Egy héttel az eljegyzés után minden úgy ment, ahogy kellett. Én rendszerint fel voltam dobva. Patricia meg is jegyezte, hogy sosem késem el a munkából, és mindig percre pontosan távozok. Beth is szintén örül, hogy nem vagyok magam alatt. Legalább ketten tudunk elmenni a srácokhoz, vagy valahova. A múlthét folyamán kétszer mentünk el bulizni. Most annyira nem akasztott ki a bulizás. Nem ittam sokat, de ettől függetlenül jól éreztem magam. Ez amolyan "ünnepeld meg az eljegyzésedet" buli(k) volt(ak). Igen, szóval ezért nem ittam, mert emlékezni akartam rá. Ha úgy vesszük, Niall helyettem is ivott... az első bulin a sárgaföldig itta magát. Még én támogattam a slozin, hogy beletaláljon a WC-be hányás közben. Ha ez nem, akkor más sem köti össze jobban az embereket. Undorító. De nem annyira, hogy ki ábrándítson a srácból. Vicces, mivel sosem gondoltam volna, hogy lehet-e férjem. Most már tudom, hogy lehet róla szó. Ha kitartóak vagyunk, akkor minden megeshet.
***
- Hogy milyen színű kell?! -türelmetlenül kiáltott a mobiljába Harry. Egy boltban vagyunk, én, Harry és Zayn. Zaynt már 10 perce nem láttam, de nem is nagyon vagyok ideges e miatt, mivel tud vigyázni magára. Nagyon erős... tegnap engem emelgetett a levegőbe. Poénból, és tetszett is. Mindegy. Eleve kajáért jöttünk el, mivel mindenki kijelentette, hogy más dolga van. Niall és Louis teniszezni vannak (micsoda kifogás, tényleg...), Liam pedig úszni van. Harry és Zayn pedig egy közös pasis délutánra gondoltak, videó játék és egyéb más vágyaikat kielégítő tevékenységekkel. Bethtet felhívtam, hogy nem-e lenne kedve velem bevásárolni a srácoknak. Ő sem ért rá, egy ismerősének a lemezbemutatójára ment el. Elhívott, hogy menjek, de nem volt kedvem. Brian pedig dolgozik, már napok óta este nyolckor hallom, hogy zörög az ajtajával. Nem is akarom zavarni. Ha akar, akkor majd átjön ő. Pat pedig a családjával van ilyenkor, úgyhogy ő is kilőve. Amikor bedobtam magam, hogy majd bevásárolok én egyedül, akkor Harry is jelentkezett. Elmondása szerint nem ismerjük őket eléggé, hogy a legjobb speckó kajákat megvegyem nekik. Zayn akkor állt a veszekedésünk közé, azzal a nevetséges okkal, hogy muszáj neki is eljönnie, mivel nem akar unatkozni, és chipset akar venni. Szóval ezt megbeszéltük. És most itt vagyunk a bolt közepén két csurig rakott kosárral. Az egyikben csak nassolni valók vannak, a másikban pedig legalább 1 évre elegendő élelmiszer. Úgy 100 konzerv, ásványvíz, pár zöldség (ezt is én csempésztem bele) és gyümölcs. Sőt... még ebbe is gyűlt a chips, amit Zayn kartonostul hozott. Fantasztik'. Ja. Harry... hogy milyen színű kell... nos. A történet ott kezdődött, hogy Lou felhívta, hogy vegyünk szívószálat. Szívószálat? Mindegy. Végül is jó, ha van. Harry felsorolta neki, hogy milyen színűek vannak. És azóta vacilálnak vele.
- Baszki. Már így is két kosarunk van! Rakjunk mindegyikből, aztán majd otthon el lesz döntve! -pakoltam a sárga, zöld, kék és piros dobozokat a kosárba, amikor Harry megállított. Csak zöld kell. Baszódj meg Louis! Amint a zöldeket kezdtem el rakni, megint rám parancsolt, hogy piros kell... aztán ismét, ekkor már citromsárga. Az ötödik ilyen beszólásnál kikaptam a kezéből a telefont, és dühösen szidtam Louist. -Baszod! Döntsd már el, hogy mit akarsz!
- Neked is szia, Mo -motyogott lepődött hangon Niall. Na jó. Nem őrá számítottam, ezért gyorst elnézést kértem tőle. -Jó lesz a zöld. Azt mindenki szereti.
- Végre egy értelmes ember! Imádlak Niall! -nevettem bele a telefonba. Hallottam a vonal másik végén lévő emberke nevetését.
- Szeretlek -suttogta. Ezen annyira elpirulhattam, hogy inkább elfordultam a mirelit kaják felé, és nézegetni kezdtem.
- Én is szeretlek -suttogtam vissza, majd Louis ordibálása után letettem a telefont, és visszaadtam Harrynek. -Akkor jó lesz a zöld, és abból sok -mosolyodtam el, teljes nyugodtsággal tettem a kosárba a kiválasztott 5 doboz százas szívószálat. -Zayn merre van?
- Arra láttam. Aztán elment a másik irányba -mutatott két felé. Egy vállrántással elintézte a dolgot, majd egy amolyan "úgy is hazatalál" arckifejezéssel tolta a könnyebb kosarat. Megköszörültem a torkomat, majd kosár csere után elindultunk a kasszához.
- Várjatok már meg! -kiáltott utánunk Zayn, aki teljesen magára vonzotta az emberek figyelmét. Pár lány sikongatását hallottam, majd elkezdett futni. Kis híján fellökött minket. -Haver, futás!
- Hé! És ezekkel mi lesz?! -ordítottam utánuk. Harry odaadta a tárcáját, hogy fizessem ki, és majd vigyem ki a kosarat. Na persze. Egy "gyenge mint a harmat" lány, és két "giga száz kilós" kosár az szép párosítás.
Szépen mosolyogtam az eladóra, bár nagyon kínos volt az ott elszenvedett fél óra... mire az eladó minden egyes dolgot áthúzott a masináján, meg pötyögtetett az előtte lévő gépen, én úgy pakoltam vissza a kosárba a cuccokat. Már agybajom volt a sok pittyegéstől. Miután kifizettem, kedvesen elköszöntem, Harry hatalmas pénztárcáját a farmeromba raktam, mivel a zsebembe már nem fért el, úgyhogy az is nyomta az oldalamat. A kosarakkal küszködtem, amíg kitoltam. Nem volt jó ötlet két híres sráccal boltba jönni. Már értem, hogy miért nincs kajájuk. És azt is értem, hogy miért vásárolnak be egy hónapra. Szegények.
Az egyik kosár sietősen elkezdett gurulni. Hogy mi a frászért lejtős ez a kicseszett út, az rohadt jó kérdés. Amíg az egyiket fogtam, hogy el ne menjen (hátra dőltem), a másik az szabadon gurult előre. Majdnem neki ment egy kocsinak, csak gyorsan megfogtam és odébb löktem a lábammal. Magyarán, belerúgtam, mert már rohadt elegem volt vele.
Amikor odaértem a srácokhoz, jóízűen nevetni kezdtem rajtam.
- Na ne basszatok ki velem! -ordibáltam. -Basszátok meg! Itt szenvedek két fullra pakolt gedvás kosárral, amiben ráadásul a ti kajátok van... -a fejemhez kaptam a kezem, mert úgy éreztem, mindjárt kipattan egy ér. A gatyámból kirángattam Harry tárcáját, amit erőből hozzávágtam. Annyira elegem van ebből a gyerekes viselkedéseikből, hogy az valami hihetetlen.
Így hát egyedül indultam haza. Lehet, hogy nem volt jó ötlet, mivel sötétedett. Világosban még persze, hogy eljutok hazáig, de tök sötétbe, az már necces. Eléggé necces. A telefonomért nyúltam, megnéztem rajta, hogy mennyi az idő. Egy szál pulcsiban voltam, gondoltam, nem lesz annyira hideg. Hát, tévedtem.
Egyre csak sötétedett és sötétedett. Nem aggódtam már annyira, mivel ismerős volt az utca. Körülbelül 5-8 perc, s már otthon is vagyok. Gyorsabbra vettem a lépteimet. Már a ház ajtajánál voltam, amikor is valaki a csuklómnál fogva rántott vissza magához. Amikor megfordultam, nagy kő esett le a szívemről.
- Ne ijesztgess már! -szóltam rá. A sötéttől még nem láttam az arcát, de a vonalakat már felismertem. Amint a fény irányába fordult, megláttam az arcát. Sebek voltak rajta. -Te jó ég... mi történt?
Ujjaimmal simítottam végig gyengéden az arcán. A feldagadt részeknél felsziszegett. Csak ennyit hallottam tőle. El volt kábulva... dülöngélt, de nem a piától. Szegény.
- Gyere -megragadtam a csuklójánál, segítettem támasztani őt, amíg felmentünk a lépcsőn. Halkan felnevetett, amikor megálltam az aljánál és szemeztem a lifttel.
- Hagyd, jól vagyok -motyogta reszelős hangján. -Megyek aludni, holnapra kutya bajom.
- Nem engedhetlek haza... -húztam el a számat.
- De, hisz itt lakom a szomszédban -felnevetett.
- Akkor sem. Szörnyű állapotban vagy.
A kanapén hagytam. A konyhában egy rongyot meleg víz alá raktam. Közben hallottam, hogy a szobából megszólal a Tv hangja. Akaratlanul is mosolyogni kezdtem, miközben kicsavartam a fölösleges vizet a ruhából. Egy poharat vettem a kezembe, hideg vízzel töltöttem meg. Egy Aspirint még raktam mellé.
- Ezt vedd be, ezt pedig idd meg -sorban adtam neki a cuccokat. Miután megitta, letelepedtem mellé. Felé fordultam, az arcát a kezeim közé vettem, majd óvatosan simítottam végig a ronggyal rajta. -Bocsánat -szörnyű volt hallani, hogy felsziszeg. Nem akartam bántani, csak segíteni rajta. -Ki tette ezt veled?
- Lényegtelen -terelte a témát.
- De nem az! -emeltem fel a hangomat idegesen.
Egyenesen a szemébe néztem. A kék íriszek most világosabbak voltak, mint eddig. A pupillái szabályosan kitágultak. A tekintete olyan, mintha félne. Ez megrettentett.
- Mi baj?
- Nem akartam bajt...
- Mivel nem akartál?
- A pasid...
- Niall? Azt ne mond, hogy ő bántott!? -kezdtem a kiakadás szélénél állni. Ha Niall bántotta, akkor... annak nagy következménye lesz. Egyáltalán mi a szar baja lenne vele?
- Mi? Nem... dehogy is -tiltakozott. -Segített... -megcsuklott a hangja, szeme bekönnyesedett. A legrosszabbra gondoltam. -Összefutottam pár... most mondjam azt, hogy ellenséggel? -nevetett. -Nem rokonszenves ismerőssel a pályán. Volt régebbről egy megmaradt vitánk -kezével érdekesen hadonászott a levegőben, szemöldökét fájdalmasan húzta össze, miközben nyelt egyet -, és, hogy őket idézzem, befejezetlen ügyünk maradt.
- Értem... de azt a részt vázold már le nekem, hogy hogy kerül Niall a képbe?
- Ó, igen... Niall. Fogalmam sincs, hogy került oda, de ha találkozol vele, mond meg neki, hogy köszönöm. Bakker. Ha ő nincs ott, akkor ki tudja, mi lesz még.
***
- Hogy milyen színű kell?! -türelmetlenül kiáltott a mobiljába Harry. Egy boltban vagyunk, én, Harry és Zayn. Zaynt már 10 perce nem láttam, de nem is nagyon vagyok ideges e miatt, mivel tud vigyázni magára. Nagyon erős... tegnap engem emelgetett a levegőbe. Poénból, és tetszett is. Mindegy. Eleve kajáért jöttünk el, mivel mindenki kijelentette, hogy más dolga van. Niall és Louis teniszezni vannak (micsoda kifogás, tényleg...), Liam pedig úszni van. Harry és Zayn pedig egy közös pasis délutánra gondoltak, videó játék és egyéb más vágyaikat kielégítő tevékenységekkel. Bethtet felhívtam, hogy nem-e lenne kedve velem bevásárolni a srácoknak. Ő sem ért rá, egy ismerősének a lemezbemutatójára ment el. Elhívott, hogy menjek, de nem volt kedvem. Brian pedig dolgozik, már napok óta este nyolckor hallom, hogy zörög az ajtajával. Nem is akarom zavarni. Ha akar, akkor majd átjön ő. Pat pedig a családjával van ilyenkor, úgyhogy ő is kilőve. Amikor bedobtam magam, hogy majd bevásárolok én egyedül, akkor Harry is jelentkezett. Elmondása szerint nem ismerjük őket eléggé, hogy a legjobb speckó kajákat megvegyem nekik. Zayn akkor állt a veszekedésünk közé, azzal a nevetséges okkal, hogy muszáj neki is eljönnie, mivel nem akar unatkozni, és chipset akar venni. Szóval ezt megbeszéltük. És most itt vagyunk a bolt közepén két csurig rakott kosárral. Az egyikben csak nassolni valók vannak, a másikban pedig legalább 1 évre elegendő élelmiszer. Úgy 100 konzerv, ásványvíz, pár zöldség (ezt is én csempésztem bele) és gyümölcs. Sőt... még ebbe is gyűlt a chips, amit Zayn kartonostul hozott. Fantasztik'. Ja. Harry... hogy milyen színű kell... nos. A történet ott kezdődött, hogy Lou felhívta, hogy vegyünk szívószálat. Szívószálat? Mindegy. Végül is jó, ha van. Harry felsorolta neki, hogy milyen színűek vannak. És azóta vacilálnak vele.
- Baszki. Már így is két kosarunk van! Rakjunk mindegyikből, aztán majd otthon el lesz döntve! -pakoltam a sárga, zöld, kék és piros dobozokat a kosárba, amikor Harry megállított. Csak zöld kell. Baszódj meg Louis! Amint a zöldeket kezdtem el rakni, megint rám parancsolt, hogy piros kell... aztán ismét, ekkor már citromsárga. Az ötödik ilyen beszólásnál kikaptam a kezéből a telefont, és dühösen szidtam Louist. -Baszod! Döntsd már el, hogy mit akarsz!
- Neked is szia, Mo -motyogott lepődött hangon Niall. Na jó. Nem őrá számítottam, ezért gyorst elnézést kértem tőle. -Jó lesz a zöld. Azt mindenki szereti.
- Végre egy értelmes ember! Imádlak Niall! -nevettem bele a telefonba. Hallottam a vonal másik végén lévő emberke nevetését.
- Szeretlek -suttogta. Ezen annyira elpirulhattam, hogy inkább elfordultam a mirelit kaják felé, és nézegetni kezdtem.
- Én is szeretlek -suttogtam vissza, majd Louis ordibálása után letettem a telefont, és visszaadtam Harrynek. -Akkor jó lesz a zöld, és abból sok -mosolyodtam el, teljes nyugodtsággal tettem a kosárba a kiválasztott 5 doboz százas szívószálat. -Zayn merre van?
- Arra láttam. Aztán elment a másik irányba -mutatott két felé. Egy vállrántással elintézte a dolgot, majd egy amolyan "úgy is hazatalál" arckifejezéssel tolta a könnyebb kosarat. Megköszörültem a torkomat, majd kosár csere után elindultunk a kasszához.
- Várjatok már meg! -kiáltott utánunk Zayn, aki teljesen magára vonzotta az emberek figyelmét. Pár lány sikongatását hallottam, majd elkezdett futni. Kis híján fellökött minket. -Haver, futás!
- Hé! És ezekkel mi lesz?! -ordítottam utánuk. Harry odaadta a tárcáját, hogy fizessem ki, és majd vigyem ki a kosarat. Na persze. Egy "gyenge mint a harmat" lány, és két "giga száz kilós" kosár az szép párosítás.
Szépen mosolyogtam az eladóra, bár nagyon kínos volt az ott elszenvedett fél óra... mire az eladó minden egyes dolgot áthúzott a masináján, meg pötyögtetett az előtte lévő gépen, én úgy pakoltam vissza a kosárba a cuccokat. Már agybajom volt a sok pittyegéstől. Miután kifizettem, kedvesen elköszöntem, Harry hatalmas pénztárcáját a farmeromba raktam, mivel a zsebembe már nem fért el, úgyhogy az is nyomta az oldalamat. A kosarakkal küszködtem, amíg kitoltam. Nem volt jó ötlet két híres sráccal boltba jönni. Már értem, hogy miért nincs kajájuk. És azt is értem, hogy miért vásárolnak be egy hónapra. Szegények.
Az egyik kosár sietősen elkezdett gurulni. Hogy mi a frászért lejtős ez a kicseszett út, az rohadt jó kérdés. Amíg az egyiket fogtam, hogy el ne menjen (hátra dőltem), a másik az szabadon gurult előre. Majdnem neki ment egy kocsinak, csak gyorsan megfogtam és odébb löktem a lábammal. Magyarán, belerúgtam, mert már rohadt elegem volt vele.
Amikor odaértem a srácokhoz, jóízűen nevetni kezdtem rajtam.
- Na ne basszatok ki velem! -ordibáltam. -Basszátok meg! Itt szenvedek két fullra pakolt gedvás kosárral, amiben ráadásul a ti kajátok van... -a fejemhez kaptam a kezem, mert úgy éreztem, mindjárt kipattan egy ér. A gatyámból kirángattam Harry tárcáját, amit erőből hozzávágtam. Annyira elegem van ebből a gyerekes viselkedéseikből, hogy az valami hihetetlen.
Így hát egyedül indultam haza. Lehet, hogy nem volt jó ötlet, mivel sötétedett. Világosban még persze, hogy eljutok hazáig, de tök sötétbe, az már necces. Eléggé necces. A telefonomért nyúltam, megnéztem rajta, hogy mennyi az idő. Egy szál pulcsiban voltam, gondoltam, nem lesz annyira hideg. Hát, tévedtem.
Egyre csak sötétedett és sötétedett. Nem aggódtam már annyira, mivel ismerős volt az utca. Körülbelül 5-8 perc, s már otthon is vagyok. Gyorsabbra vettem a lépteimet. Már a ház ajtajánál voltam, amikor is valaki a csuklómnál fogva rántott vissza magához. Amikor megfordultam, nagy kő esett le a szívemről.
- Ne ijesztgess már! -szóltam rá. A sötéttől még nem láttam az arcát, de a vonalakat már felismertem. Amint a fény irányába fordult, megláttam az arcát. Sebek voltak rajta. -Te jó ég... mi történt?
Ujjaimmal simítottam végig gyengéden az arcán. A feldagadt részeknél felsziszegett. Csak ennyit hallottam tőle. El volt kábulva... dülöngélt, de nem a piától. Szegény.
- Gyere -megragadtam a csuklójánál, segítettem támasztani őt, amíg felmentünk a lépcsőn. Halkan felnevetett, amikor megálltam az aljánál és szemeztem a lifttel.
- Hagyd, jól vagyok -motyogta reszelős hangján. -Megyek aludni, holnapra kutya bajom.
- Nem engedhetlek haza... -húztam el a számat.
- De, hisz itt lakom a szomszédban -felnevetett.
- Akkor sem. Szörnyű állapotban vagy.
A kanapén hagytam. A konyhában egy rongyot meleg víz alá raktam. Közben hallottam, hogy a szobából megszólal a Tv hangja. Akaratlanul is mosolyogni kezdtem, miközben kicsavartam a fölösleges vizet a ruhából. Egy poharat vettem a kezembe, hideg vízzel töltöttem meg. Egy Aspirint még raktam mellé.
- Ezt vedd be, ezt pedig idd meg -sorban adtam neki a cuccokat. Miután megitta, letelepedtem mellé. Felé fordultam, az arcát a kezeim közé vettem, majd óvatosan simítottam végig a ronggyal rajta. -Bocsánat -szörnyű volt hallani, hogy felsziszeg. Nem akartam bántani, csak segíteni rajta. -Ki tette ezt veled?
- Lényegtelen -terelte a témát.
- De nem az! -emeltem fel a hangomat idegesen.
Egyenesen a szemébe néztem. A kék íriszek most világosabbak voltak, mint eddig. A pupillái szabályosan kitágultak. A tekintete olyan, mintha félne. Ez megrettentett.
- Mi baj?
- Nem akartam bajt...
- Mivel nem akartál?
- A pasid...
- Niall? Azt ne mond, hogy ő bántott!? -kezdtem a kiakadás szélénél állni. Ha Niall bántotta, akkor... annak nagy következménye lesz. Egyáltalán mi a szar baja lenne vele?
- Mi? Nem... dehogy is -tiltakozott. -Segített... -megcsuklott a hangja, szeme bekönnyesedett. A legrosszabbra gondoltam. -Összefutottam pár... most mondjam azt, hogy ellenséggel? -nevetett. -Nem rokonszenves ismerőssel a pályán. Volt régebbről egy megmaradt vitánk -kezével érdekesen hadonászott a levegőben, szemöldökét fájdalmasan húzta össze, miközben nyelt egyet -, és, hogy őket idézzem, befejezetlen ügyünk maradt.
- Értem... de azt a részt vázold már le nekem, hogy hogy kerül Niall a képbe?
- Ó, igen... Niall. Fogalmam sincs, hogy került oda, de ha találkozol vele, mond meg neki, hogy köszönöm. Bakker. Ha ő nincs ott, akkor ki tudja, mi lesz még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése