Egymás mellett ülve a kanapén, volt amikor helyet cseréltünk valamiért, beszélgettünk minden dologról. Niall beavatott pár titokba, amit nem kényszerítettem, hogy elmondjon. Titoktartó vagyok, ezért nem árulok el mindent, nem vagyok pletykás mint sokan mások a nagy világból. Szó esett a srácokról, a rendetlenségről Harry és Louis szobájában, aztán a telibe szart és okádott fürdőszobáról... ennél a résznél undorodtam a saját fürdőmtől és nem akartam a dolgomat végezni az övéjükben.
Aztán egy nagyon érdekes információt tudhatam meg. Ideges lettem, mert nem erre számítottam. Ebben a pillanatban nem szerettem Harryt. Beth még olyan
kislánynak tűnt, mindig is izgulékony fajta volt, de megtudhattam, hogy mégsem. Nem akartam tudni a részleteket, de azt tudom, hogy a fiúk mindent megbeszélnek egymás közt. Szóval, tényleg mindent. Hogy Niallt idézzem: "Harry megdöngette a barátnődet." Elég szépen fogalmazta meg, mit ne mondjak. Olyan perverz dolgokat mesélt el nekem, amiktől szédelegtem...
kislánynak tűnt, mindig is izgulékony fajta volt, de megtudhattam, hogy mégsem. Nem akartam tudni a részleteket, de azt tudom, hogy a fiúk mindent megbeszélnek egymás közt. Szóval, tényleg mindent. Hogy Niallt idézzem: "Harry megdöngette a barátnődet." Elég szépen fogalmazta meg, mit ne mondjak. Olyan perverz dolgokat mesélt el nekem, amiktől szédelegtem...
- Ti beteg állatok vagytok! -vágtam rá undorodva.
- Miért? -nevetett. -Mi a csajokat szeretjük... az persze nem zavar, amikor ti lányok beszéltek valami Taylor Lautner seggről.
- De mi nem beszéljük meg azt egymás között, ha valakivel lefekszünk, hogy mekkora a mérete meg, hogy milyen is vele a...
- Nektek ez cinkes, nekünk meg az. -vágott közbe a szavamnak.
Bólogatni kezdtem, unott arckifejezésemet próbáltam átváltani valami másba, például vidámba.
- Tisztázzunk valamit. Én sem beszélek előtted... előttetek -javítottam ki magam - a barátaimmal pasi seggekről, így ti sem beszéltek azokról a döngetéses akcióitokról.
- Rendben. Akkor nem találkozhatunk többet. -komoly arckifejezését nem bírta megtartani, egyből elnevette magát. Ez nekem nem volt vicces. -Csak vicceltem. -mosolyt erőltettem az arcomra, lássa, hogy "tetszett" ez a hülye és szar poénja. Ha poénnak mondható egy ilyen. -
Megegyeztünk.
***
Újonnan az lett a mániám, hogy valami kis tárgyat vagy cérnát birizgálok, csavarom az ujjamra meg miegymás. Niall nem tudta hova tenni azt, amit csináltam, vállat vontam neki és visszafordult a Tv elé. Valami hír megy. Nem szeretem a hírcsatornát nézni. Nem tud lekötni. Talán azt szeretem, amikor kis tigris vagy oroszlán kölyköket mutatnak. Olyan édesek még pici korukban. Amikor felnőnek meg összefosod a gatyádat tőlük. Ez van az embereknél is. Kisbabaként mindenki rohadt édes, de amikor felnőnek, akkor a többség fiú egy paraszt, a többség lány pedig ribanc. Finoman fogalmazva is kiráz a hideg. Régen ismertem egy olyan lányt, akinek SZÓ SZERINT egy buzi tetszett. Lehet, hogy a lányokat szerette az a "fiú", de, hogy mi a jó életért kellett rózsaszín cuccokba járnia és ecsetfejet villantania, azt máig sem tudom. Hogy miért mondtam, hogy lehet, hogy...? Volt már barátnője... pont azalatt az időszak alatt, amikor ezeket az éveiket élte. Fúj. A lányokat sem értem meg. Mindenhol ezernyi fürdőszobás képet látok, amire nem is vagyok kíváncsi, azt is a pofámba tolják. A Facebook tele van sok ilyen magamutogatós fotóval. Legszívesebben a 13-15 éves lányoktól elvenném a telefont és földhöz vágnám. Irritál, amiket csinálnak. Gusztustalan.
Niall mellettem unatkozott. Ásított egy hatalmasat. Végignéztem, engem is elfogott a vágy. Akkorát ásítottam, hogy huzatot csináltam a lakásomban. A szőke herceg felnevetett.
- Álmos vagyok. -morogta. -Lehet mennem kéne. Már 11 elmúlt. -az órára pillantott.
- Maradhatsz, ha akarsz. -mosolyogtam.
- Nem akarok zavarni. Azért köszi. -felállt a kanapétól és az ajtó felé támolygott. Fáradtságot vettem magamon és megindultam. Kinyitottam neki az ajtót, amíg felvette a cipőjét. Mielőtt kilépett volna, elébe álltam és csak vigyorogtam rá. -Mo, mennem kell. Te is aludj.
- De maradhatsz, mondtam már. Nagyon késő van, a srácok sem bánnák, ha itt lennél. Különben is, nem vagy az apám, hogy itt parancsolgass.
- Nem. Nem akarok rosszat. -motyogta. Kezemet elvette az ajtóról és a lépcsőn vágtatott le.
- Jó éjt. -kiáltottam utána.
Visszhangzott a terem, ami kicsit megijesztett. A hűs levegő is megcsapta a bőrömet. Visszahúzódtam a lakásba, bezártam az ajtót. Utoljára még kinéztem a kulcslyukon. Egy pillanatra, mintha Niall varázslatos mosolyát láttam volna meg, de mégsem az volt. Csak egy emlékkép, mert másodszorra is megnéztem és nem volt ott semmi/senki.
Érdekelt az, hogy miért nem akar rosszat. Bántana? Kárt tenne bennem vagy bármi másban körülöttem? Felzaklatott lettem ettől a kijelentésétől.
***
Egy lágy, meleg érintésre keltem. Ugyan szemeimet még nem nyitottam ki, de valamit sejtettem, hogy ki lehet az. Az álmomban egy csodaszép tündér szerepelt, neki is ugyan ilyen meleg és lágy érintése volt. Mosolyogtam a valós "lényre", attól függetlenül, hogy nem tudom, ki ő. Érintése alapján egy nagyon kedves ember, aki közel áll hozzám. Úgy éreztem, kinyitottam a szemem. Kinyitottam. Vak sötétséget láttam magam körül. Zuhanó érzésem volt, zuhantam is. A hajam lobogott ahogy estem a semmiben. Féltem. Elkezdtem sírni. Azt hittem, hogy meghalok. És egy puffanással éreztem egy puha valamit magam alatt. Gondolom a matracom ilyen kényelmes. Felegyenesedtem a földről, pont akkor kezdett el minden kivilágosodni. A látkép olyan volt, mint a megálmodott városomé. A ház is ott volt. Egy menő verda farolt a bejárat előtt. Nevetés szűrődött ki a házból. Amint közeledtem az ajtó felé, Niall hangját hallottam. Valami kislánynak beszélt jó dolgokról. Nem tudom pontosan. Vidám kacagás zengett a fülemben.
- Kérlek, szeretném, ha vigyáznál magadra. -mondta. -Nem akarom, hogy bajod essen, ezért gyere vissza. -kinyílt az ajtó. Rémületemben odébb ugrottam. Igazam volt, Niall hangját hallottam és egy kislány kezét fogja, másik kezében egy labda. Idősebb volt a jelenlegi koránál, úgy 30-35 év körüli lehet, a gyerek pedig 7 éves talán. -Gyere vissza, rendben?
Erős szorítást éreztem a csuklómon. Az ereim majd szétdurrantak, rettenetesen fájt az orsócsontom. Összeestem a helyemen. Ordítottam Niallnek, hogy segítsen, de nem hallotta.
- Segíts! Kérlek Niall, segíts! El akarok innen menni! Oda akarok hozzád menni!
***
Álmomból hirtelen ébredtem fel. Szemem olyan gyorsan pattant ki, hogy összerezzentem. A szemem benedvesedett, sírni kezdtem. Hangosan felbőgtem, azt hittem, ez az egész valójában történik meg velem. A könnyek elhomályosítottak mindent. Halk pittyegést, idegesítő búgást hallottam. Amint megtöröltem a szemem, mindent jobban láttam. Először fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, azt hittem, még mindig álmodom. Olyan szinten összetörtem, hogy nem akartam újból elaludni.
A sötétség megfélemlítő volt, paráztam az ágy alatt megbúvó szörnytől, ami nagy valószínűséggel nincs is ott. Teljesen meg vagyok őrülve, hogy ilyeneket gondolok.
***
Egész éjjel nem aludtam semmit.
Egy reggeli tea mellett, amit a két tenyerem között szorítottam rendesen, bámultam a kedvenc heti lapomat, amit minden szombaton kapok meg. Nagyon korán kell annak az embernek kelnie, hogy én időben megkapjam az újságomat, mivel már hat órakor kibújtam az ágyból. Buzgón faltam a betűket, amik szavakká formálódtak, amik mondatokká. Nem szívem csücske az olvasás, ezért nem is olvasok könyveket. Nekem elég a hetilapom, amiből minden nap tudok kiolvasni dolgokat.
Amint az órára pillantottam, egy időre megállt a szívem. Aztán összeszorult, majd megnyugodtam. Ilyen lehet egy mini szívroham. Beugrott egy pillanatra, hogy dolgozni kell mennem, aztán eszembe jutott, hogy szombat van. Akkor miért kaptad volna meg a hetilapodat?!, kötözködtem saját magammal... ha ez lehetséges.
A telefonom megszólalt az asztalon, az újság mellett. A bögrét lassan raktam le, majd úgy nyúltam a mobilért. Megnéztem a kijelzőt, amin Niall neve volt. Egy pillanatra megint egy miniszívrohamot észleltem, majd elhúztam a kis piros csíkot. Azt hiszem, nem akarok most vele beszélni. Jobbnak láttam, ha nem feszegetek semmit. De aztán újra hívott. Most viszont felvettem.
- Szia. Az előbb miért raktad le?
- Szia. Bocsi, csak még ez a reggeli kóma, tudod. -nevetést színleltem. Azt hiszem bejött, mivel csatlakozott hozzám. -A színeket ilyenkor nem fogja rendesen az agyam.
"A színeket ilyenkor nem fogra rendesen az agyam."? Normális vagyok én? Most biztos idiótának néz.
- Felébresztettelek? -kérdezte halkan.
- Nem. Nem tudtam aludni. Volt egy álmom... -elakadt a szavam. Majdnem befejeztem a mondatomat, de... nem tehetem. Ha azt mondom, hogy rosszat álmodtam, sőt, hogy pont vele kapcsolatban, akkor tuti, hogy valamit félre ért.
- Rendben. Akkor elmegyünk villásregire?
- Hmm. Villásregi? Állom az ajánlatot. És hol?
- Viszek kaját, érted megyek. Fél órád van kisasszony.
Megegyeztünk.
***
Újonnan az lett a mániám, hogy valami kis tárgyat vagy cérnát birizgálok, csavarom az ujjamra meg miegymás. Niall nem tudta hova tenni azt, amit csináltam, vállat vontam neki és visszafordult a Tv elé. Valami hír megy. Nem szeretem a hírcsatornát nézni. Nem tud lekötni. Talán azt szeretem, amikor kis tigris vagy oroszlán kölyköket mutatnak. Olyan édesek még pici korukban. Amikor felnőnek meg összefosod a gatyádat tőlük. Ez van az embereknél is. Kisbabaként mindenki rohadt édes, de amikor felnőnek, akkor a többség fiú egy paraszt, a többség lány pedig ribanc. Finoman fogalmazva is kiráz a hideg. Régen ismertem egy olyan lányt, akinek SZÓ SZERINT egy buzi tetszett. Lehet, hogy a lányokat szerette az a "fiú", de, hogy mi a jó életért kellett rózsaszín cuccokba járnia és ecsetfejet villantania, azt máig sem tudom. Hogy miért mondtam, hogy lehet, hogy...? Volt már barátnője... pont azalatt az időszak alatt, amikor ezeket az éveiket élte. Fúj. A lányokat sem értem meg. Mindenhol ezernyi fürdőszobás képet látok, amire nem is vagyok kíváncsi, azt is a pofámba tolják. A Facebook tele van sok ilyen magamutogatós fotóval. Legszívesebben a 13-15 éves lányoktól elvenném a telefont és földhöz vágnám. Irritál, amiket csinálnak. Gusztustalan.
Niall mellettem unatkozott. Ásított egy hatalmasat. Végignéztem, engem is elfogott a vágy. Akkorát ásítottam, hogy huzatot csináltam a lakásomban. A szőke herceg felnevetett.
- Álmos vagyok. -morogta. -Lehet mennem kéne. Már 11 elmúlt. -az órára pillantott.
- Maradhatsz, ha akarsz. -mosolyogtam.
- Nem akarok zavarni. Azért köszi. -felállt a kanapétól és az ajtó felé támolygott. Fáradtságot vettem magamon és megindultam. Kinyitottam neki az ajtót, amíg felvette a cipőjét. Mielőtt kilépett volna, elébe álltam és csak vigyorogtam rá. -Mo, mennem kell. Te is aludj.
- De maradhatsz, mondtam már. Nagyon késő van, a srácok sem bánnák, ha itt lennél. Különben is, nem vagy az apám, hogy itt parancsolgass.
- Nem. Nem akarok rosszat. -motyogta. Kezemet elvette az ajtóról és a lépcsőn vágtatott le.
- Jó éjt. -kiáltottam utána.
Visszhangzott a terem, ami kicsit megijesztett. A hűs levegő is megcsapta a bőrömet. Visszahúzódtam a lakásba, bezártam az ajtót. Utoljára még kinéztem a kulcslyukon. Egy pillanatra, mintha Niall varázslatos mosolyát láttam volna meg, de mégsem az volt. Csak egy emlékkép, mert másodszorra is megnéztem és nem volt ott semmi/senki.
Érdekelt az, hogy miért nem akar rosszat. Bántana? Kárt tenne bennem vagy bármi másban körülöttem? Felzaklatott lettem ettől a kijelentésétől.
***
Egy lágy, meleg érintésre keltem. Ugyan szemeimet még nem nyitottam ki, de valamit sejtettem, hogy ki lehet az. Az álmomban egy csodaszép tündér szerepelt, neki is ugyan ilyen meleg és lágy érintése volt. Mosolyogtam a valós "lényre", attól függetlenül, hogy nem tudom, ki ő. Érintése alapján egy nagyon kedves ember, aki közel áll hozzám. Úgy éreztem, kinyitottam a szemem. Kinyitottam. Vak sötétséget láttam magam körül. Zuhanó érzésem volt, zuhantam is. A hajam lobogott ahogy estem a semmiben. Féltem. Elkezdtem sírni. Azt hittem, hogy meghalok. És egy puffanással éreztem egy puha valamit magam alatt. Gondolom a matracom ilyen kényelmes. Felegyenesedtem a földről, pont akkor kezdett el minden kivilágosodni. A látkép olyan volt, mint a megálmodott városomé. A ház is ott volt. Egy menő verda farolt a bejárat előtt. Nevetés szűrődött ki a házból. Amint közeledtem az ajtó felé, Niall hangját hallottam. Valami kislánynak beszélt jó dolgokról. Nem tudom pontosan. Vidám kacagás zengett a fülemben.
- Kérlek, szeretném, ha vigyáznál magadra. -mondta. -Nem akarom, hogy bajod essen, ezért gyere vissza. -kinyílt az ajtó. Rémületemben odébb ugrottam. Igazam volt, Niall hangját hallottam és egy kislány kezét fogja, másik kezében egy labda. Idősebb volt a jelenlegi koránál, úgy 30-35 év körüli lehet, a gyerek pedig 7 éves talán. -Gyere vissza, rendben?
Erős szorítást éreztem a csuklómon. Az ereim majd szétdurrantak, rettenetesen fájt az orsócsontom. Összeestem a helyemen. Ordítottam Niallnek, hogy segítsen, de nem hallotta.
- Segíts! Kérlek Niall, segíts! El akarok innen menni! Oda akarok hozzád menni!
***
Álmomból hirtelen ébredtem fel. Szemem olyan gyorsan pattant ki, hogy összerezzentem. A szemem benedvesedett, sírni kezdtem. Hangosan felbőgtem, azt hittem, ez az egész valójában történik meg velem. A könnyek elhomályosítottak mindent. Halk pittyegést, idegesítő búgást hallottam. Amint megtöröltem a szemem, mindent jobban láttam. Először fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, azt hittem, még mindig álmodom. Olyan szinten összetörtem, hogy nem akartam újból elaludni.
A sötétség megfélemlítő volt, paráztam az ágy alatt megbúvó szörnytől, ami nagy valószínűséggel nincs is ott. Teljesen meg vagyok őrülve, hogy ilyeneket gondolok.
***
Egész éjjel nem aludtam semmit.
Egy reggeli tea mellett, amit a két tenyerem között szorítottam rendesen, bámultam a kedvenc heti lapomat, amit minden szombaton kapok meg. Nagyon korán kell annak az embernek kelnie, hogy én időben megkapjam az újságomat, mivel már hat órakor kibújtam az ágyból. Buzgón faltam a betűket, amik szavakká formálódtak, amik mondatokká. Nem szívem csücske az olvasás, ezért nem is olvasok könyveket. Nekem elég a hetilapom, amiből minden nap tudok kiolvasni dolgokat.
Amint az órára pillantottam, egy időre megállt a szívem. Aztán összeszorult, majd megnyugodtam. Ilyen lehet egy mini szívroham. Beugrott egy pillanatra, hogy dolgozni kell mennem, aztán eszembe jutott, hogy szombat van. Akkor miért kaptad volna meg a hetilapodat?!, kötözködtem saját magammal... ha ez lehetséges.
A telefonom megszólalt az asztalon, az újság mellett. A bögrét lassan raktam le, majd úgy nyúltam a mobilért. Megnéztem a kijelzőt, amin Niall neve volt. Egy pillanatra megint egy miniszívrohamot észleltem, majd elhúztam a kis piros csíkot. Azt hiszem, nem akarok most vele beszélni. Jobbnak láttam, ha nem feszegetek semmit. De aztán újra hívott. Most viszont felvettem.
- Szia. Az előbb miért raktad le?
- Szia. Bocsi, csak még ez a reggeli kóma, tudod. -nevetést színleltem. Azt hiszem bejött, mivel csatlakozott hozzám. -A színeket ilyenkor nem fogja rendesen az agyam.
"A színeket ilyenkor nem fogra rendesen az agyam."? Normális vagyok én? Most biztos idiótának néz.
- Felébresztettelek? -kérdezte halkan.
- Nem. Nem tudtam aludni. Volt egy álmom... -elakadt a szavam. Majdnem befejeztem a mondatomat, de... nem tehetem. Ha azt mondom, hogy rosszat álmodtam, sőt, hogy pont vele kapcsolatban, akkor tuti, hogy valamit félre ért.
- Rendben. Akkor elmegyünk villásregire?
- Hmm. Villásregi? Állom az ajánlatot. És hol?
- Viszek kaját, érted megyek. Fél órád van kisasszony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése