Idáig a közeli padnál ültem, kicsit kiakartam szellőztetni a fejemet. Niall megértően bólogatott, amikor közöltem vele. Nem túlzottan érdeklődő, amiért odavagyok.
- Ó, visszajöttél. -mosolyodott el -Nem tudom, hogy ismeritek-e egymást... ő itt a barátn.. -Hogy mi? -a legjobb lány barátom, Mo. Mo, ők itt Lisa és Greg, Monica és Robert.
- Örülök a találkozásnak, -kezet ráztam mindegyikőjükkel -Mo Cooper vagyok.
- Hol ismerkedtetek össze?
A két lány összenézett, a kérdést Lisa tette fel. Kis időre -mintha bepánikoltam volna- néztem Niallre. Aztán jött utána minden magától.
- Négy évvel ezelőtt, az X-Factorban...
- Néző voltál...? -érdeklődött csendesen Monica.
- Énekeltem. Szörnyű voltam. Soha többet azóta -nevettem. -Nem is énekeltem nyilvánosan már 4 éve.
- Szép hangod van. -súgta bele a fülembe Niall, miközben a a hátamat simította. Onnan már áttért a derekamra a keze, és közelebb húzott magához, mintha védelmezne valamitől.
- Juj, tényleg! Tudtam, hogy valahonnét ismerős vagy! -a magánszféra fogalmát nem ismerhette a lány, mivel egyből 5 lépéssel közelebb volt hozzám. Megrémített. Eleve a csaj debil. Jóformán. -Nem volt szörnyű hangod. Gonosz volt veled a zsűri, ennyi.
A debilsége és a közelsége ellenére nagyon kedves lánynak láttam őt. Hamar jó kedvem lett. Feldobta a napomat.
- Greg, te ugye gitározol...? -szólalt meg Niall.
- A te bátyádat is Gregnek hívják. -jegyeztem meg halkan. Niall mélyen felkuncogott, majd adott egy puszit az arcomra.
- Igen. De csak hobbiból. -léggitár stílust nyomott le pár másodpercig, majd elkomolyodott. -Akkordokat játszom, a legtöbb érdem a húgomtól származik. Nagyszerű zenész. Dobol, gitározik és zongorázik. Csak egy baj van vele..., hogy borzalmas hangja van.
- Hmm... általában, aki jó zenész, az jó énekes. -közbeszóltam muszájból.
- Pontosan. -váratlanul nézett rám, majd elmosolyodott.
***
Vagy még fél órát beszélgettünk velük, búcsúzás előtt egy képet kértek még. Niall és Greg számot cseréltek, aztán elmentek.
Mindig is csodáltam Niall barátságos énjét. Olyan könnyen tud kapcsolatot teremteni, hogy az valami hihetetlen. A beszédkészsége is hozzáad, mivel Ír akcentussal is tökéletesen remekel. Bonyolult ezt kifejezni, ha megtapasztalod, akkor igazán szerencsésnek mondhatod magad.
- Ideje enni. -csapta össze tenyerét, majd letérdelt a plédre.
Egy darabig néztem, hogy mit tevékenykedik, túlzottan belemerültem a bámulásába. Megfogta a csuklóm, majd egy gyors és ügyes mozdulattal rántott az ölébe. Elnevettem magam.
- Ezt most miért kellett? -Szó szerint vicsorítottam kínomban. Nem azt mondom, hogy nem volt tőle aranyos, hogy ilyent cselekedett, csak zavarban voltam attól, hogy a micsodáján ülök.
- Poénból -vágta rá. -Úgy figyeltél, gondoltam megleplek egy kicsit. Csak egy kicsit.
- Pötit -mutattam ujjammal a legkisebb centit. -Mi a kaja?
- Krumpli sali, majonézes szenya -egyből kotorni kezdett a kosárban. Elég gondosan lett bepakolva. Erről csak egy név jutott eszembe. -Harry csinálta -és a név, amiről beszéltem. Nem lényeges, akkor is cuki, hogy elhívott villásregire. Meg... szendvicsezésre. -Ja, a legfontosabbat majd elfelejtettem. Ezt én csináltam neked. Mivel eleve villásregizini hívtalak meg, csináltam gyümölcssalátát, -elővett egy rózsaszínfedős, fehér műanyag tálat -egy vegyes salátát és végül a krumpli sali, de ezt már tudod.
Jó isten. Mire készült ez?! Apokalipszisre, vagy mi a... vagy csak Niall hozta a formáját.
Elővett két világoszöld szalvétát, az egyiket a maga tányérjára tette, a másikat pedig az én sötét-smaragd fedős dobozkámra. Ha még jól emlékszem, ebben van a vegyes saláta. Csodálkozva néztem őt, miközben egy nagyot harapott a szendvicsébe. Olyan finomnak tűnt. Puffadt arccal -mintha csak egy hörcsögöt látnék, a pofazacskójában magokkal- nézett oldalra rám. Még mindig kitágult szemekkel néztem őt. Végül, gondolom már zavarta a "közönség", így rákérdezett a problémámra. "Teli szájjal nem illik beszélni!", Niall mégis megszegte. Nem nagyon örültem neki, mivel az extra majonézes szendvicséből is -onnan állapítottam meg, hogy "extra", mivel rendesen meg lett pakolva. Harry vagy meg akarta szívatni, vagy kitett magáért- és a szájából is folyt ki a tányérjára a cucc. Nem mondom meg, hogy mit képzeltem el róla. Elég bizarr.
Feltűnően néztem le a két étel tároló dobozra, majd mikor nem vette az adást, megismételtem. Szerencsére van olyan éles esze, hogy levágja mit is szeretnék.
- Tessék. Miért nem szólsz, ha valamire szükséged van?! -Szidott le egyből.
- Basszus! Te hívtál meg, nem? Egyébként is annyi tisztelet lehetne benned, hogy foglalkozol annyira velem, hogy egy rohadt villát kiraksz!
A legalább 10 másodpercig tartó csendben mindketten komoly tekintettel néztünk a másikra. Aztán egy másodperc csönd múlva mindkettőnkből kitört a nevetés. Mindketten tudtuk, hogy ebből sehogy sem jövünk ki rosszul. Bírjuk a másik agyát húzni dolgokkal.
***
- Jó Isten, ez rohadt finom volt! -Dicsértem meg a vegyes salátát, amiben krumpli, salátalevél, répa, paprika, paradicsom és (lehet, hogy furcsán hangzik) magok voltak. -Honnan találsz ki ilyeneket?
- Harry mondta, hogy mit kell csinálni. De a magokat én csempésztem bele -nevetett.
- Nagyon kedves Harrytől, hogy ennyit segített -mosolyodtam el.
Niall kissé rosszul érezte magát, fogalmam sincs, hogy mi ez a hangulatváltozás. Csöndben ült mellettem és a szendvicsét ettem. A rózsaszínfedős doboznak a tetején dobogtam az ujjammal. Nem idegesíteni akartam vele, csak gondolkoztam -ehhez még az is hozzátársult, hogy muszáj nem levenni róla a szemem. Észre vette ismét, hogy őt bámulom.
- Most mi kéne? -Szólalt meg unott hangon.
A vállamat megvonva néztem el a másik irányba, miközben átültem törökülésbe. Kezd zsibbadni a lábam. Egy párt láttam meg két kutyával. Az állatok is egy párt alkothattak, mivel egymással játszottak. Olyan szép volt őket nézni. Ahogy a férfi a vállánál átkarolja a nőt, és ahogy közelebb húzza magához, a hajába puszil. A nő pedig kedvességből viszonozza az ajándék csókját, egy arcra puszival, ami közvetlen a fül és a száj közötti ponton volt (félúton). Erről láttam már egy filmet, meg sorozatban is már volt ilyenre példa. A sorozatban azt mondták, hogy a nők így fejezik ki érdeklődésüket a férfi iránt. De tényleg. Az ágyban való akciózásra gondoltam.
- Mo?
- Hm? -Kaptam gyorsan tekintetem a srác felé.
- Nem kéred...? -Mutatott a dobozra.
- De igen. Csak megvártam, hogy megedd a szendvicsed, hogy együtt megegyük az alkotásod. -Mosolyogtam.
A zöld fűből kilátszódó királykék lepedőt hamar kilehet szúrni. És a pléd körül legyeskedő Niallt, aki körül pedig fiatal lányok. Nem kislányokra gondolok, hanem 16-17 év körüliekre. Egy pillanatra elfogott a féltékenység, de amikor megláttam két srácot, akik a lányokhoz mentek, megnyugodtam. Valószínűnek tartom, hogy azok a fiúk az ő pasijaik, ezt kizárni se tudom, mivel egyből átkarolták egymást. Niallnek is kedvesen bemutatkoztak, pár szót váltottak.
Mosolyogva indultam neki utamnak. Idáig a közeli padnál ültem, kicsit kiakartam szellőztetni a fejemet. Niall megértően bólogatott, amikor közöltem vele. Nem túlzottan érdeklődő, amiért odavagyok.
- Ó, visszajöttél. -mosolyodott el -Nem tudom, hogy ismeritek-e egymást... ő itt a barátn.. -Hogy mi? -a legjobb lány barátom, Mo. Mo, ők itt Lisa és Greg, Monica és Robert.
- Örülök a találkozásnak, -kezet ráztam mindegyikőjükkel -Mo Cooper vagyok.
- Hol ismerkedtetek össze?
A két lány összenézett, a kérdést Lisa tette fel. Kis időre -mintha bepánikoltam volna- néztem Niallre. Aztán jött utána minden magától.
- Négy évvel ezelőtt, az X-Factorban...
- Néző voltál...? -érdeklődött csendesen Monica.
- Énekeltem. Szörnyű voltam. Soha többet azóta -nevettem. -Nem is énekeltem nyilvánosan már 4 éve.
- Szép hangod van. -súgta bele a fülembe Niall, miközben a a hátamat simította. Onnan már áttért a derekamra a keze, és közelebb húzott magához, mintha védelmezne valamitől.
- Juj, tényleg! Tudtam, hogy valahonnét ismerős vagy! -a magánszféra fogalmát nem ismerhette a lány, mivel egyből 5 lépéssel közelebb volt hozzám. Megrémített. Eleve a csaj debil. Jóformán. -Nem volt szörnyű hangod. Gonosz volt veled a zsűri, ennyi.
A debilsége és a közelsége ellenére nagyon kedves lánynak láttam őt. Hamar jó kedvem lett. Feldobta a napomat.
- Greg, te ugye gitározol...? -szólalt meg Niall.
- A te bátyádat is Gregnek hívják. -jegyeztem meg halkan. Niall mélyen felkuncogott, majd adott egy puszit az arcomra.
- Igen. De csak hobbiból. -léggitár stílust nyomott le pár másodpercig, majd elkomolyodott. -Akkordokat játszom, a legtöbb érdem a húgomtól származik. Nagyszerű zenész. Dobol, gitározik és zongorázik. Csak egy baj van vele..., hogy borzalmas hangja van.
- Hmm... általában, aki jó zenész, az jó énekes. -közbeszóltam muszájból.
- Pontosan. -váratlanul nézett rám, majd elmosolyodott.
***
Vagy még fél órát beszélgettünk velük, búcsúzás előtt egy képet kértek még. Niall és Greg számot cseréltek, aztán elmentek.
Mindig is csodáltam Niall barátságos énjét. Olyan könnyen tud kapcsolatot teremteni, hogy az valami hihetetlen. A beszédkészsége is hozzáad, mivel Ír akcentussal is tökéletesen remekel. Bonyolult ezt kifejezni, ha megtapasztalod, akkor igazán szerencsésnek mondhatod magad.
- Ideje enni. -csapta össze tenyerét, majd letérdelt a plédre.
Egy darabig néztem, hogy mit tevékenykedik, túlzottan belemerültem a bámulásába. Megfogta a csuklóm, majd egy gyors és ügyes mozdulattal rántott az ölébe. Elnevettem magam.
- Ezt most miért kellett? -Szó szerint vicsorítottam kínomban. Nem azt mondom, hogy nem volt tőle aranyos, hogy ilyent cselekedett, csak zavarban voltam attól, hogy a micsodáján ülök.
- Poénból -vágta rá. -Úgy figyeltél, gondoltam megleplek egy kicsit. Csak egy kicsit.
- Pötit -mutattam ujjammal a legkisebb centit. -Mi a kaja?
- Krumpli sali, majonézes szenya -egyből kotorni kezdett a kosárban. Elég gondosan lett bepakolva. Erről csak egy név jutott eszembe. -Harry csinálta -és a név, amiről beszéltem. Nem lényeges, akkor is cuki, hogy elhívott villásregire. Meg... szendvicsezésre. -Ja, a legfontosabbat majd elfelejtettem. Ezt én csináltam neked. Mivel eleve villásregizini hívtalak meg, csináltam gyümölcssalátát, -elővett egy rózsaszínfedős, fehér műanyag tálat -egy vegyes salátát és végül a krumpli sali, de ezt már tudod.
Jó isten. Mire készült ez?! Apokalipszisre, vagy mi a... vagy csak Niall hozta a formáját.
Elővett két világoszöld szalvétát, az egyiket a maga tányérjára tette, a másikat pedig az én sötét-smaragd fedős dobozkámra. Ha még jól emlékszem, ebben van a vegyes saláta. Csodálkozva néztem őt, miközben egy nagyot harapott a szendvicsébe. Olyan finomnak tűnt. Puffadt arccal -mintha csak egy hörcsögöt látnék, a pofazacskójában magokkal- nézett oldalra rám. Még mindig kitágult szemekkel néztem őt. Végül, gondolom már zavarta a "közönség", így rákérdezett a problémámra. "Teli szájjal nem illik beszélni!", Niall mégis megszegte. Nem nagyon örültem neki, mivel az extra majonézes szendvicséből is -onnan állapítottam meg, hogy "extra", mivel rendesen meg lett pakolva. Harry vagy meg akarta szívatni, vagy kitett magáért- és a szájából is folyt ki a tányérjára a cucc. Nem mondom meg, hogy mit képzeltem el róla. Elég bizarr.
Feltűnően néztem le a két étel tároló dobozra, majd mikor nem vette az adást, megismételtem. Szerencsére van olyan éles esze, hogy levágja mit is szeretnék.
- Tessék. Miért nem szólsz, ha valamire szükséged van?! -Szidott le egyből.
- Basszus! Te hívtál meg, nem? Egyébként is annyi tisztelet lehetne benned, hogy foglalkozol annyira velem, hogy egy rohadt villát kiraksz!
A legalább 10 másodpercig tartó csendben mindketten komoly tekintettel néztünk a másikra. Aztán egy másodperc csönd múlva mindkettőnkből kitört a nevetés. Mindketten tudtuk, hogy ebből sehogy sem jövünk ki rosszul. Bírjuk a másik agyát húzni dolgokkal.
***
- Jó Isten, ez rohadt finom volt! -Dicsértem meg a vegyes salátát, amiben krumpli, salátalevél, répa, paprika, paradicsom és (lehet, hogy furcsán hangzik) magok voltak. -Honnan találsz ki ilyeneket?
- Harry mondta, hogy mit kell csinálni. De a magokat én csempésztem bele -nevetett.
- Nagyon kedves Harrytől, hogy ennyit segített -mosolyodtam el.
Niall kissé rosszul érezte magát, fogalmam sincs, hogy mi ez a hangulatváltozás. Csöndben ült mellettem és a szendvicsét ettem. A rózsaszínfedős doboznak a tetején dobogtam az ujjammal. Nem idegesíteni akartam vele, csak gondolkoztam -ehhez még az is hozzátársult, hogy muszáj nem levenni róla a szemem. Észre vette ismét, hogy őt bámulom.
- Most mi kéne? -Szólalt meg unott hangon.
A vállamat megvonva néztem el a másik irányba, miközben átültem törökülésbe. Kezd zsibbadni a lábam. Egy párt láttam meg két kutyával. Az állatok is egy párt alkothattak, mivel egymással játszottak. Olyan szép volt őket nézni. Ahogy a férfi a vállánál átkarolja a nőt, és ahogy közelebb húzza magához, a hajába puszil. A nő pedig kedvességből viszonozza az ajándék csókját, egy arcra puszival, ami közvetlen a fül és a száj közötti ponton volt (félúton). Erről láttam már egy filmet, meg sorozatban is már volt ilyenre példa. A sorozatban azt mondták, hogy a nők így fejezik ki érdeklődésüket a férfi iránt. De tényleg. Az ágyban való akciózásra gondoltam.
- Mo?
- Hm? -Kaptam gyorsan tekintetem a srác felé.
- Nem kéred...? -Mutatott a dobozra.
- De igen. Csak megvártam, hogy megedd a szendvicsed, hogy együtt megegyük az alkotásod. -Mosolyogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése